Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-15

1179 Az Országgyűlés 15. ülése, 1972. december 13-án, szerdán 1180 ELNÖK. Szólásra következik Kalmár János képviselőtársunk. KALMÁR JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! Az 1973. évi költségvetési törvényjavaslatot a benne foglaltak ismereté­ben elfogadom. Ugyanakkor szeretném megra­gadni az alkalmat, bogy egy tapasztalatról be­számoljak, jóllehet Takács Imréné képviselő­társam délelőtti felszólalásával vitorlámból a szelet némiképpen kifogta, de erre számítanom kellett, tekintettel arra, hogy a napirend végére maradtam. Az előttünk fekvő törvényjavaslat utal a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának novemberi ülésére, amelynek határozata kimondta, hogy „1973-tól kezdve meg kell szün­tetni a vállalati nyereség és a bérek alakulásá­nak szoros kapcsolatát a szénbányászatban és a villamosenergia-iparban központilag szabályoz­va a bérfejlesztést. Kísérletképpen néhány ipari és építőipari vállalatnál be kell vezetni az átlagbérszabályo­zás helyett a létszámmegtakarításra jobban ösz­tönző bértömeggazdálkodás rendszerét". Pest megyében, munkahelyem, felügyeleti­leg a MÁV-hoz tartozó Dunakeszi Járműjavító az egyetlen üzem, mely már jelenleg is abszolút bértömeggazdálkodást folytat. Ennek a bérsza­bályozási rendszernek a tapasztalatáról kívánok beszámolni annak reményében, hogy az elmon­dottak hasznos tanulságot szolgáltatnak azon üzemek részére, melyeknél a szabályozás a jö­vőben kerül bevezetésre. A Dunakeszi Jármű­javító üzem a közel 3000 főt foglalkoztató létszá­mával a megye egyik nagyüzeme, egyben válasz­tókerületem ipari centruma is. A felügyeleti szerv rendelkezése alapján 1970. január 1-tői folytatunk abszolút bértömeggazdálkodást. Ebben a szabályozási rendszerben az üzem lényegében az előző év mérleg szerinti bértö­megével gazdálkodhat, amely azonban független a gazdálkodás évének munkaerő létszámától. Eh­hez a bértömeghez még hozzáadódik az adott gazdálkodási évre központilag biztosított általá­nos bérfejlesztés. Az így kialakult bértömeggel kell gazdálkodni. Ha túllépés történik, annak összege a nyereségrészesedésből kerül elvonásra. De nemcsak a bértömeg tekintetében képezi az előző év a kiindulási alapot, hanem a terme­lékenységi szint vonatkozásában is. Ha tehát csupán az előző év termelékenységi szintjén dol­gozunk, akkor semmiféle bérfejlesztési lehető­séget nem biztosítottunk. Ha viszont megteremt­jük a termelékenyebb munkavégzés feltételeit. például ugyanazt a feladatot kisebb létszámmal végezzük el, akkor a megtakarított létszám bé­rének 80 százalékát a dolgozók átlagbérének nö­velésére használhatjuk fel. A fennmaradó 20 szá­zalék biztonsági tartalékot képez és év közben zárolásra kerül. Az év második felében azonban, amikor már a 100 százalékos tervteljesítés biz­tosítottnak látszik, a zárolt bértömeg is kiadásra kerül. Valójában tehát a termelékenységből ere­dő (bérmegtakarítás 100 százalékban felhasznál­ható bérfejlesztésre. Üzemünk az említett szabályozók szerint már három éve folytat abszolút bértömeggaz­dálkodást. Elmondhatjuk, hogy a gazdálkodás bevezetése óta éltünk az abban rejlő lehetősé­gekkel, és ennek eredménye, hogy eddig 3 száza­lékos létszámmegtakarítást értünk el. A gazdálkodás vonatkozásában elért sike­reinket a helyes alapelvek mellett jelentős mér­tékben annak tulajdonítjuk, hogy üzemünkben az új bérgazdálkodásra való áttérést igen alapos, minden részletre kiterjedő elemző munka előzte meg. A bérfejlesztési keretek meghatározása és kiadása előtt részletes felmérést végeztünk dol­gozóink között a munkakörben eltöltött idő, szakmai képzettség, életkor, gyakorlati idő vo­natkozásában. Figyelembe vettük a meglevő alapbérek in­dokolatlan eltéréseit, s még további szemponto­kat is. Ilyenek voltak a nehéz fizikai munka, rossz munkakörülmények, vagy az egészségre való ártalom. Ilyen beható elemzés után indítot­tuk el a bértömeggazdálkodást, és a rendelkezés­re álló bértömeget termelőegységekre, vagyis gyárrészlegekre szétbontva osztottuk el. így te­hát a gyáregységek a felbontás révén önálló bér­tömeggazdálkodást folytathattak. Saját érde­kükben havonta végeznek felmérést, hogy lássák saját bértömegük alakulását. E decentralizált bérgazdálkodás hatásosnak bizonyult. A gyáregységek közvetlenül érdekeltek a létszámmal való célszerű gazdálkodásban, mivel az egységen belüli létszámmegtakarítás náluk fordítható bérfejlesztésre. A termelőegységek a létszámmegtakarítás érdekében átcsoportosításokat, szervezéseket haj­tanak végre, amellyel közvetlenül szolgálják a sajátjuk mellett az üzem érdekeit, és ezzel a népgazdasági célkitűzéseiket is. E gazdálkodás hatására a gyárrészlegek között egészséges ver­sengés alakult ki abban, hogy melyikük tud több bért, létszámot megtakarítani. Ennek a ve­télkedésnek a természetes velejárója a műszaki technológiai elemzések fokozódása, a műszaki élet felpezsdülése. Az elmondottakból követke­zik, hogy a bevezetett bértömeggazdálíkodási rendszer, a benne rejlő anyagi ösztönzési lehe­tőség kapcsán igen kedvezően hatott nálunk a gazdaságos termelésre. Elősegítette a termeléke­nyebb munkavégzést és az élőmunka optimális kihasználására ösztönzött. A bértömeggazdálkodás kedvezően hatott a munkaerővándorlás megfékezésére is. Üzemünk sem mentes ugyanis attól a létszámfluktuáció­tól, amely országosan jellemző, s mely a be- és kilépők különbségét vizsgálva, mindig negatí­vummal zárult. Az új gazdálkodás bevezetésé­nek tulajdonítjuk, hogy ezekben az években is 100 százalékban meg tudtunk felelni a kiszabott tervfeladatoknak. Nem kisebb eredmény az sem, hogy a munkaerő elvándorlás a megelőző idő­szakhoz képest kisebb mértékű. A létszámmeg­takarítást az tette lehetővé, hogy sikerült az ipar­vállalatok és a MÁV üzemei között fennálló ibér­színvonalkülönbséget viszonylag rövid idő alatt lecsökkenteni. El kell mondanom ugyanis, hogy üzemünk a gépiparhoz hasonló tevékenységet folytat, ha­sonló szakmunkásgárdával, de lényegesen rosz­szabb munkakörülmények között. Ennek elle­nére jelenleg a négytengelyes személykocsi gyár-

Next

/
Thumbnails
Contents