Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

935 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 936 ban jutnak kifejezésre, és azt hiszem, akkor teszünk jót, ha ezekről nyíltan és bátran beszélünk, intézkedéseinkkel teszünk ellenük. Az utóbbi időben egyre sűrűbben esik szó a munkás-paraszt szövetség jelenlegi állapotáról. Kérdezik: kinek van több jövedelme, ki menynyit dolgozik, mennyi áldozatot vállal a társadalom céljaiért? A témát így megközelíteni elvtelen, mert mi nem külső szemlélők vagyunk, hanem a munkás-paraszt szövetség részesei. A történelem a távoli múltban és a közelmúltban is eldöntötte, hogy a munkásosztály volt és marad a társadalom legnagyobb áldozatokat vállaló osztálya. A jelentés is megállapítja, hogy az értékelt időszakban tovább erősödött a munkás-paraszt szövetség. Ez a megállapítás helytálló, az élet fejlődése által igazolt. A fejlődés tartalmaz ellentmondásokat. Ezek a paraszti jövedelem területén is megjelennek, amit egyrészt megelégedéssel, másrészt olyan mértékű kritikával kell tudomásul vennünk, amilyen mértékig indokolatlanul túllépik az előirányzatot, vagy meghaladják a munkásság jövedelemviszonyait. Köztudomású, hogy terveinkben a közelítés és szintrehozás célkitűzései állnak. Amennyiben viszont a jövedelemarány káros torzulása tartósan és tendenciózusan valósulna meg, úgy kormányzatunknak kell e téren hatékonyan közbeavatkoznia. Őszinte szívvel mondhatom, hogy a parasztság nem akarja a jövedelemviszonyokat illetően függetleníteni magát sem a munkásosztálytól, sem más dolgozó rétegektől. Közvéleményünk egy bizonyos részében eluralkodott az a nézet, hogy a paraszt jól él. Hadd teszem hozzá, nem él rosszul, ha becsületesen dolgozik. Eluralkodott az a nézet, hogy a tsz-ekbe ömlik a pénz. Ha ömlik, pocsékol, ha pocsékol, felelőtlen, ha felelőtlen, rendet kell teremteni. Mindnyájan, akiknek módjában van a mezőgazdaság berkeibe betekinteni és józan ítélőképességgel bírnak, tudják, hogy ez nem így van. Közismert: voltak alkalmatlan és becstelen vezetők, de nem ez az általános. A mezőgazdasági üzemek vezetőinek nagy többsége éjt nappallá téve, az órát, a percet kihasználva, egészségét nem kímélve, felelősségteljesen irányítja a gondjaira bízott mezőgazdasági üzemet, az üzemen belüli ágazatokat, szervezi a gazdálkodást. Az emhtett eluralkodott nézetek szülik a bizalmatlanság légkörét. Megszülik annál is inkább, mert a mezőgazdasággal kapcsolatos szerveknél dolgozók sem mentesek a szubjektivizmustól, és ez a körülmény semmi esetre sem a szocializmust építő emberek egymás iránti tiszteletét növeli. Termelőszövetkezeti vezetőnek lenni — és ez nemcsak a termelőszövetkezetek elnökeire vonatkozik — ma nem könnyű feladat a fejlődés, az elért eredmények ellenére sem. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben első számú, vagy beosztott vezetőnek lenni feltételezi a politikai érettséget, a szakmai hozzáértést, a közgazdasági szemléletet, a jogi ismeretet, a technika alapjainak ismeretét és még sok egyebet, a pszichiátert, a pedagógust stb., és talán még sorolhatnám. Ha ez így van, márpedig így van, joggal várhatjuk, hogy aki a munkánkkal kapcsolatban áll, ha segíteni nem is tud, legalább ne nehezítse munkánk végzését. Olyan őszinte és jószándékú légkört kell teremteni a gazdálkodó egységeket képviselő felügyeleti, érdekvédelmi és közvetlen irányító szervek, valamint más kapcsolt hatóságok, például Pénzügyminisztérium, a Bevételi Igazgatóság részéről, hogy ne kelljen taktikázni, sem különösebb védelmet biztosítani az egyének és a kollektívák számára. A védelemnek megvan a maga logikája. Védelmezni azt kell, akit jogtalanul bántanak. Akinek felelősségrevonása jogos, azt nem szabad védeni, ebből következik, hogy védelemre nincs is szükség, ha tárgyilagos, a jognak megfelelő objektív alapokon nyugvó intézkedések történnek. Azt hiszem nem kell bizonyítani, hogy alkotni, az elénk tárt szép célokat megvalósítani csak nyugodt légkörben lehet. A legtöbb vita és védelmi feladat az utóbbi években az állami támogatások jogos vagy jogtalan felhasználása területén volt. Én azt hiszem, sok termelőszövetkezeti vezető alaposabban meggondolná, hogy kezdeményezze-e üzeme területén szakosított telep építését. Azóta nyugtalanok az éjszakái még akkor is, ha a beruházás megvalósításánál a legjobb szándék és tett vezette. A problémát az okozza, hogy a telepek többe kerültek, mint azt az eredeti terv tartalmazta. Ez, bár növelte az állami támogatás mértékét is, de lekötötte a termelőszövetkezetek saját forrását a következő évekre meghosszabbítottan. ezzel megbénította az üzemek sok irányú továbbfejlesztési lehetőségét. Kérdéses a szakosított telepek megtérülési ideje, ami tovább növeli a termelőszövetkezetek terheit, de a ráfizetést még fokozza, hogy csak részben áll rendelkezésre tenyészanyag a telepek benépesítésére. Mindemellett még ott áll a nagy kérdőjel, hogy az elszámolásnál hogyan ítélik meg az állami támogatás felhasználását, annak jogosságát, lesz-e alap, vagy mérleghiány, marad-e a becsület, vagy elúszik. Probléma, hogy ez az egész így történt, mert a népgazdaság súlyos milliói vannak a programban, ami ugyan megtérül, de nem mindegy, hogy mikor. Jó volna, ha nemcsak azt a következtetést vonnánk le, hogy az üzemek nem kellően megalapozott beruházási döntése okozta a bajt, a felelősség ennél szélesebb még akkor is, ha az illetékesek nyílt színen még nem nyilatkoztak, hogy ők vagy a szervek milyen hibát követtek el a program megvalósításában. Csak megemlítem, a program eldöntése helyes volt. de el kellett dönteni, milyen típusú és technológiai berendezésű telepek épüljenek meg, mert utólag rájöttünk, és rájöttek az illetékesek is, akik a telepre vonatkozó ajánlásokat tették, hogy drágák ezek a férőhelyek. Kérdés, miért utólag jöttünk rá ezekre a dolgokra. A beruházással kapcsolatban a pénzügyi szerveknek tudományos igényességgel vizsgálni kellett a beruházás hatékonyságát, szükségességét, lehetőségét, és oda kellett ítélni a hitelt. A pénzügyi szervek alkalmasnak ítélték az üzemeket a szakosított telepek létesítésére. Később kiderült, nem minden üzem volt alkalmas, hogy ilyen tehertételt vállaljon magára.