Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-16

1201 Az Országgyűlés 16. ülése, 1972. december 14-én, csütörtökön 1202 ban a párt második programjának nevezte az ország villamosítási tervét, a GOELRO-tervet. Lenin megállapításának mélyen igaz voltát az azóta eltelt ötven esztendő történelme bizonyította a Szovjetunióban és ezt támasztja alá a második világháborút követően a szocializmus útjára lépett országok fejlődése is. Amikor azt mondjuk, hogy a népgazdasági terv a párt második programja, ezzel azt is kifejezésre juttatjuk, hogy a népgazdasági tervet a politikai program megvalósításának kell alárendelni. A tervezés csak abban az esetben töltheti be szerepét, ha messzemenően számol az általános politikai követelményekkel és annak megvalósítását szolgálja. A politika meghatározó szerepe természetesen nem ítéli passzivitásra a tervezést. A tervezés ugyanis a társadalmi és a gazdasági öszszefüggések feltárásával, a maga sajátos eszközeivel aktívan hozzájárul a politikai célok, a politikai stratégia kidolgozásához. A népgazdasági tervezés és a népgazdasági terv rendeltetése mindenekelőtt az, hogy a szocialista államnak a párt politikáján alapuló gazdaságpolitikai elgondolásait határozottan és konkrétan kifejezésre juttassa. Ezt az elvet érvényesítjük mai tervgazdálkodásunkban. A szocializmus sikerének könyvelhető el, hogy ma már a tervezés a kapitalista világban is elismert fogalom. A termelés tőkés változata a két társadalmi és gazdasági rendszer versenyének körülményei között alakult ki, amikor a kapitalizmus kénytelen a realitásokat figyelembe venni, a szocializmussal együtt élni, átvéve attól a gazdasági irányítás egyes módszereit. De a tőkésországok tervezési kísérletei természetesen nem változtatják meg a kapitalista termelési viszonyok lényegét, és ezért a tőkésállam gazdasági tervei nem válhatnak a gazdaság átfogó irányításának eszközévé. Amikor a népgazdasági tervezés politikai tartalmát hangsúlyozzuk, tesszük ezt azért, mert napjainkban a burzsoá propaganda világszerte azt terjeszti, hogy a tervezés független a társadalmi rendszerektől, politikailag semleges jelenség, csupán technika, módszer, nem pedig társadalmi-gazdasági kategória. Ezzel az a céljuk, hogy eltereljék a figyelmet a népgazdasági méretű tervezés valóságos lehetőségének legfontosabb előfeltételéről, a termelési eszközök társadalmi tulajdonba vételének szükségességéről. Márpedig a termelési eszközök társadalmasítása elengedhetetlen feltétele az egész társadalom érdekeit szolgáló átfogó népgazdasági tervezésnek. A mi tervezésünk a társadalmi tulajdonon alapul, és a szocialista állam gazdaságpolitikájára támaszkodik: a gazdaságpolitikai koncepció kifejezője egy adott időszakra. A tervek kialakítása azonban nem csupán a gazdaságpolitika számokba való átültetését jelenti, hanem alkotó folyamat, amelynek során a növekvő és változó követelményeknek megfelelően formálódik, fejlődik maga a gazdaságpolitikai koncepció is. A szocialista gazdaságban tehát a tervezés fontos feladata javaslatok kidolgozása a gazdaságpolitikai elgondolások, célkitűzések továbbfejlesztésére. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatból kitűnik, hogy a népgazdasági tervezés és a népgazdasági terv tartalmazza a társadalmi folyamatokra vonatkozó elgondolásokat, célokat és feladatokat. A társadalmi összefüggések feltárása, a társadalmi haladás követelményeinek kielégítése mindig fontos szerepet játszott tervgazdálkodásunkban. A szocialista társadalom alapjainak lerakása idején olyan fontos feladatokat kellett a tervnek a maga eszközeivel szolgálnia, mint a szocialista termelési viszonyok uralomra juttatása a népgazdaságban, a munka szerinti elosztás elvének meghonosítása, a kulturális forradalom anyagi bázisának a megteremtése. A szocialista társadalom építésének mostani szakaszában a társadalmi követelmények újabb, s a korábbiaknál is bonyolultabb feladatokat adnak. Nemcsak konkrét feladatokról van szó, hanem arról a tapasztalaton alapuló' felismerésről is, hogy a gazdasági célok csak akkor oldhatók meg sikeresen, ha a kijelölt célok és eszközök a haladó társadalmi megítéléssel is összhangban vannak. A népgazdasági tervezés tehát más szocialista országokhoz hasonlóan nálunk is társadalmi jellegű tervezés, amely magában foglalja a politikai és kulturális életben végbemenő fejlődési folyamatokat és törvényszerűségek feltárását, de befolyásolását és alakítását is. Szocialista államunk gazdaságpolitikáját a gazdaságirányítás egységes rendszere útján valósítjuk meg. E rendszerben a központi irányítás a népgazdasági terven alapszik. A tervezés: tudatos felkészülés a jövőre. E tudatos felkészülés jegyében az előterjesztett törvényjavaslat szerint — a népgazdasági tervezés magában foglalja a népgazdaság fejlődésének és helyzetének elemzését —, a gazdasági fejlődés objektív követelményeinek és folyamatainak, lényeges külső és belső feltételeinek előrejelzését, a népgazdaság lehetséges fejlődési, irányainak feltárását; a követendő gazdaságpolitikára vonatkozó javaslatok kidolgozását; a gazdasági célok és feladatok különböző változatok mérlegelése és javaslatok egyeztetése alapján történő meghatározását, továbbá a végrehajtásukat szolgáló eszközök összehangolását. A jövőre való tudatos felkészülés megköveteli a különböző társadalmi, gazdasági és a műszaki tudományos folyamatok előrejelzését. A prognózis azonban még nem terv. A terv ennél több: a terv a jövő tudatos formálásának eszköze, a gazdaság befolyásolásának, az állam gazdaságszervező tevékenységének alapja, amely megszabja az állami szervek, vállalatok és szövetkezetek munkáját. A népgazdasági terv tehát a gazdasági célok megvalósítását szolgáló eszközök és módszerek összehangolt rendszerének megteremtésére is kiterjed. Irányítási rendszerünkben különösen nagy súlyt helyezünk arra, hogy gazdaságpolitikai céljainkkal összhangban a megvalósítás eszközeit és módozatait megfelelően válasszuk meg. A népgazdasági terv célkitűzéseit alapvetően gazdasági módszerekkel valósítjuk meg, ezért nagy fontosságú a gazdasági szabályozó'k50*