Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

895 Äz Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-en, kedden £96 zájárultak a sertésprogram sikeres végrehajtásához. Választókerületi tevékenységem során meggyőződtem arról, hogy tsz-parasztságunk nagyon helyesli pártunk és kormányunk általános, ezen belül is következetes agrárpolitikáját. Elismeri azt, és a jó politikát jó munkával viszonozzuk. Köszöni parasztságunk azt a sok kedvezményt, segítséget, ami a munkakörülmények és az életviszonyok javítására irányult. Látják tsz-tagjaink, hogy pártunk és kormányunk törekvése az, hogy a szociális juttatások, járandóságok területén egy színvonalra kerüljenek az ipari munkásokkal. Egy terület van, ahol még kívánalmak vannak a tsz-tagok részéről, és ez a nyugdíjkorhatár kérdése. Parasztságunk tisztában van azzal, hogy ehhez megfelelő anyagi fedezet szükséges. Azt is tudja, hogy ehhez nekik is jelentősen hozzá kell járulniuk. Emellett ismeri és érzi azt is, hogy az anyagi alapok megteremtéséhez egyre nagyobb mértékben hozzá is járul, mert a növekvő termelés mellett a szövetkezeti bruttó jövedelem felosztható része lényegesen kisebb mértékben növekszik, illetve az utóbbi években stagnál, azaz a központi elvonások évről évre növekednek, az állami támogatás mértéke pedig csökken. Például 1967-ben a termelőszövetkezetektől történt összes elvonás a Közgazdasági Szemle 1972 július—augusztusi számában megjelent cikk szerint 2,4 milliárd forint volt és 1971-re ez az öszszeg 6,2 milliárdra emelkedett, ami majdnem 300 százalékra való emelkedés. Tisztelt Országgyűlés! A referátum foglalkozik továbbá a gyümölcs- és zöldségágazatban jelentkező feszültségekkel. Mivel Heves megye mezőgazdaságában a szőlőtermesztésnek és borászatnak mindig nagy jelentősége volt, az ágazat jelentősége a jelenben sem csökken. Az itt jelentkező problémákat is érinteni kívánom röviden. A megye területén fekszik hazánk két ismert történelmi borvidéke, az egri és a mátraaljai borvidék. A szőlőtermesztés méretei és jelentősége túlhaladja a megye határait, így Heves megye szőlőtermesztő gazdaságának gondjai — úgy vélem —, egyben országos gondok és bajok is. A megye szőlőtermesztésének helyzetét vizsgálva az állapítható meg, hogy az elmúlt évtizedben a szőlőtermesztés helyzete alakulását tekintve két ellentétes tendencia érvényesül. A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta eltelt 12 év alatt Heves megyében kialakultak a szőlőtermesztő nagyüzemi gazdaságok» a második és a harmadik ötéves terv időszakában 7100 hektár korszerű nagyüzemi szőlőültetvényt telepítettünk. A második, illetve a harmadik ötéves tervben megkezdődött szőlőrekonstrukció azonban leállt. így az új telepítés kivágás aránya az utóbbi oldalára tolódott el. A megye össz-szőlőterülete az 1960. évi 17 700 hektárról 13 500 hektárra csökkent. A területcsökkenés folyamata a negyedik ötéves terv eddig eltelt éveiben tovább gyorsult és az utóbbi egy év alatt már 900 hektárral csökkent. A csökkenés az állami támogatások jelentős mérséklésével, valamint az ipari anyagok, gép, műtrágya, növényvédő szer, egyéb vegyszerek árainak növekedésével függ össze. Ezért kérjük, hogy az ágazati minisztérium a síkvidéki és a homoki szőlők, gyümölcsterületek problémáinak megvizsgálása mellett a történelmi borvidékek helyzetét is elemezze. De úgy érezzük, hogy különösen a csemegeszőlőtermesztés esett vissza, ami a lakosság gyümölccsel való jobb ellátását az e téren kitűzött célok megvalósítását veszélyeztetheti. A minőségi bortermelés fejlesztését pedig az indokolja, hogy a borvidék borai a közelmúltban hazánkban megrendezett borvilágversenyen is a hazai borok közül kiválóan szerepeltek, öregbítették a borvidék hírnevét. Véleményem szerint törekedni kell arra, hogy a minőségi fajták mellett a gyengébb minőséget adó, de nagy terméssel biztató szőlőfajták telepítését is nagyobb területen kell biztosítsuk, hogy a kisebb jövedelmű dolgozók is hozzájussanak az olcsó borokhoz. Az előterjesztés foglalkozott a mezőgazdasági szakmunkásképzés növelésének szükségességével. A nagyüzemi komplex géprendszerek gyors terjedése feltétlenül indokolttá teszi a szakmunkások létszámának növelését. A szakmunkások mellett azonban központi elvárások és az üzemi tisztánlátás követelményei is szükségessé teszik, hogy növeljük, javítsuk a könyvelői apparátus létszámát, szakmai színvonalát. Ügy érezzük, hogy ezen a téren mintha visszaesett volna a szakmai képzés. Sem a tsz-ek vezetőségei, sem a központi szervek nem foglalkoznak megfelelően az e téren meglevő problémák megoldásával. Ugyanakkor viszont a pénzügyi revízió, a számviteli rendszer, a növekvő költség és jövedelemszemlélet kialakítása ezen probléma megoldását, javítását sürgeti. Mivel megszűnt a különbség a népgazdaság különböző ágazatai és a tsz-ekben korábban meglevő bérszint között, az e területen levő kevés szakember is inkább az ipar területére orientálódik. Véleményem szerint az agrár felsőoktatási intézményekben, egyetemeken, főiskolákon, a felvételeknél fokozottabban előtérbe kellene helyezni a falusi fiatalokat. A pontrendszer-felvétel ebben akadályozza őket. Mert így nagyobb lenne a remény, hogy falun is maradnak, könynyebben letelepednek. Annak ellenére, hogy az utóbbi években lényegesen javult a mezőgazdasági szakemberképzés, még mindig kevés az építész, gépész, állattenyésztő szakember, országosan közel 300 szövetkezetben nincs felsőfokú végzettségű szakmai irányító. A probléma megoldását azonban akadályozza, hogy a mezőgazdaságban még jelenleg is és várhatóan hosszú ideig rosszabb munkakörülmények, munkafeltételek között kell dolgozni, mint a népgazdasági ágazat egyéb területein, a munkaidő hosszabb, így a fiatalok csak úgy hajlandók a tsz-ben maradni, ha anyagilag ellensúlyozzuk az említett különbségeket. Arra kívánok itt utalni, ahogyan növekszik a mezőgazdaságban, a szakmunkáslétszám, a szakmunkásigény, úgy növekszik, sőt fokozottabban a bérigény is. Mert egyrészt a munkakörülmények közötti különbséget, másrészt a többlettanulást anyagilag is el kell ismerni, mert különben a géprendszerek és a telepek csak nagy veszteséggel lesznek üzemeltethetők. A maga-