Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-16

1221 Az Országgyűlés 16. ülése, 1972 szőr középtávú tervet. E tervek elkészítése nagyban fokozta az üzemek felelősségét, ,a tervek megalapozottsága iránt. Ezért már a tervezéskor arra törekedtek, hogy a középtávú tervek elkészítéséhez kikérjék az üzem kollektívájának a véleményét is. Tapasztalatom szerint ezek a tervek megalapozottak, figyelembe vették az üzem adottságát, lehetőségeit, amit az is igazol, hogy a tervekben előirányzott célkitűzések alapvetően megegyeznek a népgazdasági tervek előirányzataival. A tervező- és irányító munka fejlődése ellenére szólni kívánok arról, hogy bizonyos területeken mégis keletkeznek a termelésben, a feldolgozásban ellentmondások, aránytalanságok, amelyek elkerülésére a jövőben még nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos ellentmondások azért jönnek létre, mert anyagi lehetőségeink is határt szabnak bizonyos fejlesztési célkitűzések egyidőben történő megvalósításának. Ezért fordul elő, hogy bizonyos területeken előrehaladás, más területeken lemaradás van az arányos fejlesztést illetően. Elég itt arra utalnom, hogy az elmúlt években több milliós beruházásokat eszközöltünk új konzervgyárak építésében, illetve a régiek rekonstrukciójában; ugyanakkor a zöldségtermesztés fellendítése és korszerűsítése, az új technológiák elterjesztése megkésett. Ezt irányító szerveink felismerték ugyan, azonban mégis előállt egy olyan helyzet, hogy átmeneti időre kapacitásfeleslegek keletkeztek a feldolgozó iparban. Más a helyzet a sertéstenyésztés fellendítésére tett intézkedések következtében. Ezen a területen a termelői és tenyésztői munka még a tervezettnél is jobban fejlődött. Nagyobb a kínálat a feldolgozó ipar számára, mint azt a kapacitásfeldolgozás lehetővé teszi. Ezen a helyzeten ma már a kormányszervek is igyekeznek gyors változást elérni, de mégis kedvezőtlen számunkra, hogy nagyobb élőállat-exportra kellett berendezkednünk, éppen a feldolgozó kapacitás hiánya miatt. A szarvasmarha-tenyésztés elősegítésére hozott párt- és kormányintézkedések végrehajtása során gondoljunk arra, hogy a feldolgozói kapacitás megfelelően bővüljön. Remélem — és a megtett intézkedésekből meggyőződtem arról —, hogy e területen is rövid időn belül helyreáll az egyensúly és a további fejlődés zökkenőmentes lesz. A mezőgazdasági üzemek vezetői és dolgozói előtt ma már világos az a kérdés, hogy a mezőgazdaság jövőbeni fejlődését nem a saját belső törvényei határozzák meg, hanem az a társadalmi igény, amelynek kielégítését eredményesen kell biztosítani. Ezért a mezőgazdaság fejlődése, termelésének iránya szorosan összefügg a társadalmi igényekkel. Ezekhez az igényekhez való alkalmazkodás ma nagyrészt a szerződéses kapcsolaton keresztül valósul meg. A szerződéses kapcsolat további erősítése alapvető feladat. Ügy gondolom, hogy az élelmiszer-gazdaságon belül nem elégséges csak a szerződéses kapcsolatokra építeni, hanem jobban össze kell december 14-én, csütörtökön 1222 hangolnunk a két ágazat fejlődését, annál inkább, mivel a termelés és a feldolgozás, az értékesítés összefüggő láncolatot alkot. Ezért ezt a folyamatot biztosítani a legjobban úgy lehet, ha a kapcsolat minden területen tovább erősödik. Mi a mezőgazdasági üzemek részéről arra törekszünk, hogy a kölcsönös kapcsolat tovább erősödjön és szilárduljon. Ezért határoztuk el Hajdú-Bihar megyében, hogy a cukorrépa-termelés fellendítésének megoldásához is az egyes üzemek a cukorgyárral együtt szorosabb kapcsolatba lépnek, a népgazdasági igények és elvárások kielégítésére. Kezdeti eredmények más területen is vannak. Minden területen ma még nem látjuk előre, hogy ezek a kapcsolatok hogyan szilárdulnak meg. De azt felismertük, hogy tennünk kell, mert közös érdekünk, hogy a termelés és a feldolgozás folyamatát egységesen biztosítsuk. Kérjük, az irányító szervek e tekintetben segítsék elő a termelő- és feldolgozó üzemek kapcsolatának erősödését azáltal is, hogy bizonyos szabályozó rendszereket ennek megvalósítása, meggyorsítása érdekében hoznak. Ügy látom, hogy az élelmiszer-gazdaság különböző ágainak összehangolt fejlesztését csak komplex módon lehet megoldani, az anyagi érdekeltség népgazdasági, ágazati, vállalati szinten történő, egyidejű érvényesülésével. Ha ezt megvalósítjuk, biztosak lehetünk abban, hogy a tervszerűség, az arányos fejlődés, a termelés hatékonysága ezen a területen is gyorsabban halad előre. A tervezőmunka javítása során kötelességünk, hogy a ránk bízott és megtermelt anyagi javakkal úgy gazdálkodjunk, hogy ez az egész népgazdaság fejlődését, a dolgozók életszínvonalának javulását szolgálja. Őszintén meg kell mondanom, hogy üzemeink részéről is sok még e tekintetben a tennivaló. A gyakorlatból tudom, hogy az elmúlt években készültek nem mindig megalapozott és reális tervek, beruházások. Azt mondhatnám, hogy sok esetben kísért még a múlt atekintetben, hogy az üzemek nem mindig vették reálisan számba az adott üzem teherbíró képességét. Nem említem most azokat a tényezőket, amelyek az üzemeken kívül állottak, mert hiszen a munka megjavításához elsősorban az szükséges, hogy mindenki a saját maga területén legyen ura a helyzetnek. Ezért a jövőben minden területen szükségesnek tartom a tervfegyelem erősítését, a tervek reális elkészítését és a végrehajtásért való felelősség fokozását. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés előtt levő törvényjavaslat kimondja, hogy à népgazdasági, a vállalati és az üzemi tervezésben a legjobb javaslatok valósuljanak meg, az üzemek tervei összhangban legyenek a népgazdasági tervekkel úgy, hogy az üzemek önállósága fokozódjék a termelés, a gazdálkodás minden területén. A munka, a tervezés hatékonyságát, eredményességét csak fokozná, ha olyan fejlesztések történnének, amelyek a népgazdasági igényeket is figyelembe véve a legeredményesebben működnek. Olyan tapasztalatom van, hogy ha az üzem saját pénzét használja fel a fejlesz-