Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

881 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 882 összefoglalva úgy érzem, megállapíthatom: a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság az elmúlt években- dinamikus fejlődéssel, eredményesen teljesítette azokat a fontos gazdaságpolitikai célkitűzéseket, amelyeket a párt- és a kormány meghatározott és egész társadalmunk elvárt. Lerakta azokat az alapokat, amelyek biztosítják, hogy dolgozóink a jövőben még nagyobb eredményeket érjenek el pártunk X. kongresszusa határozatainak és a IV. ötéves terv megszabta feladatok megvalósításában. Megköszönöm azt a segítséget, iránymutatást és tevékeny közreműködést, amelyet munkánkhoz a képviselő elvtársaktól, az országgyűlés mezőgazdasági bizottságától és a többi bizottságoktól kaptunk. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az írásos, illetve szóbeli beszámolómat vitassa meg és fogadja el. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 12.03—12.25. Elnök: VARGA GÁBORNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Bejelentem, hogy a beszámolóhoz eddig 31 képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Elsőnek dr. Bélák Sándor képviselőtársunknak, a mezőgazdasági bizottság elnökének adom meg a szót. DR. BELÁK SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés ! A parlament mezőgazdasági bizottsága részletesen — külön ülésen — megtárgyalta a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter beszámolóját és megbízott, hogy a bizottság véleményét is mondjam el a jelenlegi plenáris ülésen. Ügy ítéljük meg, hogy nagy és jelentős feladatra vállalkozott a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter akkor, amikor a tárcák között elsőként az élelmiszer- és fagazdaság átfogó helyzetéről készített beszámolót és terjesztett az Országgyűlés elé. A képviselőtársak részére előre kiküldött anyag és az azt kiegészítő számszerű tájékoztató, valamint Dimény Imre miniszter elvtárs előbb elhangzott expozéja tág lehetőséget nyújt ezen jelentős népgazdasági ágazat bemutatására, a fejlődésben elért eredményeinek értékelésére és az elkövetkező feladatok meghatározására. Az élelmiszer-gazdasági ágazat az, amelynek eredményei és gondjai hazánk minden állampolgárát közvetlenül is érintik, mert mindennapi élelmiszer beszerzésénél, étkezésénél bírálatot mond, értékel és véleményt alkot, gyakorta kedvező, de esetenként kritikus módon. Mi sem bizonyítja a kérdés jelentőségét jobban, mint az a szám, hogy a magyar háztartásokban minden 100 forintból 48 közvetlen étkezésre kerül felhasználásra. Az élelmiszer-gazdaságnak a nemzeti jövedelemben, a belföldi ellátásban, "valamint a külkereskedelmi forgalomban betöltött szerepéről a beszámolóból részletesen tájékozódhatunk. Ügy gondolom, ezek olyan meggyőző adatok, amelyek mutatják ezen népgazdasági ágazat jelentőségét. Az élelmiszer-gazdaságon belül ^a mezőgazdaság az az ágazat, amelyben a felszabadulást követő társadalmi fejlődés a legnagyobb változást eredményezte, a céltudatosan végrehajtott 1945-ös földreform, valamint a folyamatosan, de nagyobb arányaiban az 1959—61-es években megvalósított szocialista nagyüzemi átszervezés vonatkozásában. Mindezekben érvényesül a munkás-paraszt szövetség eredménye, a legutóbbi két pártkongresszus gazdaságpolitikájának következetessége, valamint a párt és a kormány agrárpolitikájának helyessége. Tisztelt Országgyűlés ! A mezőgazdasági termelésre korábbiakban a naturális gazdálkodás volt a jellemző, ami azt jelentette, hogy a termelés bővítéséhez szükséges eszközöket, anyagokat stb. túlnyomó részben maguk a mezőgazdasági üzemek állították elő. Viszonylag csekély volt a külső beszerzés, ugyanakkor a megtermelt termékeket is többnyire belső használatra fordították. A mezőgazdasági termelés azonban kilépett ezen zárt gazdálkodásából és az iparszerű termelés irányába történő fokozatos eltolódása merőben új helyzetet teremt. A termeléshez szükséges eszközöket, anyagokat kívülről, a népgazdaság más területéről veszi át ma már 80 százalékban, s a megtermelt terményeket részben az élelmiszer-gazdaság, részben más ágazatok dolgozzák fel. így a mezőgazdaság mind szorosabb kapcsolatba kerül a népgazdaság más ágazataival, s elsősorban az iparral, és további fejlődése ezek függvénye. A mienkhez hasonló, úgynevezett nyílt gazdaságú államokban az a helyes gazdaságpolitika, ha a népgazdasági ágazatok harmonikusan, egymással összhangban fejlődnek. Ez esetben egy korszerű mezőgazdaság fejlődése az ipari termelés egy részét „húzza" maga után mind több ipari termék vásárlásával, hasznosításával. A fejlődő és vásárlóképes mezőgazdaság viszont a megtermelt ipari termékek gazdaságos felhasználásával és az exportlehetőségek kihasználásával nagymértékben ösztönzi, vagyis „tolja", elősegíti, az ipar egyes ágazatainak differenciált és céltudatos fejlődését. Kérjük, hogy az Országgyűlés az értékelésnél tegye magáévá ezt az alapvető szempontot és összefüggést. A gyakorlatban azt látjuk, hogy például kémiai iparunk részben felismerte ezen törvényszerűség jelentőségét, biztosítja a korszerű mezőgazdasági termelés műtrágyaigényét mennyiségben és minőségben egyaránt — sokat fejlődött a takarmánykemikáliák gyártása, jelentős kezdeményezések vannak újabban a növényvédőszer-gyártás bővítésében. Sajnos, már nem mondható el ugyanez a hazai mezőgépgyártásról, amely ágazat korántsem tudja kielégíteni az igényeket. Egyébként ezzel a kérdéssel az Országgyűlés ipari és mezőgazdasági bizottsága a közelmúltban együttes ülésen is foglalkozott, és a fejlesztés vonatkozásában javaslatot tett a kormánynak. A nemzetközi, elsősorban a KGST-együttműködés és kooperáció figyelembevételével ilyen irányú fejlődésre feltétlenül szükség van,