Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-16

1205 Az Országgyűlés 16. ülése, 1972. december 14-én, csütörtökön 1206 Aligha szükséges bizonyítani, hogy ez a kísérlet is megbukott, a szocialista országok nem csinálják vissza a reformokat, s annak alapján még erőteljesebben fejlesztik együttműködésüket. A KGST gazdasági integrációjának átfogó, komplex programja a tagországok gazdaságpolitikájának és népgazdasági tervei összehangolásának fontosságát helyezi előtérbe. Most hazánkban törvényszintű megerősítést nyer az a követelmény, hogy a népgazdasági tervezésnek elő kell mozdítania a szocialista országok gazdasági integrációs céljainak megvalósulását, s a tervek megalapozásánál figyelembe kell venni az érvényes megállapodásokat és egyezményeket — sőt, a lehetség potenciális együttműködés kihasználásával is számolni kell. Ez hozzájárul a komplex program megvalósításához, az integráció elmélyítéséhez. A szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval folyó konzultációk és tervegyeztető tárgyalások lehetővé teszik fejlesztési céljaink jobb megalapozását, erőforrásaink összpontosítását a hatékonyabb területek és tevékenységek fejlesztésére. Tisztelt Országgyűlés! A tervszerűség érvényesítéséhez különböző jellegű és különböző időtávra ható döntéseket kell összehangolni. E követelmények egyetlen tervben nem elégíthetők ki, hanem megfelelő módon összekapcsolt, különböző időtávra szóló — hosszú távú, középtávú, rövidtávú — tervek rendszerére van szükség. A műszaki-tudományos forradalom és a gyors ütemű társadalmi átalakulás korában élünk. Ez szükségessé teszi, hogy hosszabb időre előre lássuk a jelentős társadalmi, tudományos és műszaki gazdasági folyamatok alakulásának főbb irányzatait és kijelöljük — a viszonylag széles körű cselekvési szabadságot biztosító döntési zónában — az elérendő célokat. A hosszú távú népgazdasági terv a társadalmigazdasági célokat és feladatokat a termelés, a műszaki fejlesztés, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bővítése, a lakosság életkörülményeinek javítása és a területfejlesztési politika terén irányozza elő. Ezzel összefüggésben kívánom megjegyezni, hogy a tudományos kutatás és fejlesztés távlati irányainak kijelölésére, igényeinek biztosítására, a hosszú távú népgazdasági tervelgondolásokkal összhangban, országos távlati tudományos kutatási terv is készül. A hosszú távú — 15—20 évre szóló — népgazdasági terv irányt szab a középtávú tervezésnek bizonyos társadalmi-gazdasági feladatok tekintetében, amelyeket hosszabb időszak fejlődésének feltételei és követelményei alapján célszerű meghatározni. Ez hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy a hosszú távú tervekben öt évre előretekintve, pontosabban felmérjük a hosszabb távú célok irányába mutató, kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés ütemét, mértékét, fő arányait, és meghatározzuk a központi irányítás feladatait. A középtávú terv, az ötéves terv az a tervkategória, amely a vonatkozó időszakra már teljes összefüggésében komplex módon megállapítja a népgazdaság fejlődésének ütemére, fő arányaira, a fontosabb szerkezeti változásokra és a népgazdasági egyensúlyra vonatkozó gazdaságpolitikai célokat és feladatokat. A gazdasági élet menetének állandó figyelemmel kísérése, a főbb területeken bekövetkezett változások, a jelentkező időszerű problémák rövid távon is megkövetelnek összehangolt kormányzati intézkedéseket, amelyeket a népgazdaság ötéves tervének szem előtt tartásával az adott időszakban meg kell tenni. Ez a feladat az éves, operatív népgazdasági tervekre hárul. A különböző időtartamú tervek akkor képezhetnek egységes rendszert, ha egységes koncepció, társadalom- és gazdaságpolitikai stratégia megvalósítását szolgálják, ha a tervek között szerves és — amennyire lehet — viszonylag szoros kapcsolat van, ha a távlati stratégiai célok szolgálnak a rövidebb távú tervek alapjául. A tervek közötti szerves kapcsolat és összhang megteremtésének fontos feltétele, hogy helyesen, lehetőleg objektív ismérvek alapján válasszuk meg a különböző tervek időhorizontjának megfelelő folyamatokat és kitűzhető célokat. Például amíg a területfejlesztési politika, vagy az oktatáspolitika céljai többnyire hosszú távra, 15—20 évre irányozhatók elő, addig a nemzeti jövedelem növekedését, felhasználási' arányait, a műszaki fejlesztés fő irányait, vagy a lakosság szociális, kulturális, egészségügyi és lakásellátásának feladatait középtávú ötéves terveinkben lehet — és kell — reálisan meghatározni. Az éves, operatív népgazdasági terv — többek között — a kezdődő és a befejeződő egyedi nagyberuházások megjelölését, a termékforgalmat szabályozó intézkedéseket, az árpolitikai jellegű központi intézkedéseket, a központi bér- és szociális intézkedéseket tartalmazza. A tervgazdálkodás eddigi tapasztalatait és a gazdaságirányítás rendszerével fennálló öszszefüggéseket figyelembe véve, a törvényjavaslat az elmondottak alapján állapítja meg, hogy a népgazdaság tervszerű irányításának fő eszköze a középtávú népgazdasági terv. Ezt a tervet — amely az átfogó, cselekvési programot adó célokat, feladatokat, eszközöket teljes öszszefüggésükben tartalmazza — a hosszú távú terv alapozza meg és készíti elő, majd az éves terv konkretizálja és időszerűsíti rövid távra. A törvényjavaslat szerint az Országgyűlés az eddigi gyakorlathoz hasonlóan a jövőben is törvény formájában hagyja jóvá a középtávú ötéves tervet. Űj vonás viszont az a rendelkezés, amely szerint a hosszú távú terv irányelveit az Országgyűlés a jövőben megvitatja. Az irányelvek jóváhagyásának formájára nézve a törvényjavaslat rugalmas lehetőséget biztosít, amikor megállapítja, hogy az Országgyűlés a megvitatás eredményeként határoz azok jóváhagyásáról. Ügy véljük, hogy a távlati terv irányelv jellege nem teszi szükségessé, hogy azt törvényben rögzítsük. A távlati terv fejlesztési koncepciójának érvényesítését az ötéves tervtörvényben kell biztosítani. Az eddigi gyakorlatnak felel meg a törvényjavaslatnak az az előírása, hogy az éves tervet a középtávú tervről szóló törvénvben esetenként kapott felhatalmazás alapján a Mi-