Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

893 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 894 miniszter elvtárs által elmondottakkal egyetér­tek és elfogadom, gyakorlati megvalósítását kép­viselői munkámban is támogatni fogom. A be­számolót a tisztelt Országgyűlésnek is elfoga­dásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Szabó Imre képviselőtársunk. SZABÓ IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Ked­ves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Az élelmi­szergazdaság négyéves — és ezen belül a termelő­szövetkezeti gazdaságok — eredményei bizonyít­ják, hogy a gazdaságirányítás 1968 januárjában bevezetett rendszere a mezőgazdaságban is sike­resen vizsgázott. Az eredmények pártunk politikai célkitűzé­seinek realitását bizonyítják, s egyben arra is utalnak, hogy ezeket a célokat a kormány és az ágazatot közvetlenül irányító minisztérium intéz­kedései alapján — gondoktól, nehézségektől ugyan nem mentesen — mezőgazdaságunk dol­gozói jól valósítják meg. 1967-ben az Országgyűlés alkotta 1967. évi termelőszövetkezeti és földtörvény jól segítette az eredmények elérését. A tsz-parasztságnál nagy egyetértésre talált, hogy világosabbak lettek jo­gaik, kötelességeik, ugyanakkor megszűntek a földigénylések, a háztáji illetményföldekért való zaklatások, az e körül folyó viták. A fejlődés gyors dinamikája indokolttá tette az egységes szövetkezeti törvény megalkotását, ami tovább segíti az egész szövetkezeti mozgalmunkat, a szövetkezetek és a vállalatok együttműködését, az egész élelmiszergazdaság és az ehhez kapcso­lódó ágazatok fejlődését. Az egyszerű paraszt­emberekből lett nagyüzemi vezetők a tsz-tagság egyetértő támogatásával, jó hozzáállásával élni tudtak azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az önálló vállalati gazdálkodás adott számukra. A tervutasítás nélkül is tudtuk, hogy mi a kötelességünk, hogy mit vár tőlünk pártunk és kormányunk, a dolgozó nép. Megyénk termelő­szövetkezeti parasztsága úgy ítéli meg, hogy azoknak az elvárásoknak, amelyeket ta munkás­osztály és az egész dolgozó magyar nép elvárt a szocialista nagyüzemektől, összességében megfe­leltünk. Az elért eredményekhez szűkebb hazánk, Heves megye parasztsága is erejéhez mérten hoz­zájárult. A megyén belül szűkebb területünk, a gyöngyösi járás termelőszövetkezeti gazdaságai­nak termelése 1968-hoz viszonyítva 115 százalék­kal emelkedett. Javultak a megye parasztságának jövedelmi viszonyai. Kedvezően alakult a pa­rasztság szociális, kulturális helyzete és mun­kakörülményei. A megyén belül mind több azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek a községek művelődési házakkal kapcso­latos anyagi gondjait átveszik, fenntartásukról gondoskodnak, illetve ahhoz hozzájárulnak. Ez különösen a kulturális helyzet alakulására van igen jó hatással. A termelőszövetkezeti gazdaságok fennállá­suk óta idén érték el a kenyér- és takarmány­gabonából az országos átlagot, hektáronként 33 mázsás átlagtermést takarítottunk be. Ismerve a megye adottságait, az elért eredmények jónak mondhatók. Az egri és a mátraaljai borvidéken a ko­rábbi években végrehajtott szőlő-rekonstrukció hatására szőlőből rekordtermés várható. A kor­mány intézkedéseinek hatására megállt a zöld­ség- és a cukorrépa vetésterület csökkenő ten­denciája. Az 1972. évi zöldségtermő terület 5,7 százalékkal magasabb, mint az előző évi terület volt. A zöldségtermesztés kedvező irányú alaku­lásához a kormányhatározat pozitív hatása mel­lett — úgy gondolom, ezt is el kell 'mondanom — hozzájárult Heves megye termelőszövetkezeti parasztságának öntudata is, annak a megértése, hogy a zöldségtermesztés fejlesztése országos ér­dek, a lakosság jobb, fokozottabb ellátását, élet­színvonal-politikánk sikeres megvalósítását szol­gálja. A mezőgazdaságban dolgozók jó érzéssel és köszönettel vették a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter elvtárs meleg hangú megnyi­latkozását, amelyben elismerését nyilvánította a gabonabetakarításban történt helytállásért, a fáradságot nem kímélő munkáért. A közös gaz­daság vezetése, a sajtó és egyéb hírközlés mel­lett, széles könben ismertette a dolgozókkal, a termelőszövetkezeti tagsággal a meleg hangú el­ismerést. Tisztelt Országgyűlés ! Az elért kedvező ered­mények mellett a mi vidékünkön, megyénkben is akadnak problémák, gondok, amelyek közös erőfeszítéssel, a munkás-paraszt szövetség to­vábbi erősítésével megoldásra kerülhetnek, ez azonban egyrészt helyi, másrészt országos intéz­kedéseket kíván. A miniszter elvtárs előterjesztése foglalko­zik a sertéshús-program sikeres megvalósításá­val, a célkitűzés határidő előtti teljesítésével. Me­gyénkben is a tanácsi szektorban a sertéshús ter­melése, a vágósertés értékesítése az 1970. évi szinthez viszonyítva 1971-re 161 százalékra nőtt, míg ez évben várhatólag 206 százalékra növek­szik. Célkitűzésünk, hogy a növekvő állatállo­mány számára az abraktakarmányt is saját ma­gunk termeljük meg. A kedvező eredmény és a tsz-ben dolgozó nők jobb munkafeltételeinek biztosítása, a máso­dik műszak idejének csökkentése indokolttá ten­né, hogy javítsuk a falusi lakosságnak friss hús­és töltelékáruval való ellátását, elsősorban a nyári és az őszi betakarítási időszakban. A napi elfoglaltság, valamint a szövetkezetek nagy ré­szének anyagi adottságai nem teszik lehetővé, hogy naponta friss, meleg ételt biztosítsanak tagjaik számára, valamint ilyen irányú beruhá­zást végezzenek. Ezen azzal szükséges segíteni, hogy a munkából hazamenve a tsz-tagság friss hús- és töltelékáruhoz könnyebben jusson hozzá. Ma már a szalonna a parasztember számára sem csemege, mint a felszabadulás előtti idő­szakban volt. Igénylik az emberek a változatos étkezést, erre az igényük, anyagi lehetőségük is megvan. Tehát vásárlási lehetőséget kell számúk­ra biztosítani. Ügy gondolom, hogy erre ma már a központi alapok is lehetőséget teremtenének, valamint Indokolja a probléma megoldásának elő­segítését az is, hogy a közös gazdaságok mellett a háztáji gazdaságok is jelentős mértékben hoz-

Next

/
Thumbnails
Contents