Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

913 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 914 hogy az elmúlt évtizedben részben megteremtődött az alapja a korszerűbb mezőgazdasági termelésnek, de megyénkben sem az állami gazdaságok, sem a termelőszövetkezetek nem képesek saját erőből megvalósítani a szükséges rekonstrukciót. Ezért javasoljuk, hogy az almatermesztés rekonstrukcióját az ötödik ötéves terv első évében kezdjük, és megfelelő állami preferenciák álljanak a gazdaságok rendelkezésére. Tisztelettel kérjük a kormányt, hogy a népgazdasági szempontból is fontos, de Szabolcs-Szatmár megyét különösen érintő almatermesztés rekonstrukciójához a megfelelő állami támogatást az ötödik ötéves tervtől kezdődően biztosítani szíveskedjék. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Angyal János képviselőtársunk. ANGYAL JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Bármi legyen is a téma, a napirend az országgyűlési ülésszakon, e falak között nem lehet érzelmi motivációk között felszólalni. Nem lehet még akkor sem, amikor látszólag az érzelmi szféráktól távoleső olyan téma van napirenden, mint pillanatnyilag is az ország mezőgazdasága, élelmiszeripara és fagazdasága. Nem lehet, mert e falak emlékeztetnek és köteleznek is. Hiszen e falak között zajlottak le a felszabadulás előtt azok az országgyűlések, amelyek nem tudták megoldani annak a kornak a legégetőbb problémáját, a mindennapi kenyér biztosítását. De e falak között zajlanak már 27 éve azok az országgyűlések, ahol a maga gazdájává vált nép képviselői tárgyalják meg a holnapi még nagyobb darab kenyér gondjátbaját is. Fogadja el a tisztelt ház a fentiek mellett az első felszólalás ünnepi tényének érzelmi közre játszását is. Egyébként is, mivel e témának is két oldala van, egyik a tárgyi, másik az emberi oldal, az érzelmek indokoltak logikailag is, szorosan e témánál is, másrészt a körülmények szerénységre kényszerítenek, hiszen vannak nálam e területnek mélyebb értői is. De mégsem maradhattam a hallgatás mögött, hiszen e témának néhány emberi, érzelmi oldala ragadott meg és problémáztatott hosszabb idő óta. Mivel ezek a problémák képviselői munkám során a választókörzetemben erősen jelentkeztek, ezért kértem szót. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa eszmei célként tűzte ki, a negyedik ötéves tervidőszak során a szocializmus magasabb szinten való építését. Dimény elvtárs a beveze-tésében kiemelten állapítja meg, hogy a párt IX. és X. kongresszusának határozatai nyomán az élelmiszer- és fagazdaság a megelőző időszakhoz mérten lényegesen gyorsabb ütemben fejlődött. Ez igen örvendetes. örvendetes elsősorban azért, mert a dolgozók élelmiszer-fogyasztásának választékosabb, gazdagabb, értékesebb kielégítését teszi lehetővé, másrészt azért, mert jó politikai hangulatot teremt, örömmel jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy választókörzetemben, Bács-Kiskun megyében a kecskeméti járásban például, amely Komárom megyei nagyságú, amely tipikus mezőgazdasági terület volt, persze ma már a vidék rohamos iparosodása folytán átalakulóban vàn, és a korszerű magyar élelmiszeripari termékek itt is megjelentek: a tasakos tej, a tisztított, csomagolt csirke, stb. S el kell mondanom, a háziasszonyok nagy örömére. Esetleg csak akkor bosszankodnak csupán, ha nem kaphatók ezek az áruk. Az érzelmi oldalról megközelítve ezt a dolgot, azt lehet tapasztalni, hogy a tartósított élelmiszerekkel kapcsolatban vidéken meglevő fenntartások már eltűntek. Ezt a magyar élelmiszergyártás nem ráolvasással, hanem teljesítményszinttel érte el. De ez azt is jelzi, hogy ilyen szemléletbeli változások áttörésével az élelmiszer-termelésünk fokozott mennyiségi és minőségi kívánalmakkal találja magát szembe hamarosan. Bajok vannak azonban a töltelék-áruval, jelzi a miniszteri expozé. Sajnos az iparosodó vidéken is, nálunk is, ahol a lakosság 50 százaléka üzemben dolgozik, a többi része pedig, a családtagok is a termelőszövetkezetekben. A vidék is érzi, hogy alapanyaggal, és esetleg munkaerővel is hozzá tudna járulni a töltelék-áru problémák megoldásához, azonban vannak olyan anyagi, rendelkezésbeli központi megkötések, amelyek felülvizsgálatra szorulnának, hogy előbbrelépés történhessék ezen a területen. Hiszen mind országosan, mind vidéken a dolgozó háziasszonyok életét könnyíti meg a töltelék-áru, ha kellő mennyiségben áll rendelkezésünkre. Aránylag olcsó is, könnyen, gyorsan feltálalható étkezési cikk este és reggel, nem rabol el sok időt a dolgozó háziasszonyoktól. Hogy nincs elég, azért még bosszantóbb, mert sertés is van, mértékkel pénze is van rá a vásárlónak, igény is van, csak áru nincs. Mintha e téren nem gátolná annyi megkötés a magánvállalkozót, aki tölti a hurkát, kolbászt, na meg a pénztárcát! Kétségtelen, hogy ennek az árunak a hiánya hátráltatja a párt nőpolitikájának minél hatékonyabb megvalósítását is. Ajánlanám, hogy az élelmiszer-gazdálkodás országos szintű vezetői vizsgálják felül annak a lehetőségét, hogy a vidék kisebb szövetkezetei, termelőszövetkezetek, ÁFÉSZ-ek, hogyan járulhatnának hozzá ennek a gondnak enyhítéséhez kisebb anyagi befektetéssel. Ugyancsak az élelmiszer-ellátás fogyatékosságai között említi a miniszteri expozé a zöldségfélék ellátása terén fennálló elvárásokat, bár a beszámoló utal rá, hogy e vonatkozásban az 1972-es évben léptünk előre. Központi intézkedések történtek a zöldségtermesztés hatékonyabbá tétele érdekében. De még mindig nagyok a kívánalmak. Két kívánalom jelentkezik. Legyen több és legyen jobb! Azt azért nem mondom, hogy legyen olcsóbb, mert ha több lesz, akkor talán majd csak olcsóbb is lesz! Mindenesetre szeretném kiemelni, hogy az a tapasztalatom, hogy a minőség rovására történő olcsóbbodás nem kell már a fogyasztóknak — ezt az igényességet életszínvonal-politikánk gazdaságilag már kinevelte!