Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

101 Az Országgyűlés 2. -ülése 1971. június 23-án, szerdán 102 termelés szervezéséhez, a műszaki technika alkalmazásához, karbantartásához, javításához értő szakemberek alkalmazását teszi, illetve tette szükségessé, és e kettő nem mindig esik egybe. A mezőgazdasági üzemekből az elvándorlás tovább folytatódik. Különböző irodalmakat tanulmányozva ez nem speciális hazai vagy szocialista mezőgazdaságra jellemző alakulás, miután a nyugati országok mezőgazdaságában is hasonló folyamatok játszódnak le. Célunk az, hogy a mezőgazdaságban a hatékonyság növekedjen, csökkenjen a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, ugyanakkor gondoskodnunk kell arról is, hogy gazdaságosan használható megfelelő mennyiségű, minőségű gépek álljanak a mezőgazdaság rendelkezésére megfelelő időben. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy a mezőgazdasági dolgozók életés munkakörülményei tovább javuljanak. Javuljon a foglalkoztatottsági színvonal és a szakképzettség is. El kell érni, hogy a mezőgazdasági munka társadalmilag is megbecsült és a fiatalok számára is kedvelt foglalkozás legyen annak érdekében, hogy az évről évre fokozatosan csökkenő létszám mellett az ifjúság oldaláról nézve a hatékonyság mértékéig, az utánpótlást biztosítani lehessen. Űgy érzem, egyet kell érteni a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium részéről kialakított állásponttal, amelynek alapján: idézem „Fejlődésünk jelenlegi szakaszában a gépesítés magasabb szintjén, a komplex-gépesítés mielőbbi megvalósítását a kieső munkaerő pótlása, a mezőgazdasági munka termelékenységének növelése, nem utolsósorban pedig a termelés során fellépő igen jelentős veszteségek lényeges lecsökkentése, vagy teljes megszüntetése indokolja." A komplex-gépesítés kérdése ma, úgy gondolom, reális igény. Ezért megvalósításáért tudatosan törekedni kell. Jogos az a követelmény, hogy a hazai gépgyártás is kapjon megfelelő szerepet. A mezőgazdasági gépgyártás területén az előtérbe állított egészséges verseny kibontakoztatása ellenére sok nehézséget támaszt a mezőgazdasági gépgyárak és a Mezőgép vállalatok párhuzamos tevékenysége, amely ellenérvek ellenére tartósan nem tartható. E tekintetben egészségtelen munkamegosztás bontakozott ki, a vállalatok eltérő körülmények között és feltételek mellett termelnek, értékesítenek. Nem beszélve arról, hogy gondot okoz az egymás közti termelési kooperáció, amit kihasználnak a kisebb üzemek, vállalatok, sőt ktsz-ek is, saját előnyükre. E vonatkozásban sok tennivaló van a vállalatok részéről is, de felső szinten is alapos vizsgálat tárgyává kellene tenni. Az élet azt követeli, hogy egységesíteni kell a hazai gépgyártást, ami csak egységes irányítással valósítható meg. A magyar mezőgazdasági gépgyártás többre képes a jelenleginél, de csak úgy termelhet eredményesen, ha összefogott a termelése, az anyagellátása és az értékesítése. Ez a téma megoldásra vár, amit nem akadályozhatnak meg kisebb közösségi érdekek. A kormány részéről ebben a kérdésben az élet által feltárt követelményeket kell szem előtt tartani, a népgazdasági és ezen belül a mezőgazdasági érdekekből kell kiindulni. Hogy a mezőgazdasági gépgyártás melyik miniszteri tárcához tartozzon, ebben sok a szubjektív megítélés, sok irányú indokolást lehet adni. Egy azonban biztos: a jelenlegi helyzet nem egészséges. A gépgyártás jövőjét stabilabbá kell tenni. Éppen ezért a kormánynak vizsgálnia kell a kérdést és olyan döntést kell hoznia, amely kellő biztosítékot nyújt a követelményeknek megfelelő mezőgazdasági gépgyártás fejlesztéséhez, a korszerű gépesítés jelentős mértékű meggyorsításához. Űgy gondolom, észrevételeim a tapasztalatokra alapozva figyelemre méltók, s ezért felelősségem és meggyőződésem mellett vetem fel azokat. A mezőgazdasági gépgyártás fontos gazdaságpolitikai kérdés. Az elmondottak alapján célszerűnek tartanám, ha vizsgálat tárgyát képezné, hogy a magyar mezőgépgyártás összessége jelenlegi állapotából kiindulva az évenkénti fejlődési lehetőséget figyelembe véve, alapozva a nemzetközi kooperációs előnyökre, a szakosítási lehetőségekre, szervezeti és egyéb szempontokra, mennyiben tud megfelelni a mezőgazdaság részéről fokozatosan fellépő, a hatékonyságot biztosító jogos igények kielégítésének, figyelemmel arra, hogy 10—15 év alatt a mezőgazdasági aktív keresők 30—40 százalékos csökkenésével kell, vagy lehet számolni. Tisztelt Országgyűlés! A kormány elnöke által beterjesztett programmal egyetértek, elfogadom, lelkesedéssel munkálkodom annak gyakorlati végrehajtásán. (Taps.) ELNÖK: Keszthelyi Zoltán képviselőtársunknak adok szót. KESZTHELYI ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők! Elvtársak! A kormányelnök expozéjából megállapítható, hogy népgazdasági szinten fejlődésünk fokozatos, kellő eredményeket értünk el. Mint termelőszövetkezeti elnök, sajnálatos körülménynek tartom, hogy mezőgazdaságunkat súlyos természeti katasztrófa érte az elmúlt gazdasági évben. Ennek hatására a terméseredmények csökkentek a mezőgazdaságban és — sajnos — a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás is mérséklődött. Kevesebb volt, mint 1969-ben. Különösen súlyos helyzet alakult ki nyolc megyében és — sajnos — ezek között Békés megye is szerepelt, s ezen belül választókörzetem, a 7. számú választókörzet, Battonya környéke is súlyos belvízkárt szenvedett. Az elemi katasztrófa miatt, amely szocialista mezőgazdaságunkat, termelőszövetkezeteinket és állami gazdaságainkat érintette, tartalékalapjainkat, amelyek amúgy is gyengék voltak, gyorsan felemésztettük, feléltük, és lehetetlenné vált pénzügyeink rendezése, kötelezettségeink teljesítése. Kötelezettségeinknek csak szocialista államunk, kormányunk intézkedései nyomán tudtunk eleget tenni. Biztosítani tudtuk úgy, hogy a 80 százalékos munkadíjrészesedést az állam óvadékból garantálta. Bizalom volt ez a párt és a kormány részéről. Parasztságunk ezt a bizalmat megértően figyelte a nagy gondok közepette. Az évvégi szanálások rendezték a pénzügyi helyze-