Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-16

1207 Az Országgyűlés 16. ülése, 1972. december 14-én, csütörtökön 1208 nisztertanács hagyja jóvá. Ez a tapasztalatok szerint erősíti a Minisztertanács felelősségét az ötéves tervek végrehajtásában, ezért javasoljuk fenntartani. Biztosítani kívánjuk azonban — és ezért erről a törvényjavaslat külön rendelkezik •—, hogy az Országgyűlés rendszeresen áttekint­se az éves tervek céljait és megvalósítását. Erre megfelelő alkalom kínálkozik az állami költség­vetés jóváhagyásakor, illetve az állami költség­vetésről szóló zárszámadás megtárgyalásakor. Célszerűnek látszik, hogy az Országgyűlés ne csak a tervek évenkénti megvalósítását, hanem egy-egy közép- vagy hosszú távú terv több év alatti megvalósulását is vizsgálja meg. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Az előterjesztett törvényjavaslat a tanácsok és a gazdálkodó szervezetek, a válla­latok és szövetkezetek tervezési kötelezettségét is szabályozza. Ez azért indokolt, mert a külön­böző szintű tervek készítésének kötelezettsége és a népgazdasági terv elsőbbsége alapvető je­lentőségű elvi kérdés szocialista társadalmunk­ban. A gazdaságirányítás reformja nyomán az egyik jelentős új dolog a vállalatok ötéves ter­veinek készítése, a vállalatvezetés ennek meg­felelő szemléletének a kifejlődése, ami az éves terveket is reálisabbá teszi. A jövő szempontjá­ból felmérhetetlen jelentőségű folyamat indult el e téren 1968 után, s ezt folytatni kell. A népgazdasági tervezés egységes rendsze­rének biztosítása érdekében a törvényjavaslat 'kimondja, hogy a szocialista gazdálkodó szer­vezetek tevékenységének összhangban kell len­nie a népgazdasági tervben foglalt célokkal. A vállalatok és szövetkezetek tehát nem folytat­hatnak a népgazdasági terv céljaitól eltérő, il­letve azokat keresztező tevékenységet. A válla­latok és szövetkezetek tervének biztosítania kell egyrészt a népgazdasági tervek tevékenységük­re vonatkozó döntésének — például az állam­közi szerződések — megvalósítását, másrészt a szabályozó rendszer által kifejezett hatékonysági követelmények érvényesülését. Gazdaságirányítási rendszerünkben a vál­lalati tervezőmunka sokoldalúbbá, bonyolul­tabbá és felelősségteljesebbé vált. Mindenek­előtt azért, mert nem elégséges a meglevő erő­forrásoknak az adott tervfeladatok szerinti fel­osztása, hanem a gazdaságpolitikai célok kere­tébe illeszkedő vállalati fejlesztési célokat is jó­részt a vállalatnak kell megállapítania. A vállalati tervezéssel szemben támasztott fontos követelmény, hogy a vállalatok és szö­vetkezetek által a tervekben foglalt fejlesztési politika és erőforrásigény összhangban legyen a népgazdasági tervekben megfogalmazott gaz­daságpolitikai célokkal és a rendelkezésre álló eszközökkel. Ez az összhang azért fontos, mert esetleges hiánya érzékenyen befolyásolhatja a népgazdasági terv megvalósítását, a tervezett egyensúlyi feltételek biztosítását. A követelményeket csak úgy lehet érvé­nyesíteni, ha a vállalatok és szövetkezetek szá­mottevő segítséget kapnak az irányító és fel­ügyeleti szervektől terveik elkészítéséhez. Ezért a törvényjavaslat kimondja, hogy a központi tervező szervek kötelesek rendszeresen tájékoz­tatni a vállalatokat és szövetkezeteket a nép­gazdaság fejlődéséről, a gazdasági fejlődés elő­relátható feltételeiről, és segítséget nyújtani tervezőmunkájukhoz. Ez a szocialista társada­lom feltételei között természetes követelmény. Tisztelt Országgyűlés ! Népgazdaságunk tervszerű fejlődésében nagy szerepük van a fő­városi és a megyei tanácsoknak. A tanácsok felügyelete alatt valósul meg a lakosság kom­munális, szociális, kulturális és egészségügyi el­látását szolgáló beruházások nagy része. A ta­nácsok felelősek azért, hogy ezekben az ágaza­tokban biztosítsák gazdaságpolitikánk érvénye­sülését. A törvényjavaslat ezért rendelkezik a népgazdasági és a tanácsi tervek és tervezés kapcsolatáról. Az eddigiekhez hasonlóan a jövő­ben is aktív szerep hárul a tanácsokra nemcsak saját tervük kialakításában és megvalósításá­ban, hanem a népgazdasági terv megalapozásá­ban is. Ennek részleteit azonban most nem kí­vánom ismertetni, tekintettel arra, hogy az Or­szággyűlés nemrég alkotott törvényt a taná­csokról és akkor széles körben megvitatta a taná­csok helyzetét, jogait, kötelességeit és feladatait. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék röviden szólni a tervezési munkát érintő két, egymás­hoz szorosan kapcsolódó kérdésről: a tervezés tudományos megalapozottságának javításáról és a tervezés demokratizmusának elmélyítéséről. E két követelmény közötti kapcsolat lénye­ge, úgy vélem, az, hogy a tervezésben kerülni kell a voluntarizmust, a szubjektivizmust, a valóságtól elrugaszkodott célok kitűzését. Eb­ben segítségünkre lehet és van a tudomány, a közgazdaságtudomány, a szociológia, a demog­ráfia, a műszaki tudományok, a statisztika, a számítástechnika. A tudomány széles alapokon azonban csak akkor képes behatolni a tervezés­be, ha a tervezőmunka demokratikus alapokon történik, ha a tervezés nem csupán néhány hi­vitali apparátus szűk szakértőgárdájának ügye. Az elmúlt években a tervezés előrelépett a tudományos eredmények szervezett alkalmazá­sában. A hosszútávú és a középtávú tervező­munka különböző szakaszaiba bevontuk a kuta­tóintézeteket, az egyetemi tanszékeket, a nagy­vállalatokat és nem kis számban kértünk fel közéleti személyt is elgondolásaik kifejtésére. Az előterjesztett törvényjavaslat is kifeje­zésre juttatja mind a tervezés demokratizmusá­val, mind a tervek tudományos megalapozásá­val kapcsolatos követelményeket. A javaslat többek között kimondja, hogy a tervező szer­vek a tervezés során támaszkodnak a tudomá­nyos kutatás eredményeire, gazdasági elemzé­seket, műszaki-gazdasági koncepciókat dolgoz­nak ki és megvizsgálják a lehetséges változa­tok hatását. Az egyre sokoldalúbbá váló és gyorsuló világunkban a társadalomnak a válto­zó feltételekhez, a társadalmi-gazdasági fejlő­dést meghatározó törvényekhez történő alkal­mazkodása megfelelő színvonalú tervezési tevé­kenység nélkül elképzelhetetlen. Ezért is szá­molunk a jövőben a tervezés tudományos meg­alapozottságának és a születő új jelenségek iránti fogékonyságának a növelésével, valamint a tervezés társadalmi funkciójának kiteljesedé­sével.

Next

/
Thumbnails
Contents