Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-16

1203 Az Országgyűlés 16. ülése, 1972. december 14-én, csütörtökön 1204 nak, terelő és befolyásoló eszközöknek a fejlesztési célokkal összehangolt tervezése. A népgazdasági terv döntően közgazdasági módszerekkel történő megvalósítása új feladat ; de nem kevésbé új gazdasági és politikai feladat a terv megvalósítását szolgáló gazdasági szabályozók: elsősorban az árpolitika, a pénzügyi politika, ennek keretében a költségvetési és a vállalati jövedelemszabályozási politika; a hitelpolitika, valamint a külkereskedelmi politika szabályozói hatásának előrejelzése és tervezése. A szabályozókat olyan eszköznek tekintjük, amelyek segítségével társadalom- és gazdaságpolitikai céljainkat megvalósíthatjuk. Gazdaságpolitikánk lehetővé teszi, hogy a gazdasági szabályozás eszközei és módszerei hosszabb távra érvényesek legyenek és ezzel a tervszerű munkát minden szinten elősegítsék. Ez nem jelentheti azt, hogy valamiféle idealizált és fetisizált stabilitás érdekében figyelmen kívül hagyjuk azokat a folyamatos változásokat, amelyek a világban, vagy országunkban évről évre végbemennek és amelyek befolyásolják gazdasági céljaink megvalósítását. Ezért folyamatosan vizsgáljuk a gazdasági szabályozás eszközeinek hatását és ha úgy találjuk, hogy egyik-másik szabályozás már nem szolgálja valamely fontos gazdasági folyamat tervszerű alakulását, akkor az ilyen szabályozót módosítjuk. Ügy véljük, hogy a tervgazdálkodás lényegének megértéséhez tartozik az a felismerés, hogy nem az eszközrendszer állandósága az elsődleges cél, hanem a gazdasági folyamatok stabilitásának, a gazdaságpolitika folytonosságának és a gazdaság dinamikus egyensúlyának a fenntartása a fontos. Ennek érdekében módosítottuk és tökéletesítettük gazdasági szabályozó rendszerünket az elmúlt években és ezért kerül sor — a Központi Bizottság novemberi ülésének határozata alapján — egyes szabályozók módosítására a jövőben is. Egyúttal azonban mindinkább törekszünk a lehetséges stabilitásra. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A törvényjavaslat központi állami döntés körébe utalja a népgazdaság szerkezeti fejlődését érzékenyen érintő és a társadalmipolitikai hatás szempontjából elsősorban fontos gazdaságfejlesztési programokat, a központi állami beruházásokat, a vállalati beruházások és a műszaki fejlesztés állami támogatásának, irányának és mértékének megállapítását, a lakosság életszínvonalát érintő központi intézkedéseket, az állami tartalékok mértékének és összetételének megállapítását és más hasonlóan fontos kérdéseket. Ezek a döntések elsősorban országos jelentőségű gazdasági feladatokra vonatkoznak, amelyeknek nagyságrendje, erőforrás-fedezetük megteremtése, belső és külső gazdasági kapcsolódásaik jelentősége miatt mind a tervezésben, mind a megvalósításban kormányzati szintű elhatározást igényelnek. Mindezek alapján indokolt törvényben megerősíteni, hogy a terv — mind a középtávú, mind az éves népgazdasági terv — kötelezően állapítja meg a Minisztertanács, a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek gazdaságirányító tevékenységének egységes és összehangolt irányát és felelősségét a megvalósításban. A gazdálkodó szervezetek, vállalatok, szövetkezetek tevékenységének is összhangban kell lennie a népgazdasági tervben foglalt célokkal. Ennek érdekében kötelesek rendszeresen olyan terveket készíteni, hogy azokkal a népgazdasági terv és a szabályozó eszközök útján kifejezett céloknak és követelményeknek a megvalósulását biztosítsák a saját területükön. A terv kötelező jellege és a tervszerűség követelménye jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünkben összhangban van a gazdaság — a termelés és a fogyasztás — fejlettségi színvonalával, a munkamegosztás bonyolult rendszerével, az információk és a döntési szintek javuló összhangjával. A fejlődés tervszerűségét a gazdasági élet azon fő folyamatain mérjük, amelyek a népgazdaság növekedésének ütemét, egyensúlyát, a társadalompolitikai célok megvalósulását meghatározzák. Fő figyelmünket a nemzeti jövedelemnek a hatékonyságon alapuló növekedési ütemére, a nemzeti jövedelem elosztásának a tervben előirányzott megvalósítására, a műszaki haladás fő tendenciájának érvényesülésére, egész népünk és ezen belül az egyes osztályok és rétegek életviszonyának alakulására, nemzetközi gazdasági kapcsolataink, s az ország nemzetk'*zi fizetési mérlegének alakulására összpontosítjuk. Vagyis, nem egyedül a növekedés ütemére, hanem az arányos növekedésre. Mindez nem mond ellent annak, hogy országos jelentőségű célkitűzéseknél a népgazdasági terv részleteiben is megszabja a vállalatok gazdálkodási feltételeit. Tisztelt Országgyűlés! Az össz-egészet tekintve gazdaságunk tervszerűen fejlődik, a negyedik ötéves terv fő céljait és arányait — hároméves időszakaszt alapul véve — megvalósulónak tekinthetjük. A gazdasági folyamatok tervszerű befolyásolására hatékonyan alkalmazzuk a gazdasági szabályozás eszközeit. Szükség esetén nem riadtunk vissza — a rendelkezésre álló szabályozó rendszer alkalmazása mellett — erőteljes központi intézkedésektől sem. Gondolok itt elsősorban a beruházás kereslet mérséklésére és az erőforrások koncentrálása érdekében hozott intézkedésekre. De említhetném a kivitel és a behozatal arányának előnyös alakulását elősegítő szabályozó módosításokat, vagy az élőmunka-felhasználás hatékonyságát, a termelékenység nagyobb arányú növekedését elősegítő bérszabályozási rendszer 1971. évi és a jövőben bevezetendő fejlesztését is. Mindezt gazdaságirányítási rendszerünkre építve, annak logikája alapján tettük. Gazdaságirányítási módszereink fejlesztésében a tervgazdálkodás valamiféle feladását kereső és kutató burzsoá propagandisták vágyálmaira aligha válaszolhatunk megfelelőbben, mint szocialista gazdaságunk eredményeivel. Amikor a tőkés propagandagépezet a szocialista országok tervgazdálkodásának fejlesztésekor bizonyos szirénhangokat hallatott, tette ezt abban a reményben, hogy ezzel fellazíthatI ja a szocialista országok testvéri közösségét.