Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

903 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden Ô04 gasan ívelő fejlődésüket. A termelőszövetkezeti törvény elkészítésekor még attól tartottunk, hogy a termelőszövetkezetek talán elhanyagolják a fejlesztést és inkább a részesedés növelésére helyeznek majd súlyt. Ez nem így történt, az agrárpolitika megmozdította a falut, a szövetkezetek állóeszköz-állománya összességében a mezőgazdaság állóeszköz-állományának 69 százalékát teszi ki, és ezzel a termelőszövetkezetek a termelés 75 százalékát voltak képesek előállítani. Más kérdés, hogy a takaró az ismert okoknál fogva gyakran rövidebbnek bizonyult és az ebből származó következmények miatt a beruházási igyekezet bizony erősen lelohadt. Ha a termelőszövetkezetek szemével nézzük az élelmiszergazdaság vertikális kapcsolatait, szerénynek tűnik a fejlődés. A felvásárlás, a feldolgozás és a mezőgazdasági termelés együttműködésének további javítása eredményeket hozna, a gondok egy része megoldódna. Kétségtelen, hogy a két terület szabályozó rendszerének közeledése lassú és ez akadályozza a szorosabb együttműködést. A kooperációkból származó terhek és előnyök gyakran egyenlőtlenül oszlanak meg a résztvevők között. Ezeket a kérdéseket meg lehet oldani, anélkül, hogy a tulajdonviszonyokba mélyebben bele kellene avatkozni. A mezőgazdaság alaptevékenységében jobban alakul az együttműködés. Vannak jó eredménnyel dolgozó baromfi kooperációk, sertéstenyésztő közös vállalkozások, kukoricatermesztésre alakult társulások. Ezek tevékenysége az eddiginél is nagyobb figyelmet érdemel az állami szervek és a szövetkezeti szervek részéről egyaránt, korszerűsíteni, finomítani szükséges ezek működési elveit is. Az eddigi legjobb tapasztalatok elegendők ahhoz, hogy igazolva lássuk a szorosabb szervezetszerű gazdasági együttműködés nagy lehetőségeit. Érdemes tehát gyorsabb ütemben bontogatni a régi gátakat és formálni kell a szemléletet is, elsősorban abban, hogy a partnerek ne egymás beolvasztására törekedjenek, ne az legyen a kérdés, hogy ki kit győz le, hanem a gazdaságok tanulják meg tisztelni egymás érdekeit, együttesen tegyenek erőfeszítéseket a gazdálkodás eredményesebbé tétele érdekében. Vannak a szövetkezetek munkájában és gazdálkodásában hibák is. Ezek nagy része a fejlődés velejárója. Nagyobb számokban, nagyobb távlatokban, mélyebb szakismeretek birtokában kell dönteni. A hibák kisebb része azonban olyan természetű, hogy el lehetne és jó lenne azokat elkerülni. Jó lenne, ha az új technológiák, a komplex állattenyésztő telepek még nagyobb része teljesítené a tervezett műszaki paramétereket. Ha kevesebbet késne a kivitelezés, ha kevesebb beruházást kellene áttervezni, ha időben be is tudnánk azokat népesíteni és így tovább. Vigyázhatnánk jobban a szövetkezeti tulajdonra. Sokszor vagyunk túlzottan jóhiszeműek vállalati kapcsolatainkban és a személyzeti munkában sem vagyunk mindig körültekintőek. A gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében számos újszerű üzemi feladat alakult ki. A beruházások tervezését, lebonyolítását, elszámolását, az államhoz fűződő gazdasági kapcsolatok sokszínűségét a korábbival alig lehet összehasonlítani. Bonyolultabbá vált a jövedelemszabályozás * rendszere, igényesebb a törvényesség. Az iparszerű vagy legalábbis az intenzív termelés átalakítja az érdekviszonyokat és az üzem életritmusát, az önkormányzati munkát. Ahol mindebből nem vontak le időben következtetéseket a vezetésre, munkaszervezetre, a döntési felelősségi rendszerre, ott nehézzé vált az áttekintés és bekövetkezett a -meglepetés. A fejlődéssel együttjáró hibáktól meg tudunk szabadulni. Mind több termelőszövetkezetben ismerik fel, hogy a változásokhoz kell igazítani a belső mechanizmust. Az egységes szövetkezeti törvény alapján a területi szövetségek közül sokan már szép eredménnyel segítik elő ezt a munkát. Foglalkoznak a javadalmazás rendszerének fejlesztésével, az üzemi juttatásokkal, a belső ellenőrzés segítésével. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa pedig gondos előkészítés után áttekinti a téeszek belső mechanizmusának kérdéseit, az egységes szövetkezeti törvény végrehajtásának helyzetét. A TOT ennek alapján ajánlásokat dolgoz ki arra, hogyan lehet továbbfejleszteni az üzemek belső viszonyait. Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian emlékszünk még arra, hogy milyen áldozatokba került, míg az ország ki tudta nevelni a szövetkezeti vezetőket. Ez a folyamat még nem zárult le, annak ellenére, hogy néha türelmetlenek vagyunk és túlzott követelményeket támasztunk velük szemben. A termelőszövetkezeteknél a vezetőcserék jelenlegi üteme túlzottan gyors. A gazdálkodásért vállalni kell a felelősséget, de támogatásra és segítségre továbbra is szükség van ahhoz, hogy elsajátíthassák az új feladatok magasszínvonalú megoldásának módját. Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban csupán érintőlegesen szeretnék szólni néhány olyan dologról, amelyek a szokottnál mélyebben foglalkoztatják a mezőgazdasági nagyüzemeket, elsősorban a termelőszövetkezeteket. A jelenlegi gazdaságirányítási rendszer bevezetésekor arra számítottunk, hogy fokozatosan továbblépünk az ármechanizmus fejlesztésével csökkenni fog a támogatások szerepe, tovább erősödnek az önálló vállalati gazdálkodás anyagi feltételei. A legutóbbi években azonban az a tapasztalat, hogy az önálló vállalati gazdálkodás anyagi lehetőségei nem bővülnek megfelelően. Nemcsak és nem is elsősorban jövedelemcsökkenésről van szó, hanem arról, hogy egyre jobban és mélyebben szól bele annak felhasználásába. Az egyre növekvő mennyiségű ipari termék áremelkedését nem sikerült kigazdálkodni és azokat jövedelemszabályozási intézkedésekkel sem lehetett követni. Így aztán a termelőszövetkezetek úgy tapasztalják, hogy nőtt a különbség az árak és a jövedelem tartalma között a mezőgazdaságban, különösen a mezőgazdasági alaptevékenység egy részében. Ez a jelenség azokat a gazdaságokat érinti a legjobban, amelyek korszerűsítették termelésüket. Nekik nemcsak a hi-