Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

; 871 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 872 lék áremelkedése 1971-ben elérte a 21 százalékot, addig 1972 első felében ez 30 százalékot tett ki. A második félévben ez mérséklődik, elsősorban az almafelhozatal hatására. A gyümölcsárak egész év átlagában várhatóan magasabbak lesznek az elmúlt évinél. Ebben nagy szerepe volt az elmúlt két esztendő gyümölcstermesztési szempontból igen kedvezőtlen időjárásának. Közrejátszottak azok a termelési nehézségek is, amelyek általában a munkaigényes kultúrákat jellemzik. A gyümölcsfélék fogyasztói ára 1971-ben 14 százalék és 1972 első félévében 4 százalékkal emelkedett. Ez a második félévben már nem folytatódik, annak ellenére sem, hogy az elmúlt napok hűvös és helyenként fagyos időjárása sok helyütt károsította az őszi betakarítású zöldségféléket, főleg a paradicsomot és a zöldpaprikát, a másodvetésű zöldbabot és uborkát. Mégis azt láthatjuk, hogy különösen az év második felében az 1971-es helyzethez képest bizonyos javulás van. Lakosságunkat nyilvánvalóan elsősorban az érdekli, hogy ez a javulás tartós lesz-e. így arra kell válaszolnunk, hogy az ellátási gondok felszámolása mikorra várható úgy, hogy a kínálat növekedésével együtt meg tudjuk állítani a zöldség- és gyümölcsárak további emelkedését. Jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ennek a kérdésnek a megoldását a következő időszak egyik legfontosabb társadalompolitikai és termelésfejlesztési feladatának tekintjük. Ennek érdekében sok nehézséget kell leküzdenünk mind a termelés, mind pedig a forgalmazás területen, amihez megfelelő lehetőségeket teremt a kormánynak a zöldségtermesztés fejlesztésére az elmúlt év végén hozott határozata. A kormányhatározat szellemében gyorsabban haladunk előre a zöldségtermelés komplex fejlesztésével a gépesítés, a kemizálás és a szakosítás terén. Fejlesztési koncepciónk szerint termelési színvonalunknak és anyagi lehetőségeinknek megfelelően a zöldségtermő terület egyharmadán — a nagyobb hatékonyságú vegyszerek alkalmazása mellett — korszerű technológiákat vezetünk be. Mivel azonban a korszerű technológiák széles körű alkalmazásának lehetőségei a negyedik ötéves terv időszakában korlátozottak, nagy gondot fordítunk a hagyományos termelési módok fejlesztésére, különböző átmeneti eljárások és módszerek alkalmazására. Továbbra is segítjük a kisüzemi zöldségtermelés fejlesztését és eszközellátását, hjszen a zöldségfélék összes mennyiségének 30 százalékát a háztáji és kisegítő gazdaságok szolgáltatják. A termelési kedvet egyébként a kormány nyújtotta anyagi ösztönzés minden szektorban egyaránt serkenti. A határozat eredményes végrehajtása révén megszüntethetjük a zöldségellátásban még mutatkozó hiányt és az ellátást úgy tudjuk javítani, hogy közben a zöldségárak elfogadható keretek között mozogjanak. A zöldségárak kérdéséhez mindjárt kapcsolom a második felvetődő problémát: az élelmiszerárak alakulását általában. A jellegzetesen piaci cikknek számító zöldség- és gyümölcsfélék árának növekedéséből sokan hajlamosak levonni olyan következtetést, hogy nálunk az élelmiszerek általában drágulnak. Mindenekelőtt rá kell mutatnom arra, hogy a zöldség- és gyümölcsféléknek a burgonyával együtt számított érték részaránya az összes kiskereskedelmi és piaci forgalomban a 3 százalékot sem éri el, az összes élelmiszer-forgalmon belül pedig mintegy 10 százalékot képvisel. Az előbbiekben vázolt zöldség-gyümölcs árszínvonal-emelkedés tehát az összes élelmiszerfogyasztás értékének az 1 százalékát sem éri el. Ugyanakkor, mint ahogyan arra az írásos beszámolóban is utaltam, az élelmiszerek 87 százaléka az állam által meghatározott fix, maximált, vagy behatárolt árkategóriákban kerül forgalomba. Ennek eredményeként az alapvető élelmiszerek ára 1967 óta változatlan. Közben azonban a termelési költségek emelkedtek. Ennélfogva ezt az életszínvonalpolitikánkkal összefüggő fogyasztói árstabilitást a legalapvetőbb élelmiszereknél csak úgy lehetett és lehet biztosítani, hogy az állami költségvetésből jelentős mértékű árkiegészítést adunk e termékek forgalmazásához. Az összes élelmiszerhez nyújtott árkiegészítés 1971-ben 7,8 milliárd forint volt. Legnagyobb a hús és a tej árkiegészítése. így például 1971-ben az állam a marhahús fogyasztói árát kilogrammonként 16 forinttal, a sertéshúsét 13 forinttal egészítette ki a költségvetésből. Ugyanakkor a tej árkiegészí

r tése csaknem 2 forint volt literenként. Mivel az élelmiszerek a lakosság fogyasztásában jelentős értékarányt képviselnek — hiszen a lakossági fogyasztásnak mintegy a felét alkotják — nyilvánvaló, hogy az alapvető élelmiszerek áralakulása mindig is az életszínvonalpolitika egyik legfontosabb kérdése volt és lesz. Ebből viszont az is következik, hogy az alapvető élelmiszerek árszínvonalának alakítása továbbra is teljes egészében a kormány kezében marad, amennyiben ezek az árak csak a központi intézkedések útján változtathatók. Kedves Elvtársak! A harmadik, a közvéleményt foglalkoztató probléma, az ellátás alakulása kenyérből és más sütőipari termékekből. Itt nem menyiségi, hanem alapvetően választéki és minőségi kifogásokról van szó. Az elmarasztaló észrevételek többségükben indokoltak és jogosak. A sütőipari termékek választékát és minőségét természetesen sok tényező befolyásolja. Ezek közé tartozik, hogy -a felhasznált liszt minősége időszakonként és területenként bizonyos fokig eltérő. A minőséget ezenkívül befolyásolja a rendelkezésre álló kapacitás, a szakmunkás-ellátottság és számos egyéb tényező. A minőségi hibák fő oka végső soron — és ezt őszintén meg kell mondani —, hogy az elmúlt húsz évben, mialatt a sütőipar termelése 300 000, tonnáról 1 000 000 tonnára nőtt, ezzel egyidőben nem tudtuk kellőképpen emelni a műszaki színvonalat, nem tudtuk pótolni a szakmunkás-létszámot, nincs még elegendő kis- és középkapacitású sütőüzem. Az utóbbi években a kormány, a minisztérium, valamint a sütőipar közvetlen felügyeletével megbízott megyei tanácsok számos intézkedést hoztak a helyzet javítására. Az intézkedések meggyorsítják a sütőipar fejlesztését, folya-