Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-14

1043 Az Országgyűlés 14. ülése, 1972. december 12-én, kedden 1044 Az állattenyésztésben, főleg a sertéstenyész­tésben tapasztalható fejlődés mellett meg kell állapítani, hogy a cukorrépa, de különösen a zöldségtermesztés terén még sok a tennivaló a hazai szükségletek kielégítése érdekében. Az idei év jó termést hozott -a kalászosok­ban és a kukoricában, amelyet nagyon nehéz kö­rülmények között kellett betakarítanunk. Bi­zonyára szövetkezeteink, amelyek lassan már a zárszámadásra készülődnek, megemlékeznek majd azokról, akik leginkább helytálltak a ne­héz napokban a közös gazdaságokban és azok­ról is, > akik támogatást adtak ehhez. Biztosan eszükbe jutnak majd a szomszéd megyékből, vagy az ország távolabbi részéről jött kombájno­sok, katonafiaink, akik küzdöttek a Dráva men­tén az árvíz ellen és segítettek a betakarítás csúcsidejében is, ha kellett. Az ilyen szervezett­ség és összefogás biztatást kell adjon a jövőre, hiszen a termelés előirányzott további 1—2 szá­zalékos növekedése, amire számítunk, újabb ko­moly erőfeszítéseket igényel. Köztudomású, hogy országunkban milyen fontos a külgazdasági kapcsolatok szerepe. A terv egyfelől azzal számol, hogy gazdagodnak a vállalatok közötti nemzetközi együttműködés formái, vállalataink kezdeményezik az előnyös kooperációkat és a közös vállalkozásokat. Más­felől arra épít, hogy a termelési kapacitások jobb kihasználása révén bővíthetők külkereskedelmi árukapcsolataink. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az 1973. évi gazdasági növekedés dinami­kája nagyrészt attól függ, hogy a nagyobb bel­földi fogyasztás által támasztott kereslet mellett mennyire tudják vállalataink exportjukat is fo­kozni. A vállalati gazdálkodás alakításában nem jelentéktelenek azok a hatások, amelyek világ­piaci részvételünkből adódnak. A tőkés piaco­kon ránk is hatnak a konjunkturális tényezők, kívánatos viszont, hogy az időleges világpiaci árváltozások lehetőleg ne jelenjenek meg a bel­földi árakban. Ezért fordítottunk az elmúlt évek­ben növekvő milliárdokat a tőkés országokból behozott; főbb termékek és nyersanyagok ár­emelkedésének ellensúlyozására. Ez tulajdonkép­pen azt jelenti, hogy az ország, a népgazdaság számára valóságosan emelkednek a bekerülési költségek, de ezt nem hárítjuk át a termékek felhasználóira. Ezek tehát társadalmi költségek, így a közösség, a költségvetés másirányú anyagi lehetőségeit korlátozzák, mert lekötik nemzeti jövedelmünk egy részét. A világpiaci árak elég széles körben kisebb és mérsékelt változásokat mutatnak. Ebben a körben elsősorban a vállalati árpolitikának kell a stabilitásra figyelemmel lennie. Vállalataink döntési szabadsága az árpolitikában elég nagy­fokú, de ezzel a lehetőséggel is, mint minden mással, előrelátóan és megfontoltan kell élni. A jövőben ezért nagyobb szerepet kívánunk bizto­sítani az úgynevezett árkülönbözeti tartalékala­poknak, amelyekből az időleges, a belső gazda­ságban nem kívánatos ármozgást a vállalatnál lehet kiegyenlíteni. Külkereskedelmi vállalatainkkal és kiviteli joggal felruházott ipari vállalatainkkal szemben természetes követelmény, hogy termékeik kül­földi értékesítésekor használják ki a világpiaci áralakulás lehetőségét. Ehhez elsősorban ver­senyképes termékekre van szükség. Az utóbbi években ipari termékeink egy része már elérte az úgynevezett világszínvonalat, de szakembe­reink szerint sok termékünk van, amely majd­nem olyan jó, mint az iparilag fejlettebb orszá­goké, és még olcsóbban is értékesítjük őket. Ne­künk azonban nem majdnem olyan jót kell gyár­tanunk, hanem legalább olyan jót, legalább olyan ízléses termékeket, mint az ipari fejlődésben előttünk járó országok. Ha ezt még valamivel olcsóbban is állíthatjuk elő, akkor leszünk iga­zán versenyképesek. Több figyelmet kell tehát fordítanunk a gyártás utolsó fázisaira is, a fes­tésre, a csomagolásra. Kedvezőbb árakat csak akkor érhetünk el külföldön, ha a termék jobb, haladottabb műszaki színvonalat képvisel, s egy­úttal külsejével is kedvet csinál a vásárláshoz. Ami most már közelebbről a hazai árszín­vonal alakítását illeti, a valóság az, hogy ebben a termelő és a kereskedelmi vállalatok érdekei gyakran eltérők. A termelők költségeik emelke­dését igyekeznek a kereskedelemnél érvénye­nyesíteni. Ez azonban, társadalmilag csak ak­kor jogos, ha a költség emelkedése jóval ma­gasabb technikai színvonalat, jóval nagyobb ér­téket tükröz. Ellenkező esetben a kereskedelem kötelessége, hogy árleszállításra törekedjék. Saj­nos, korántsem ritka eset, hogy a költségek emel­kedése a fogyasztókra hárul. A megoldás útja az, hogy egyrészt a kereskedelem teherviselésének feltételeit fokozatosan bővítsük, javítsuk. A jövő évtől a fogyasztási cikk kereskedelemben csök­kentjük a kereskedelmi adót, és így több lehet az árukockázati alap. Másrészt erőteljesebben ér­vényesítjük a felelősséget, jobban ellenőrizzük az árakat és érzékenyebb szankciókat alkalmazunk. A beruházások terén, ahogyan a központi dön­téseknél is történik, a vállalatoktól elsősorban beruházási elképzeléseik jobb rangsorolását vár­juk. Az elhatározott beruházásoknál a program körültekintőbb, reálisabb kidolgozását igényel­jük, ami azt jelenti, hogy előrelátóan kell szá­molni a pénzügyi lehetőségekkel, a tartalékokat is mindig előirányozva. Intő példa ennek hiá­nyára mind az irányítószervek, mind a vállala­tok számára az a több tucat beruházás, amely­nek költségtúllépése végül is fedezethiányhoz vezetett, és ez akadályozta a beruházás befeje­zését. Ezek sorában néhány vállalat olyan pénz­ügyi helyzetbe került, hogy a kormánynak kel­lett beavatkoznia és a fejlesztési alaphiányt meg­szüntetnie. A vállalatoknak tudniuk kell, hogy nekik is hozzá kell járulniuk egyensúlyi törekvéseinkhez a beruházási erőforrások koncentrálásával, gon­dosabb előkészítéssel, szervezettebb kivitelezés­sel. Ellenkező esetben újabb és újabb intézke­désekre kényszerülünk. Az árszabályozás tervezett módosításai az építőiparban, de más beruházási termékek szál­lítóinál is hozzásegítenek jövőre a tervszerűbb munkához. Az építőipari teljesítmények mintegy 4 százalékos növekedése pedig lehetővé teszi, hogy a keresletnek jobban megfeleljen a kivite­lezői kínálat. Építkezéseinket gyakran anyagi lehetősé-

Next

/
Thumbnails
Contents