Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

997 Az Országgyűlés 13. ülése, 1972. október 11-én, szerdán 998 szarvasmarha-tenyésztés programját. Mi arra törekszünk, hogy megyénk szarvasmarha-tartó gazdaságai eleget tegyenek a kormány határozatának, a népgazdasági elvárásoknak. Tisztelt Országgyűlés! Szabolcs-Szatmár megye szarvasmarha-tenyésztési helyzete lényegesen eltér az országostól. Amíg országosan az összállomány 63,7 százaléka, a tehénállomány 55,5 százaléka nagyüzemekben van, addig megyénkben az összállomány 45,1 százaléka, a tehénállomány 33,3 százaléka van nagyüzemekben. Ez a tény az ágazat gyorsabb ütemű fejlesztését igényeli a nagyüzemi gazdaságokban. Ezt viszont nehezíti az, hogy megyénk termelőszövetkezeteinek 70 százaléka rossz közgazdasági viszonyok között gazdálkodik, tőkeszegények és emiatt a közös állomány növelésének férőhelyhiány és egyéb okok miatt korlátozott lehetőségei vannak. Nagyon örülünk, hogy a kormány a programban az ágazat fejlesztésénél a gyenge adottságú termelőszövetkezetek részére az átlagos támogatáson túl egyedi elbírálás alapján megkülönböztetett támogatást is biztosít. Jól tudjuk, hogy a szarvasmarha-program összetett feladat, végrehajtása hosszabb folyamat és sokkal nagyobb anyagiakat igényel, mint a sertésprogram megvalósítása. Az ágazat gyorsabb ütemű fejlesztése több tényezőtől függ. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy a mi viszonyainkból kiindulva nagyon röviden a következőket emeljem ki : legalapvetőbbnek tartjuk a takarmányalapok megteremtését. Egy tény, vásárolt takarmánnyal nem lehet gazdaságosan megvalósítani a meghirdetett programot. A népgazdaság, az üzem, a fogyasztók érdekeinek az olcsó szarvasmarha-tartás felel meg a legjobban. Ezt jelentősen elősegítheti a rét- és legelőgazdálkodás színvonalának gyorsabb emelése. Meggyőződésünk, hogy jó befektetésnek bizonyul. A mi megyénkben, különösen a szatmárberegi részen igen jelentős a legelőterület. Azt tapasztaljuk, hogy a központi támogatásból és a helyi forrásból feljavított legelők fűtermése 4—5-szörösére növekedett, nem beszélve annak minőségi javulásáról. Indokoltnak tartanánk annak megfontolását, hogy a rét- és legelőgazdálkodás javítását a szarvasmarha-program megvalósításának szerves részeként kezelné a minisztérium, illetve a kormány, és ennek alapján fokozottabb támogatásban részesítené, természetesen a helyi erőforrások maximális kihasználásával. A magam részéről nagyon egyetértek dr. Baskay-Tóth elvtárs hozzászólásával, amelyet a rét- és legelőgazdálkodással kapcsolatban tett, de azért azt mondom, hogy a jövő évi állami támogatásból jó lenne, ha mi is kapnánk valamenynyit. A takarmányok mennyiségi növelése mellett rendkívül nagy gondot kell fordítani azok beitartalmi értékének megóvására. Ebből a célból szükséges komplex szálastakarmány-betakarító gépsorok beszerzése, mesterséges szárítók üzembehelyezése. Ugyanis a jelenlegi színvonal nagyon alacsony. Bár az ez irányú fejlesztés nélkülözhetetlen, de mivel szintén pénzigényes, az Üzemek jelentős részénél jelenleg saját erőből megoldani nem tudjuk. Helyesnek tartjuk a kormánynak a tej- és a húshasznosítás irányának szétválasztására vonatkozó célkitűzéseit. Megyénk közös gazdaságainak jelentős részében azonban megfelelő takarmánybázis elhelyezési lehetőség, és a fajtaváltáshoz szükséges anyagi eszközök hiányában egyelőre meg kell elégedni az egyöntetű magyartarka-állomány kialakításával. Igényesebb tejelőtípushoz tartozó fajták tartására csak a szakosított tehenészeti telepeken, és ott is csak a kiegyenlített minőségű takarmánybázis megteremtésével párhuzamosan kerülhet sor. Tisztelt Országgyűlés! A szarvasmarhaprogram megvalósítása a kormány támogatása mellett jelentősen attól függ, hogy a mezőgazdasági üzemek hogyan állnak a program megvalósításához. Éppen ezért csak üdvözölni tudjuk a balsai termelőszövetkezet országos jellegű kezdeményezését. Azon leszünk, hogy megyénk termelőszövetkezetei, szarvasmarha-tartó gazdaságai csatlakozzanak ehhez a felhíváshoz. A beterjesztett beszámolót elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Farkas Pál képviselőtársunk felszólalása következik. FARKAS PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Ezek a fontos kérdések, amelyek a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium beszámoló jelentésében foglaltatnak, s amelyekről a miniszter elvtárs szólt, nem voltak ismeretlenek előttünk. Mégis, hogy most az Országgyűlésben újra foglalkozunk velük, biztosan meghatározó jelentőségű lesz a népgazdaság e fontos ágazatainak — a mezőgazdaságnak, az élelmiszeriparnak és fagazdaságnak — az ország közvéleménye elé tárásában, gazdasági vonatkozásban. De talán még fontosabb az ágazatban dolgozó emberek helyzetének megítélése szempontjából. Mert nem volt mindig ilyen rendben a helyzet. Első látszatra úgy nézett ki, hogy a nagyon jól megszerkesztett és elmondott beszámoló feletti vita nem lesz ilyen részletes és hosszú, de egy ilyen nagyjelentőségű beszámoló — és újszerű beszámoló — megköveteli az őszinte, nyílt, minden irányból jövő értékelést, megvitatást. A beszámoló jelentések teljes részletességgel feltárták az eddig végzett munkát, értékelik az elmúlt időszak eredményeit, a kitűzött feladatok megvalósítását, e nagy munka során előfordult problémákat, és előremutatóan jelzik a feladatokat. Ügy gondolom, nekünk ezután az lesz a feladatunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy tőlünk telhetően az elhangzottak és a most lefolyt vita alapján a legszélesebb körben tegyük Ismertté a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a fagazdaság terén elért eredményeket, a közvélemény helyesebb tájékoztatása érdekében. Tisztelt Képviselőtársaim ! Engedtessék meg, hogy utolsó felszólalóként mégis két témakörhöz néhány megjegyzést fűzzek. Az első a mezőgazdaság szakember-ellátottsága. A mezőgazdasági szakoktatási rendszer lehetővé teszi, hogy az üzemek vezető szakemberekkel való ellátottsága olyan szintre emelkedjék, ami lehetővé teszi a