Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

937 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 938 A kialakult helyzetet, amely nehezítette a szakosított telepek befejezésének módját, nem a termelőszövetkezetek teremtették, hanem a gazdasági élet objektivitásából következett. Ebből az aspektusból kell a témát megközelíteni, hogy legalább a felelősség kontúrjait a valóságot megközelítve próbáljuk körvonalazni. Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásom eddigi részében a szövetkezeti vezetőket nap, mint nap foglalkoztató kérdéseket vetettem fel. Azért tettem ezt, mert az élet lüktetőén megy tovább a mezőgazdaságban is, újabb és újabb szép alkotómunka áll előttünk. Mint ahogy sikereink szépek a tárgyalt időszakban, újabb eredményeinket a jövő hordozza és azok annál nagyobbak lesznek az összegezésnél, minél kevesebb hibát vétünk a megvalósításban. A jelentés minden szava igaz, amely a mezőgazdasági termelésben végbemenő változást vázolja, örömmel tölt er bennünket, hogy az értékelt időszakban az új gazdasági mechanizmus alkalmazása alapján a párt gazdaságpolitikájának megfelelően kibontakozott a termelőszövetkezetek önálló, vállalatszerű gazdálkodása, öröm a szántó-vető embernek látni és részesének len,ni, a műszakilag fejlett, tudományos gazdálkodás kibontakozásában részt venni. Az elmúlt öt év olyan változásokat hozott a gazdálkodás mikéntjében és eredményében, ami az összehasonlítás alapján egy merőben új formát és tartalmat takar, öt évvel ezelőtt még a munkák jelentős hányadát az emberi erő végezte el. Ma legnagyobb részét az ember által irányított gép végzi. Ha nem is bontakozott ki teljes mértékben a termelés komplex gépesítése, ma már legfőbb növényeink, a búza, a kukorica, a cukorrépa, a rizs, a szálas takarmányok termesztése és betakarítása túlnyomórészt célgépekkel, gépesítéssel történik. A műszaki és tudományos forradalom tovább terjed a mezőgazdaságban, és idő, anyagi lehetőségeink függvénye, hogy a termelés fokozatosan bővített formában egész társadalmunk javára, eredményben bővelkedve valósuljon meg. Biztató eredményeink és még biztatóbb kilátásaink vannak az állattenyésztés fejlesztésére. A szarvasmarha-program tárgyában hozott kormányrendeletben foglaltak megvalósítása újabb jelentős lépés lesz az összmezőgazdaság szerkezetének javításában, a szakosodás területén, és a mezőgazdasági termelés hatékonyságának további kibontakoztatásában is. A mezőgazdasági termelés hatékonyságában fontos szerepet játszanák az egyes növények zártrendszerű termelése, valamint az egyszerű társulások és kooperációk. A mezőgazdasági termelők anyagi összefogása további tartalékokat tár fel. Jó dolog, hogy üzemeink erre az útra már ráléptek, hogy az erők egyesítése folyamatként már megkezdődött. Az előterjesztett miniszteri jelentést örömmel üdvözlöm és elfogadom, tisztelt képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Következő felszólaló dr. Révay Zoltán képviselőtársunk. DR. RÉVAY ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az élelniezésiparnak egyik legjelentősebb jogszabálya az 1958. évi 27. számú törvényerejű rendelet. Ennek volna a hivatása, hogy szabályozza az élelmiszerek előállítását és forgalomba hozatalát. Megítélésem szerint ez a törvényerejű rendelet, amit a szakmabeliek az egyszerűség kedvéért, ha nem is egészen jogosan, élelmiszertörvénynek neveznek, ma már nem tölti be azt a szerepet, amit egy élelmiszertörvénytől jogosan elvárhatunk. Ennek okait a következőkben látom. Különösen az utóbbi öt évben sok módosítás történt a szövegében és emiatt a legtöbben, akiknek a tevékenységét és döntéseit hivatva volna szabályozni, nem ismerik ki magukat benne. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése és előrehaladása során elavultak egyes intézkedései. Azáltal, hogy az Élelmezésügyi Minisztériumot öszszevontuk a Mezőgazdasági Minisztériummal, tágultak a lehetőségei az élelmiszergazdaságnak, amit ez a jogszabály nem tükröz. Tizenöt év alatt sokat fejlődött az élelmezéstudomány is. Dr. Dimény Imre miniszter elvtárs a múlt héten a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület tudományos ülésszakán ezt a fejlődést azzal jellemezte, hogy a modern élelmiszergazdaságban minden láncszemnek össze kell fonódnia, a szántóföldtől a fogyasztó asztaláig. Ennek az elvnek a jogszabályi rendezésben is érvényesülnie kellene. Az elmondott okok miatt kérem a miniszter elvtársat, hogy vizsgáltassa meg ezt a kérdést szakembereivel, és ha érveimet elfogadhatónak tartják, terjesszenek mielőbb a kormány elé, illetve az Országgyűlés elé egy új, az élelmezéstudomány és a szocialista gazdaság mai igényeinek megfelelő élelmiszertörvény-tervezetet, amit iaz Országgyűlés emelne törvényerőre. A törvény alkotása mellett szól az is, hogy a legtöbb ország törvénnyel szabályozza a lakosság élelmiszerellátásával kapcsolatos jogokat és kötelességeket. De felhozom azt is, hogy az utóbbi években sok jelentős kérdés szabályozására alkottunk itt törvényt. Ügy vélem, hogy az élelmiszertermelés és ellátás is azok közé a legfontosabb kérdések közé tartozik, amelyekkel indokolt, hogy az Országgyűlés plénuma foglalkozzék törvényalkotás formájában. Nem elhanyagolható kérdés az élelmiszerek minőségének az ellenőrzése sem. Ennek biztosítására a kormány az 1/1970. számú rendeletével -— más speciális ellenőrző szervek mellett — megyei élelmiszerellenőrző hálózat kiépítését határozta el. Ez nagyon jó elhatározásnak bizonyult. Azóta a MÉM-4árca — minőségfelügyeleti és szabványügyi osztályának irányításával — nagy határozottsággal és szakszerűséggel használta fel az e célra rendelkezésre bocsátott pénzt, európai színvonalú területi hatósági ellenőrző hálózatot szerveztek. A miniszter elvtárs személyesen avatott fél új létesítményeket Zalaegerszegen és Salgótarjánban. Több városban folyamatban van laboratóriumok építése, de a-meglevők műszerezettségét és szakemberellátottságát is magas szintre emelték. A fejlesztés azt eredményezte, hogy ez **! erős ellenőrző és vizsgáló szervezet ma már többre is képes volna, mint amivel a kormányren-