Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-13
1015 Az Országgyűlés 13, ülése, 1972, október 11-én, szerdán 1016 nöz, s egyben kifejezésre juttatja ilyen módon is, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szervei együttesen is a választók, az állampolgárok érdekét szolgálják. Ez a bevált, gyakorlat kap most helyet az ügyrendben is, amely szerint a kormány határozatban kötelezi az illetékes minisztereket, országos főhatóságok vezetőit, hogy az Országgyűlésben, annak bizottsági ülésén elhangzott képviselői javaslatokat vizsgálják meg, s erről harminc napon belül értesítsék a javaslattevő képviselőket, és az Országgyűlés, illetve a bizottság elnökét. Képviselőtársaim minden bizonnyal egyetértenek velem abban, hogy kormányunk nemcsak a legfelsőbb államigazgatási szerv jogán támaszt magas követelményt az állami szervek irányában, a képviselők munkájának segítését illetően. Ehhez megvan az erkölcsi alapja is, mert magával szemben is magas mércét állít. Jó hatással van az egész államélet és az államigazgatási munka fejlesztésére, ahogyan kormányunk a lakosságtól érkező jelzéseket, javaslatokat, kezdeményezéseket fogadja, kezeli. A jó példa, a következetes állami fegyelem mellett itt is, mint az élet más területein, igen hasznosan követőkre talál. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak ! Az ügyrend módosításária vonatkozó javaslat első ízben szabályozza a képviselőcsoportok jogállását. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a képviselőcsoportra egyéni választókerületi rendszerben is szükség van, amely elsősorban összekötő, koordináló szerepet tölt be az Országgyűlés elnöke és a választókerületben dolgozó képviselők között. Tulajdonképpen ezzel a képviselőcsoportok helye, szerepe tisztázódott. így alakult ki az a helyes gyakorlat, hogy csoportüléseinket általában az Országgyűlések ülésszakai előtt tartjuk, amelyeken fő célnak azok színvonalas előkészítését, a törvényjavaslatok megvitatását tekintjük. Munkaterv szerint dolgozunk, de évente négy, legfeljebb öt esetnél többet nem ülésezünk, akkor viszont az alkalom adta lehetőséget kihasználjuk: törvényjavaslatok tárgyalásán kívül napirendre tűzünk egy-egy jelentős politikai, gazdasági, kulturális kérdést, ami a képviselők látókörét szélesíti, ismereteit bővíti. Az utóbbi években megkönnyítette munkánkat az, hogy időben tudomást szereztünk az Országgyűlés éves programjáról, s munkatervünkben olyan napirendeket is szerepeltettünk, amelyek az ülésszak jobb előkészítéséhez járultak hozzá. Az, hogy a képviselőcsoportok üléseiket másmás közigazgatási helységben, vagy jelentősebb üzemben, intézményben tartják, egyben lehetőséget nyújt a kitekintésre. A helyszíni ülések hasznosnak bizonyultak a képviselők számára, a felszólalásokhoz személyes élményeket és benyomásokat nyújtottak, a területek vezetőinek figyelmét fokozottabban ráirányították a tanulmányozott kérdés fontosságára. Legutóbb például a csoportülés után a balmazújvárosi Lenin téesz gazdaságát látogattuk meg, s a korszerű mezőgazdaság fejlődését a mai élet valóságában érzékelhettük. A megye társadalmi, gazdasági helyzetének megismerése hozzásegíti képviselőinlket ahhoz, hogy választókerületük gondjait és problémáit helyesen illesszék be a nagy egészbe, a megyei és az országos képbe. A csoportülések egyben a hasznos tapasztalatcsere fórumai is. Elősegítik az ülésszakokra való felkészülést, a plenáris üléseken tárgyalandó témák megyei összefüggéseinek megismerését, s egyben alkalmat adnak választókerületi problémák megtárgyalására. Itt állapodunk meg a beszámológyűlések tartásában, a választókerület lakosaival való találkozásban, interpellációs kérdések megtételében stb. A területi munkát a megfelelő párt-, tanácsi és népfrontszervekkel történő egyeztetés alapján folytatjuk. A szervek vezetői rendszeresen részt vesznek a csoportüléseken, más oldalról pedig tájékoztató előadásokra, a megyei, városi tanácsülésekre, a képviselők meghívót és anyagot kapnak. Képviselőcsoportunk tevékenysége során nem törekedett arra, hogy valamiféle hatósági igazgatási funkciót lásson el, hogy testületi szervként járjon el és határozatokat, döntéseket hozzon. Az egyéni választókerületi rendszer ezt nem is indokolja. Másrészt — s ez alapvető — mindenütt segítségünkre vannak a törvényesen megválasztott vagy kinevezett állami szervek, melyeknek dolgozói egyre kisebb hibaszázalékkal végzik munkájukat, a lakosság megelégedésére. Ebből következik, hogy a képviselőcsoportokniak úgy kell dolgozniuk, hogy a helyi szervek hatáskörét és felelősségét ne csorbítsák. Végezetül a beterjesztett ügyrendhez két stiláris jellegű módosítást javasolok a tisztelt Országgyűlésnek. A 9. § (2) bekezdésének eredeti c) pontja szerint az Országgyűlés elnöke biztosítja a rendet az Országgyűlés területén. E mondat helyett javaslom a következőt : „Az Országgyűlés elnöke biztosítja az Országgyűlés zavartalan működését." A második javaslat: a 11. § (2) bekezdésében az „országgyűlési irományok" helyett az „országgyűlési iratok" kifejezését javaslom. A két módosítás — úgy gondolom — világosabb és korszerűbb kifejezést tartalmaz. Egyébként a beterjesztett módosító javaslattal egyetértek és elfogadását abban a meggyőződésben ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy annak betartása újabb biztosítékot nyújt legfelső államhatalmi szervünk további eredményes munka jáhez. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Napirendünk e pontjához több hozzászóló nincs. A vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Dr. Szilágyi Gábor képviselőtársunk felszólalása során két módosító indítványt terjesztett elő. A 9. § (2) bekezdésének c) pontja helyébe az Országgyűlés elnökének feladatai között a következő mondat beiktatását javasolja: „Biztosítja az Országgyűlés zavartalan működését." A 11. § (2) bekezdésében pedig az „országgyűlési irományok" helyett az „országgyűlési iratok" kifejezés beiktatását javasolja. Kérdem dr. Gonda Györgyöt, a javaslat bi-