Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

921 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október ÍO-én, kedden 922 egészséges előrehaladását — ami jól szolgálta és gyorsította az élelmiszer-gazdaság fejlődését — az ágazat egységes, állami irányítását, annak megszervezését, a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium létrehozását. Az eddigi gyakorlat igazolta, hogy helyes és szükséges volt e fontos ágazat egységes irá­nyításának megszervezése, mert a minisztérium biztosítani tudta a központi akarat, a népgaz­dasági elvárások érvényesítését, elősegítve az integráció folyamatát, a szükséges vertikumok kialakítását. Továbbá szólni kell az élelmiszer­es fagazdaságban az irányító és közvetlen mun­kahelyeken dolgozók: munkások, szövetkezeti tagok, értelmiségiek munkájáról, akik cselekvő részesei voltak az elért eredményeknek. Az e területeken dolgozók munkájának elismerését, a növekvő munkakedvet segítette a IX. kong­resszus azon határozatának végrehajtása, amely kimondta, hogy a paraszti jövedelmek közelít­sék meg, érjék el a munkásosztály jövedelmi szintjét. E célkitűzés országos átlagban meg­valósult, igaz, országosanés területenként igen nagy szóródással. Most a társadalom, a munkás­osztály elvárja — gondolom, joggal —, hogy a mezőgazdasági dolgozók növekvő mennyiségben és minőségben elégítsék ki az ország igényeit élelmiszerekből és — mindjárt hozzátenném.— elfogadható árszínvonalon. Az előbb elmondottakból is következik, hogy szocialista társadalmunk elvárásai — élet­színvonal-politikánkkal összhangban — az élel­miszer-gazdaság és termékei iránt egyértel­műen növekednek. Hogy az ágazat ennek a nö­vekvő igénynek minél eredményesebben meg­feleljen, szükséges, hogy tovább fejlődjön az irányítás és a munka szervezettsége, mind az irányító szervekben, mind a termelő helyeken. Kedves Elvtársak! A beszámolóval össze­függésben a továbbiakban néhány kérdéssel szeretnék foglalkozni. Csak helyeselni lehet a kormányzati szerveknek és a minisztériumnak azt a gyakorlatát, hogy az élelmiszer- és fagaz­daság legfontosabb ágazataira kiemelt figyelmet fordít és az ott mutatkozó célkitűzések, problé­mák megoldására komplex programot dolgoz ki. Ennek pozitív eredményei a kenyérgabona-ter­melésben, a sertés- és a baromfihizlalásban már átfogóan érzékelhetőek. A közelmúltban megjelent a szarvasmarha­tartás és tenyésztés fejlesztéséről szóló kor­mányhatározat is. Az itt megfogalmazott árin­tézkedések és egyéb támogatás kedvezőbb fel­tételeket biztosít a szarvasmarha-tenyésztés és tartás korszerűsítéséhez, jövedelmezőbbé téte­léhez. Most fontos kérdés ezen ágazatban mind területi, mind üzemi szinten a termelésfejlesz­tési, állománynövelési feladatok végrehajtásá­nak az adottságoknak legjobban megfelelő, ösz­szehangolt időrendi ütemezése. Véleményem szerint azokon a területeken — így Zala megyé­ben is —, ahol magas állatállomány-sűrűség ala­csony termelési színvonallal párosul, elsődleges a meglevő lehetőségek számbavétele, azok jobb kihasználása, a termelési eredmények javítása. Ennek egyik alapkérdése a takarmánygazdálko­dás javítása. Ezért — úgy vélem —, hogy a köz­ponti intézkedésekben és az üzemi gyakorlatban is a jelentőségének megfelelő hangsúlyt kell hogy kapjon a takarmánygazdálkodás átfogó fejlesztése. A takarmánytermelés és betakarítás komp­lex gépesítése mellett kiemelt figyelmet kell fordítani a korszerű tartósításra, tárolásra, mert ennek jelenlegi elmaradottsága jelentős károkat okoz. Még számottevő tartalékok vannak a gyep­terület gazdaságos hasznosításában is. Kedves Elvtársak! Zalában a szarvasmarha­állomány mintegy 40 százaléka kisüzemi — el­sősorban háztáji — gazdaságokban van. Itt az állomány — bár mérséklődő ütemben — folya­matosan csökken. A kedvezőbb jövedelmezősé­gi feltételek, a közös és háztáji gazdaságok kö­zötti termelési kapcsolatok erősítése révén ugyan átmenetileg javulhat a helyzet. De a ház­táji gazdaságokban hosszabb távon az állomány fokozatos csökkenését — úgy vélem — nem le­het megállítani. Éppen ezért növelni kell a szo­cialista üzemekben a szarvasmarha-állományt, ami további nagyüzemi szakosított tehenészeti és hizlaló telepek építését teszi szükségessé. A megoldás itt nem problémamentes. Az iparsze­rű termelés, a korszerű technológia hatékony üzemeltetése megfelelő nagyságú terület- és ál­lománykoncentrációt igényel. Ennek feltételei a mi megyénkben csak fokozatosan alakulhatnak ki. Ezért is szükséges a szövetkezetek közötti együttműködést és a közös vállalkozásokat szorgalmazni, s ennek anyagi érdekeltségét fej­leszteni. Kedves Elvtársak! A miniszteri beszámoló foglalkozik azzal, hogy országosan a termelő­szövetkezetek egyharmada — ez az arány a za­lai szövetkezeteknél még ennél is magasabb — az átlagosnál lényegesen rosszabb közgazdasági, természeti, gyenge minőségű, kedvezőtlen dom­borzati viszonyok között gazdálkodik. Ezekben a gazdaságokban a termelési eredmények az át­lagosnál jóval gyengébbek, magasabb költség­ráfordítással, ami azt jelenti, hogy a termelési bevételeik nem fedezik a kiadásaikat. Az állami támogatás jelenlegi rendszere je­lentős segítséget nyújt az ilyen körülmények között gazdálkodó üzemeknek, azonban a bőví­tett újratermelés feltételének megteremtéséhez és a személyi jövedelmek elvárható szintű nö­veléséhez általában nem biztosít lehetőséget. E gazdaságok fejlődésükben megrekedtek, beru­házni tőkeszegénység miatt nem képesek. Az or­szágos átlagtól való gazdasági elmaradásuk és egyben jövedelemkülönbségeik az elmúlt idő­szakban még tovább növekedtek. Ezzel a tény­nyel és helyzettel számolni kell. Mindjárt fel­merül a kérdés: mi lehet a megoldás? Nagyon összetett, bonyolult feladatról van itt szó. Én ezek közül néhányat emelnék csak ki. Mivel a népgazdaság érdekei és az itteni lakosság foglalkoztatása szükségessé teszi eze­ken a területeken a termelést, továbbra is aján­latos, szükséges e gazdaságok állami támogatá­sának rendszerét fenntartani, még azokkal a problémákkal együtt is, amivel Dimény elvtárs és a beszámoló is foglalkozott. Ennek anyagi

Next

/
Thumbnails
Contents