Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

ÖOl Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. Oktober 10-én, kedden 902 nunk az adott fejlődési szakasznak megfelelő I megoldásokat. Továbbra is gondolva arra, hogy alapvető vonásai érvényesüljenek a felvásárlásban, a feldolgozó iparban, úgyszólván az üzemek és az egész ágazat vertikális fejlődésében. Tisztelt Országgyűlés! Ha tovább keressük az eredményeink forrását, külön is meg kell említenünk a párt IX. kongresszusának a termelőszövetkezeti tagság anyagi érdekeltségével kap- ' csolatos határozatát. Eszerint az egyéni anyagi érdekeltség alapvető tényezői, a parasztság jövedelme és társadalmi juttatásai együttesen a szövetkezeti sajátosságoknak megfelelően fokozatosan válnak azonossá a munkások jövedelmének és a társadalmi juttatások együttes szintjével. Köztudott, hogy a határozat egyik fele már teljesült. A parasztság személyes jövedelme elérte a fizikai munkásokét. Ügy, hogy ennek fedezetét teljes mértékben a munka termelékenységének javulása, és a tagság munkaidő-alap jártak növekedése teremtette meg. Az is ismert, hogy az életszínvonal és a társadalmi juttatások mértéke még jelenleg alacsony. Az egy munkaórára jutó átlagos munkabér a közös gazdaságokban 9 forint, a népgazdasági átlag alatt van és nem éri el az állami gazdaságokét sem. A paraszti jövedelem döntő forrása a közös gazdaságokban végzett munka, melyhez a háztáji gazdaságokból, túlmunkából, a családtagok közreműködéséből és más forrásokból további jövedelem származik. A. mezőgazdasági jövedelmek több mint felét pedig — és tegyük hozzá, egyre nagyobb részét — a kettős foglalkozású családok élvezik. Mostanáig minden érdeklődő ember számára nyilvánvaló lett, hogy a parasztság statisztikai fogalma a társadalmi változások miatt viszonylagos értékű. Nem azonos az osztályfogalommal és elsősorban összehasonlítási alapként érdekes. A társadalomért mind több embernek nyílik lehetősége arra, hogy megkeresse a maga helyét. Választási lehetőséggel rendelkezik, beleértve a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tényleges és lehetséges tagjait. Ma már általános az a felfogás, hogy a mi társadalmunkban elvileg nem lehet eltérő mértékben díjazni az azonos minőségű, mennyiségű és azonos körülmények között végzett munkát és fordítva. Fel kell az ellen lépni, ha különböző-mértékű munkát azonosan akarnak megfizetni. Nyilvánvaló, hogy a teljesítményen kívül legfeljebb a jövedelembiztonságban, a vállalt kockázat mértékében különbségek juthatnak kifejezésre a munka értékelésében. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság teljesíthesse tervét, a fejlesztési lehetőségek kiaknázása mellett még meg kell becsülni a munkaerőt, objektív tényezőként kell számolni az állampolgárok igényeivel. Ismerve a népgazdaság anyagi lehetőségét, még hosszabb ideig fel kell használni a modern technika mellett az egyszerű termelési módszereket, fel kell sorakoztatni a falun élő munkaerőt, a családtagokat, alkalmaznunk kell a részes művelést, az anyagi ösztönzés egyszerű formáit, termelésben kell tartanunk a háztájit. Elegendő zöldséget például egyelőre csak így lehet termelni, csak így tudjuk megtermelni a cukorrépát, a dohányt, és a többi munkaigényes kultúrát. Nem szólva arról, hogy a termelőszövetkezeteknek egyre nagyobb szüksége van a technikához értő munkaerőre is. A népgazdaság egységes fejlődését az segíti, ha a termelés növekedését és a hatékonyság javulását valamivel mérsékeltebb ütemben ugyan, de .nyomon követi a dolgozók jövedelmének növekedése is..Enélkül éppen ott kapcsolnánk ki a motort, ahol az egész társadalom érdekében elsősorban indokolt a gazdasági fejlődés. Megnyugvással fogadhatjuk tehát, hogy jövedelempolitikánk dinamikus szemléletű, a termeléspolitika és a társadalmi érdekek összhangjára törekedve egyaránt kerüli a túlzott differenciáltságot és az egyenlősdit. Tisztelt Országgyűlés! A miniszteri beszámoló helyesen értékeli a gazdaságirányítási rendszer reformjának élelmiszergazdasági tapasztalatait. A reform jó feltételeket teremtett az agrárpolitika érvényesítéséhez, a termelőszövetkezetek gazdálkodására kedvező hatást gyakorolt, javult árarányuk. A mezőgazdasági nagyüzemek nagyobb hányada alkalmassá vált az önálló vállalati gazdálkodásra. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek öt év alatt 48 milliárd forintról 70 milliárd forintra növelték termelésüket. 1969-ben 26 milliárd forintot is elérte a bruttó jövedelem. Ugyan ez az elemi csapásokkal bővelkedő 1970-ben 21 milliárdra ugyan visszaesett, de 1971-ben már ismét 24 milliárdra emelkedett. Ezek az adatok nemcsak a nyereséget, hanem a munkadíjakat is magukban foglalják, a vállalatok nyereségeihez tehát nem hasonlíthatók. Figyelemre méltó, hogy a részesedési alap ugyanebben az időben a termelésnél lassabban nőtt és összege az utóbbi három évben lényegében változatlan maradt. Tehát kisebb létszámmal, viszonylag kisebb jövedelem-kiáramlással, az egy főre jutó termelés és az egy főre jutó jövedelem növelése útján sikerült megoldani a feladatokat. Különösen figyelemre méltó az a jelenség, hogy a kötelező terv-utasítások nélkül javult a tervszerűség a szövetkezetekben, nemcsak a termelésben, hanem a jövedelem-alakulásban és a beszámolóban említett hibák ellenére, még a felhalmozásban is. A termelőszövetkezeti gazdálkodás tapasztalatai alátámasztják tehát a beszámolónak azt a megállapítását, hogy az új gazdaságirányítási rendszer az élelmiszergazdaságban bevált, azzal együtt, hogy tovább kell lépni és néhány kérdésben nem kerülhetjük el a finomítást. A gazdálkodás részeredményeinek bemutatásában is nyugodt lelkiismerettel tudok egyetérteni a beszámolóval. Azzal szeretném kiegészíteni, hogy az élelmiszergazdaság egészében a termelőszövetkezeti közös gazdaságok viszonylag alacsony szintjéről indulva, a jó külső és belső ösztönzők hatására az anyagi ráfordításoknak megfelelő arányban növelték a hozamokat, és az ágazat leggyorsabban fejlődő részévé váltak. Erre a fejlődésre továbbra is nagyon ügyelni kell. Ha a termelőszövetkezetek fejlődése lelassulna vagy megállna, akkor a magyar élelmiszergazdaság fejlődése állna meg, még akkor is, ha állami gazdaságaink tovább folytatnák mass«