Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-14

1041 Az Országgyűlés 14. ülése, 1972. december 12-én, kedden 1042 előző évhez képest csökkent, a kivitel pedig, kihasználva a jó piaci lehetőségeket, dinamikusan emelkedett. A külkereskedelmi mérleg szocialista viszonylatban számottevő aktívumot, tőkés viszonylatban pedig mind az 1971. évihez, mind az 1972. évi tervhez képest javulást mutat. Nemzetközi fizetési mérlegünkhöz és valutáris pozíciónkhoz a nem szocialista országok viszonylatában előnyösen járul hozzá, hogy ma már kötelezettségeink kétharmada közép-, és hosszú lejáratú. Az ország helyzete a külföld felé való fizetőképesség terén szilárd, a magyar vállalatok megbízható, jó partnerek. Hitelképességünk jó, ennek megőrzését a jövőben is fontos feladatnak kell tekinteni. Terveink szerint 1973-ban a behozatal mind rubel-, mind dollárviszonylatban növekszik. A behozatal növekedése némileg meghaladja ugyan a kivitelét, de a kialakult kedvező kereskedelmi mérleghelyzet 1973-ban is fennmarad. Az előttünk álló évben tovább kell fáradozni azon, hogy népgazdaságunk exportképességét növeljük, a külpiaci értékesítési lehetőségeket jól kihasználjuk és a szükségtelen importot elkerüljük. Külgazdasági kapcsolatainkban is hosszútávú gazdaságpolitikát kell folytatnunk, külpolitikánk elveinek és gazdasági érdekeinknek megfelelően. Tisztelt Országgyűlés! Amint egész népgazdaságunknak, úgy a vállalatok, a szövetkezetek munkájának is szervező ereje a terv. A terv megvalósítása szempontjából nagyon fontos, hogy a szabályozórendszer — a központi döntéseket közvetítve — megteremtse azokat a feltételeket, amelyek hatására a vállalati-szövetkezeti gazdálkodás összhangba kerül a népgazdasági érdekekkel. A gazdaságirányítás alapelveinek tartós érvényesülése mellett természetesnek kell tekinteni, hogy a gazdasági helyzet, egyes gazdaságpolitikai célok változásával szükségképpen együtt jár a szabályozók módosítása. Kötelességemnek tartom ezzel együtt azt is hangsúlyozni, hogy a szabályozórendszer módosításától önmagában az elosztható javak nagysága még nem növekszik. A szabályozóktól helyesebb, tervszerűbb elosztási arányokat, erőteljsebb, a népgazdasági érdekeket jobban kifejező ösztönzést követelhetünk, de mindig csak annyit lehet elosztani, amenynyit megtermelünk. A vállalati jövedelmek gyarapítását tehát elsősorban nem a szabályozórendszer gyakori változtatásától, hanem a vállalatok jobb munkájától, tartalékaik feltárásától, a termelési költségek csökkentésétől várhatjuk. A vállalatok nyugodt munkája érdekében is az a célszerű, ha a szabályozórendszer továbbfejlesztését a középtávú tervekkel harmóniában végezzük el. Gazdaságpolitikánk nyomán folyamatosan javul gazdaságunk ágazati szerkezete. Az ipari termelés a terv szerint az ideihez csaknem azonosan, 5,5—6 százalékkal emelkedik. A gépipar, a vegyipar, és a villamosenergia-ipar termelésnövekedése az átlagosnál gyorsabb lesz. Az ágazati szerkezet módosulásának folyamatát ki kell, hogy egészítse több helyütt a vállalatok termelési szerkezetének átalakulása. Sokat várunk az erre vonatkozó határozatok végrehajtásától. Nagy hiba lenne ezt a munkát (kampányként kezelni, amely egy-két sikeres lépés után lezárható. Nem tekinthető ez a feladat néhány, gondokkal küszködő vállalat „magánügyének" sem. Egész gazdaságunkat át kell hatnia a szerkezetjavítás igényének, annak az eltökéltségnek, hogy a termelőmunka eredményei minél jobban megfeleljenek a szükséglet, a korszerűség és a gazdaságosság hármas követelményének. Ilyen szempontok vezetik azt az elhatározásunkat, hogy a legnagyobb 40—50 iparvállalat fejlődését a jövőben különös figyelemmel kísérjük és 8—10 nagyvállalatnál központi intézkedésekkel segítsük a gazdaságos termékszerkezetet, az általános rekonstrukciót. Ez egyáltalán nem annyit jelent, hogy a vállalatok egy részét kivennénk a gazdaságirányítás általános rendjéből, hanem azt kiegészítő, pótlólagos módszerekről és szükséges intézkedésekről van szó. Az élő munka célszerű felhasználása egyre érzékenyebb mércénk, mert a gazdaság legfőbb ágaiban a termelést hosszú távon változatlan, és csökkenő létszámmal kell bővíteni. Már bizonyos, hogy a IV. ötéves terv végére a termelőágazatokban számításba vett létszám, munkaerő nem fog rendelkezésre állni. Ugyanakkor sok új üzem létszámigénnyel lép fel. A meglevő üzemekben tehát a termelékenységnek jobban kell nőnie, mint a termelésnek, mert azt akarjuk, hogy iparunk lendületesen fejlődjön tovább. A bérszabályozásnak a szükségletekhez igazodó termelésre, a hatékonyság ösztönzésére, az elosztási és az egyensúlyi szempontokra egyaránt figyelemmel kell lennie. A bérszabályozás korábbi és jelenlegi módszerei sem képesek ezeket a követelményeket ellentmondások nélkül kielégíteni. Keressük ezért azokat a megoldásokat, amelyek jobban teljesítik e rendkívül fontos követelmények összehangolását. Az új, tartós átfogó megoldások kidolgozása még hosszabb időt követel, de kisebb módosítások addig is sokat segíthetnek. Kísérletképpen, tapasztalatok gyűjtése céljából néhány vállalatnál bevezetjük az úgynevezett bértömeg-szabályozást. Megszűnik az az előírás, amely az úgynevezett bérfejlesztési mutató romlása esetén többszörös befizetési kötelezettséggel terhelte a részesedési alapot. Sokszor hajlunk arra, hogy a termelési szerkezet javításának teendőit az ipari termelésre szűkítsük, holott ez mezőgazdaságunkban sem kevésbé időszerű. A mezőgazdasági üzemek kiemelkedő feladata: a szarvasmarhatenyésztés fejlesztési programjának végrehajtása is az egész élelmiszergazdaság átfogó szerkezeti változtatásának folyamatába tartozik. Ennek feltételeit az idén hozott kormányhatározat teremtette meg azzal, hogy a tej felvásárlási árát január 1-től literenként 5,30 forintra, a vágómarháét kilónként átlagosan 30,— forintra emelte fel. Tovább ösztönzi a borjúszaporulatot és a tehénállomány növelését a nagy- és kisüzemeknek nyújtott tenyésztési támogatás, valamint a kedvezőbb hitelfeltételek. A kormányhatározat megjelenése óta már élénkült a szarvasmarhatartási kedv, de az intézkedések életbeléptetésétől még erőteljesebb fellendülést várunk.