Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-16

1231 Az Országgyűlés 16. ülése, 1972. december 14-én, csütörtökön 1232 JAZBINSEK VILMOS: Tisztelt Országgyűlés! Nemrégen ünnepeltük népgazdasági tervezésünk 25. esztendejét. Igen sokan, jogosan magas kitüntetést kaptak a népgazdasági tervezésben eddig végzett kimagasló munkájuk után. Sokat foglalkoztam szűk körű, de a népgazdasági tervekhez kapcsolódó üzemi, utóbbi években vállalati tervezéssel, s nekem is jólesett a kormány, a Tervhivatal által történt megemlékezés. Tudom, az alkotmány kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság gazdasági életét állami népgazdasági terv határozza meg. Egyetértek, és vallom én is, hogy a népgazdasági terveink a gazdaság tervszerű, arányos fejlődését, hatékonyságának rendszeres emelését, népünk életszínvonalának folyamatos növelését, szocialista társadalmi rendünk gazdasági alapjának állandó erősítését irányozzák elő. A tervek megvalósítása szerves része annak az aktív tevékenységnek, amelyet a «munkásosztály, a parasztság, az értelmiség a szocializmus teljes felépítése érdekében folytat. A törvényjavaslatot áttanulmányoztam, jónak tartom. Egy kicsit meglepődtem, hogy mindezt 25 év után iktatjuk törvénybe. Igaz, most sem késő, talán jó is, mert az utóbbi években bekövetkezett változásokat ez a törvényjavaslat már tartalmazza. Szabó Kálmán képviselő elvtárs indokolásával egyetértek, hogy miért iktatjuk most törvénybe. A törvényjavaslat IV. fejezet tervkészítési kötelezettség, a népgazdasági tervnek, valamint a tanácsok és a szocialista gazdálkodó szervezeteinek kapcsolatáról szeretnék néhány gondolatot felvetni, amelyek érintik városunkat, dolgozóinkat. A 21., a 22. paragrafus előírja a tanácsok és a gazdálkodó szervek középtávú és éves tervkészítési kötelezettségét és módját. Egyetértek a terv- és költségvetési bizottság módosító javaslatával, amely az együttműködésre vonatkozik. E terveknek, nagyon helyesen, figyelembe kell venni és összhangban kell lenni a népgazdasági tervben előírt fejlesztési és egyéb célokkal. Ezekből én azt a következtetést vonom le, hogy a terveknek meg kell teremteni a népgazdasági, a helyi tanácsi, vállalati és az egyéni érdekek összhangját is, de mindenekelőtt a magasabb társadalmi, a népgazdasági érdeket kell elsősorban figyelembe venni. A. mai önállóság mellett nem egyszerű, nem is könnyű, igen felelősségteljes munka ez, amelyhez a népgazdasági tervkészítők és a tervező szervek nagyfokú együttműködésére, kooperációjára van szükség. Ezt mondja (ki a javaslat is. A 23. paragrafus előírja a gazdálkodó szervezetek tervét — a dolgozók véleményének meghallgatása után —, a vállalatoknál az igazgató, szövetkezeteknél a közgyűlés állapítja meg. A tanácsi terveknél a meghallgatásra vonatkozóan a törvényjavaslat egyértelmű előírást nem tesz, e kérdéseket rendezi a tanácstörvény. Ügy érzem, a nagyon helyes megállapításokat, véleményt, javaslatot jó lenne egyes döntő kérdéseknél figyelembe venni, meghallgatni felsőbb tervező szinten is. Egy példát: Nies képviselőtársam tegnap megemlítette: sok képviselő elmondta, hogy egyetért a területek differenciált fejlesztésével, de... Én is ennél a de-nél kezdem. Elkészült a településhálózat-fejlesztési terv. Általánosságban nagyon helyes, szükséges, volt. A településeket a területi munkamegosztásban betöltött társadalmi-gazdasági szervező és irányító, továbbá szolgáltató ellátó szerepkörük, vonzásterületük és lakosságuk száma, valamint technikai-műszaki követelményrendszerük (településszerkezet, lakás- és kommunális ellátás stb.) alapján településkategóriába sorolták. Koimló város részleges középfokú központba lett sorolva. A részleges középfokú központba azok a területek lettek sorolva, amelyeknél a lakosság száma 8—15 000, a vonzási területtel együtt 20—25 000 fő. Eperjessy Kálmán: ,,Városaink múltja és jelene" című könyvében 1967-es adatok alapján megállapítja: Komló város lakosainak száma 28 ezer, átlagos ellátókörzetének népességé 48 000, a kórházhoz 65 000 lakosságú ellátókörzet tartozik és sorolhatnám tovább. Tíz évvel ezelőtt szocialista bányavárosról beszéltünk, a széncsaták idejéről nem is szólok, de ma azt politikailag megmagyarázni a lakosságnak, hogy miért sorolták fejlesztés szempontjából a 8—15 000 lakosú területek közéj nem tudjuk. Van a városnak könnyűipara, csaknem 3000, gépipara 600 dolgozóval, s a területen levő jó minőségű gazdaságos koksz széntermelésre úgy érzem, népgazdaságunknak még sokáig szüksége lesz a 6—7000 bányásszal együtt. Igaz, a városban igen komoly lemaradás van, a szolgáltatások, a lakások, a kulturális létesítmények terén, de ez még inkább azt kívánja, hogy pótoljuk a lemaradást. Sokan kérdezhetnék, volt-e hátránya a viszszasorolásnak? Sajnos, már érezzük: körülbelül 1500 gépkocsi van jelenleg Komlón. Az AFITszerviz megépítése komoly ígéret volt, ma erre nincs pénz, de egy 8—10 000 lakosú nagyközségben felépül, a komlói autótulajdonosok 20—60 kilométerre járnak szervizre. Nem épül meg az ÁFÉSZ áruház sem, felépül Komlótól 20 kilométerre. A város főutcáján a közművesített terület évek óta, de úgy látszik, még sokáig beépítetlen lesz. Beszüntette tevékenységét a Tempó KTSZ, a BÉV, megszűnt a népművészeti bolt, és még sorolhatnám tovább. Kérem az illetékes szerveket, hogy a tervezés, fejlesztés terén vizsgálják felül az általam felvetett kérdéseket, és tegyük helyére a 80 százalékban munkásvárost. A város vezetői közül senki sem álmodik nagyvárosi szintről, nem beszélünk létszámfejlesztésről, de beszéljük és halljuk a dolgozók jogos panaszát, a szállás faluból, a sportvölgyből és a város egyéb területéről, a már említett kérdésekről. Ismerem a tanács középtávú és ehhez igazodó éves tervét. Tudom, hogy azok, akik ezen terveket készítették, a legjobb tudásukkal tették, s nem egészen ők az oka, hogy olyan sokszor kellett azt nekik részleteiben módosítani. Spisák András képviselőtársam felszólalásában foglaltakkal egyetértek. A Figyelő augusztus 2-i számában olvastam dr. Dányi Pál „A tanács pénze" című cik-