Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

999 Az Országgyűlés 13. ülése, 1972. október 11-én, szerdán 100Ó szocialista nagyüzemek termelési feladatainak megvalósítását. A meglevő problémák véleményem szerint; ott jelentkeznek, hogy a termelőüzemekben a bevezetésre kerülő vagy a már bevezetett technológiához nincs megfelelő szakmunkáslétszám. Hogy ez mennyire így van, azzal próbálnám bizonyítani, hogy a szakmunkásképző iskolák — erről más is beszélt — benépesítése országosan problémát jelent, különösen a szakmunkásképzés terén jelent nagy gondot. Feltétlenül szükséges olyan szemlélet kialakítása irányában erőfeszítéseket tenni, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben folyó munkának nagyobb becsülete legyen. Nagyon egyetértek Angyal János képviselőtársammal, hogy az általános iskolák mellett azokban a mezőgazdasági körzetekben, ahol erre szükség van, feltétlenül meg kell valósítani, illetve életre kell hívni mezőgazdasági szakmunkásképző iskolákat. Biztos, hogy a termelőszövetkezetek a szükséges területeket a gyakorlati képzéshez biztosítják, és a technikai felszereltséget is biztosítják hozzá. Fontos lenne ez, mert különben a legmodernebb technológiai rendszerek bevezetése sem hasznosul kellőképpen a szakmunkáshiány következtében, hiszen a mezőgazdasági üzemekből is mindinkább kiszorul az a munkaszervezési forma, amikor látástól-vakulásig kell az embernek dolgoznia, bár még nagyon sokszor kell nyújtott műszakban — nem túlórában — dolgoznunk. De ez a mezőgazdaság jelenlegi fejlettségéneik következménye. Azonban a mezőgazdasági üzemekben is mindent elkövetünk annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyük a szakmát, különösen a fiatalok előtt. Olyan módon rendezzük dolgainkat, hogy termelésünk kevésbé feszített munka mellett mennyiségileg ne csökkenjen, sőt növekedjék, hogy a korszerű technológia jól képzett, szakmájukat szerető szakmunkások útján kerüljön bevezetésre a termelőüzemekben. A másik dolog, amiről röviden szólni szeretnék: a zöldségtermesztés helyzete, különösen a lakosság zöldáruval való ellátása. Ugyanis nem mindegy, hogy a termelőüzemek a feldolgozóipar részére vagy a mindennapi zöldségellátás céljára termelnek zöldséget. Lényegesen más a helyzet a zöldségtermesztés megítélésénél azoknál a termelőüzemeknél, amelyek az ipar részére értékesítik termeivényeiket. Mert ott egy-egy növényféleségből nagyobb területen, nagymennyiségű zöldséget értékesítenek egyidőben. Lehetőség van olyan növények termesztésére, amelyeknél a munka már szinte teljesen gépesíthető. Viszont azokban az üzemekben, amelyek a zöldáruellátást próbálják szolgálni, nem lehet a termelésszerkezetet egyszerűsíteni. Sok zöldségfélét kell termelni, hogy a piaci igények kielégítése biztosítható legyen. Ezekben az üzemekben igen sok munkaerőt igényel a zöldségtermesztés. Nagy figyelmet kell szentelni a növényi sorrendre, de még a vetési sorrendre is, hogy a termelési idő minden szakaszában lehetőleg megtalálhatók legyenek a piacon a zöldségfélék. Minőségi vonatkozásban is lényegesen nehezebb helyzetben vannak ezek az üzemek, mivel a termeivényeik minősítésiét napról napra a legszélesebb közvélemény, a fogyasztók, a háziasszonyok végzik. A zöldségfélék áralakulásánál is kényelmesebb az ipar számára termelők helyzete, mert még a szabad árkategóriás zöldségféléknél is biztosabb áron kerülnek értékesítésre a zöldségáruk, mert szerződésre termelnek, míg a zöldárut forgalmazó üzemek árbevételeit a pillanatnyi piaci helyzet határozza meg a legtöbbször. Az árképzések rendszerét is meg lehetne vizsgálni, sőt meg is kell vizsgálni, sok mindent figyelembe lehet venni az árképzésnél, s különösen felhívom az illetékesek figyelmét a göngyöleg-probléma megoldására, amelyet már évekkel ezelőtt meg kellett volna oldani. Ebben a kérdésben vitatkoznak a kereskedelmi szervek a Göngyölegellátó Vállalattal. A zöldségtermesztés biztonságossá tételére, a kialakult helyzet megoldására az a lehetőségünk van, hogy a jelenlegi munkaerőhelyzet figyelembevételével a technológiák fejlesztését oda kell irányítani, hogy a zöldárut termelő üzemek is a lehetőséghez képest megkapják azokat a géprendszereket, amelyekkel a zöldségtermesztést jövedelmezőbbé, magasabb színvonalúvá tudják tenni. Ugyanakkor feltétlenül szükség van a zöldségek árainak valamilyen módon való stabilizálására is, ha másképpen nem, a több éves szerződéses rendszeren alapuló értékesítéssel. Tisztelt Országgyűlés! A zöldségtermelésnek az élelmiszer-gazdaságban elfoglalt helye, a lakosság ellátásában, a feldolgozó ipar nyersanyagigényének kielégítésében és a mezőgazdasági exportban betöltött szerepe indokolja, hogy ráirányítsuk a figyelmet, hogy helyesen értékelhesse a közvélemény a termelésben dolgozók munkáját, hiszen mind kevesebb élőmunkával és most még a gépesítés hiányában kell a fokozódó követelményeknek megfelelni. Nagy érdeklődéssel várjuk a zöldségtermelés fejlesztéséről hozott kormányhatározat végrehajtásának eredményeként kilátásba helyezett fejlesztési megoldásokat, amelyeket mi magunk is teljes erővel szorgalmazunk. Reméljük, hogy kialakulnak majd azok a termelőüzemek, amelyek az ipar nyersanyaggal ellátása mellett biztonságossá teszik a fokozódó piaci igények kielégítését. Én utolsó felszólalókónt választókerületem termelőszövetkezeti tagjai és vezetői nevében is tisztelettel megköszönöm miniszter elvtársnak az őszinte, nagyon tárgyilagos beszámolóját, különösen azzal kapcsolatban, amit a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárának módosításáról mondott. Azon leszünk, hogy az én választókerületemben, azon a hegyes-dombos borsodi vidéken is az elvárásoknak meg tudjunk felelni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Amint Farkas képviselőtársunk elárulta az előbb, a beszámolóhoz több hozzászóló nincs. Ezért a vitát bezárom. (Derültség.) Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterünk óhajt válaszolni a felszólalásokra. DR. DIMÉNY IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Elsősorban köszömet.et szeret-