Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

89? Az Országgyűlés 12. ülése, 1Ô72. október 10-én, kedden 898 sabb anyagi elismerés pedig növeli a feszültséget az egyszerű, de nehezebb fizikai munkát végző dolgozók és szakmunkások között, másrészt nehezíti a megoldást a jövedelemszabályozás jelenlegi rendszere is. Végezetül a visontai hőerőmű Thorez külfejtéses bányaüzem által érintett tsz-ek helyzetét szeretném újra felvetni. Szükségesnek látjuk, hogy az érintett szövetkezeteket a központi szervek újra vizsgálják meg, mert egyrészt azok a pénzeszközök, amelyeket a földterület elvétele miatt ezen tsz-ek új beruházások létesítésének fedezetére kaptak, a beruházásoknál országosan is jelentkező áremelkedések hatására csak részben fedezik a beruházási költségeket, és a beruházások befejezéséhez a tagok jövedelméből kell elvenni, másrészt a bánya további terjeszkedése miatt új területek igénybevétele lesz szükséges rövid időn belül. így indokolt a termelés és a jövedelemkiesések pótlását időben megkezdeni, a tervek készítéséhez már most hozzákezdeni. Ebben kérjük a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium segítségét. "Tisztelt Országgyűlés! Pártunk és kormányunk támogatásáért, a minisztérium segítőkész, irányító munkájáért a választópolgáraim nevében ez úton mondok köszönetet. A miniszter elvtárs beszámolójával egyetértek, elfogadom és azt elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Hallgassák meg Palkó Sándor képviselőtársunkat. PALKÓ SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! A miniszteri beszámoló adatai alapján s a mindennapi élet tapasztalatai alapján is, csak mélységes tisztelettel tudok szólni azokról az eredményekről, amelyek 1957 óta a mezőgazdaság, az élelmiszertermelés, a fagazdaság területén létrejöttek. Az eredmények beszédesen bizonyítják a párt, a kormány 1957 óta töretlenül folyó gazdaságpolitikájának helyességét, megbízhatóságát, a munkás-paraszt szövetség gyakorlatban bevált tényét. A nagyszerű eredmények mellett persze hibák is akadnak. A hibákat egyébként egészséges gondoknak is nevezhetnénk, olyan gondoknak, amelyeket 15 évvel ezelőtt kisebb eredmények reményében is szívesen vállaltunk volna. E hibákról itt a beszámolóban és a vitában is sok szó esik. Én ezért nem a kifogások sorát kívánom bővíteni, inkább egy gondolatkört felvetve, a minisztérium figyelmébe szeretnék ajánlani bizonyos lehetőségeket. A mezőgazdasági nagyüzemek — állami gazdaságok, termelőszövetkezetek — között az évek folyamán — mint itt is szó esett róla — differenciálódás megy végbe. Az erősek mindig gazdagabbak lesznek. A gyengék szegények maradnak. Amellett, hogy az erősebb gazdaságok élvezik a különbözeti földjáradékok előnyeit, ők az állami kedvezményeket is jobb hatásfokkal tudják igénybevenni, illetve egyáltalán igénybe tudják venni saját megfelelő erőforrásaik birtokában. A termelőszövetkezetek között — szerencsére elenyésző számban — vannak olyan gyengék, amelyek úgynevezett „kedvezőtlen természeti adottságok" között gazdálkodnak. Ezeket nem lehet az eddig nyújtott támogatásokkal talpraállítani, versenyképessé tenni, hiszen éppen természeti adottságaik miatt az egyszerű újratermelésre is képtelenek. A kedvezőtlen természeti adottságok között gazdálkodó szövetkezetek egy részének hátrányai; a hegyvidék meredek lejtői, az erdős környezet, a festői táj rossz, nagyüzemileg nem művelhető termőtalajjal. Nem jó nézni, amint ezeken a helyeken például kombájnokkal erőlködnek a 4—6 mázsás búzatermés betakarításán, nem beszélve az egyéb talaj munkák költséges voltáról. E gazdaságok tehát jóval nagyobb ráfordítással lényegesen kisebb eredményeket érnek el. A nyugati sajtó egy részében is port vert fel egy kis baranyai falunak, Gyűrűfűnek megszűnése. Pedig ez egy természetes folyamat következménye, és ilyenekkel a jövőben is számolni kell. Az egykori úri nagybirtok az itt élő parasztságot kiszorította a művelni érdemes földekről, és a hegyekbe szorult falvak lakói foggal-körömmel küszködve termeltek a kis hegyi parcellákon. Ezek nem a romantikus környezetért, a jó levegőért, hanem a megélhetés lehetőségének minimumáért éltek a világtól távoli erdők, hegyek ölén. E kis hegyi parcellák összeadásából nem születhetett modern nagyüzem. E területek megművelése a mai korszerű gépekkel még úgy sem érdemes, mint az úri nagybirtok idején volt. A kézi művelésre pedig ma már nem vállalkozna senki. Ezért vándorolnak — többek között — a kis falvak lakói a városokba és nagyobb faluközpontokba. Oda, ahol megélhetésük a korszerű viszonyoknak megfelelően válik lehetővé. A hegyvidéki gazdaságokat tehát még a munkaerőhiány is sújtja. A hegyi szántók nagyüzemi művelésének erőltetése tehát meddő dolog. Meg kell találni a módját e területek optimális, a mai kor követelményeinek megfelelő hasznosítására. Nem sok ilyen termelőszövetkezetről van szó. Baranyában például öt-hat, összes taglétszámuk ezer körül lehet. A dolgozók létszáma ennél is kevesebb. De támogatásuk évről évre elég sokba kerül a népgazdaságnak. Arról kellene tehát gondoskodni, hogy a „hátrányos" helyzetükethogyan lehetne előnyként hasznosítani. S erre utaló néhány próbálkozás is kialakulóban van. Baranyában Pécs, Mohács, Komló és Siklós körül jelentős üdülőkörzetek vannak kialakulóban. Helyenként völgyzáró gátakkal mesterséges tavakat hoznak létre a lápos réteken, a hegyoldalak alig művelhető területein pedig erdősítenek, valamint hétvégi üdülőtelkeket alakítanak ki. Az említett helyeken a közelmúltban mintegy 3500—4000 üdülőtelket és kiskertet parcelláztak és adtak el a városlakóknak a tanácsok és a termelőszövetkezetek. Komlón például az építésre és mezőgazdálkodásra alig alkalmas területeken 100—400 négyszögöles telkekből 420-at adtak el, és körülbelül 1200 telket adtak bérbe 10—15 évre bányászoknak, akik szabad idejükben szívesen kertészkednek, és járulnak hozzá a zöldség- és gyümölcsellátáshoz. Komló évi, körülbelül 24 millió forintnyi zöldségfogyasztásából a kertszövetkezetekbe tömörült 1200 bányászcsalád 5—5,5 millió forint értékűt termel és ad át közfogyasztásra. Ismerünk olyan nyugdíjas bányászt, aki a 400 88 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ