Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

873 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 874 matosan javítják a sütőipari dolgozók munkakörülményeit, szakmai utánpótlását. A megtett intézkedések eredményei, ha fokozatosan is, de már mutatkoznak. Bővültek a szűkös kapacitások és az új technológiák bevezetésével javult több fővárosi és vidéki sütőüzem termékeinek minősége, mindjobban nő a szállítóeszközök száma, emelkedik a sütőipari dolgozók jövedelme, és egyúttal a szakmunkások aránya. Kedvezően hat a kenyér minőségére a mezőgazdasági üzemek és fogyasztási szövetkezetek által létrehozott sütőipari és forgalmazási tevékenység is. Továbbá az, hogy gabonakészleteink mindjobban feltöltődnek, s így a kenyérsütésre alkalmatlan gabonát takarmányként hasznosítjuk. Minden reményünk megvan tehát arra, hogy az elkövetkező időszakban a sütőipari termékek minősége és választéka az eddiginél gyorsabban javul. Tisztelt Országgyűlés! Megállapítható, hogy hazánkban a meglevő problémákat is figyelembe véve jó és kiegyensúlyozott az élelmiszer-ellátás, mindinkább kiállja a nemzetközi összehasonlítást is. Igaz, nem tudunk még minden cikkből az igényeknek megfelelő kínálatot nyújtani. Két tényt azonban a helyzet megítélésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egyrészt, hogy a szocialista nagyüzemek közvetlenül az átszervezés után milyen. nehézségekkel küzdöttek és mekkora utat tettek meg, másrészt, hogy a mezőgazdaság, illetve az élelmiszeripar évi termelésének kereken egyötödét exportáljuk, ami egész társadalmi, gazdasági fejlődésünket segíti elő. Hadd emlékeztessem a tisztelt Országgyűlést arra, hogy az egyre növekvő élelmiszerszükségletet ma kevesebb ember kisebb földterületen termeli meg. Két évtized alatt a mezőgazdasági dolgozók száma mintegy 700 ezerrel, a szántóföld pedig félmillió hektárral csökkent. Ezt a csökkenést a termelékenység fokozásával kellett ellensúlyoznunk. Míg 1960-ban egy mezőgazdasági dolgozó 5 nem mezőgazdaságban dolgozó ember számára termelte meg a szükséges élelmiszert, addig 1971-ben a mutatószám 9-re nőtt. Olyan eredmény ez, amely a szocialista élelmiszergazdaság folyamatos fejlődését bizonyítja. Tisztelt Országgyűlés! Szükségesnek tartom, hogy röviden érintsem a fejlődés néhány alapvető elvi tényezőjét. Az, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság mindjobban alkalmazkodik a társadalmi igényekhez, elsősorban és legfőképpen annak köszönhető, hogy a párt és a kormány megkülönböztetett figyelemmel kísérte és kíséri ágazataink fejlődését és folyamatosan tesz intézkedéseket a fejlődést fékező jelenségek megfékezésére. A következetes politika, a nagyarányú anyagi támogatás nagyban segítette, hogy kibontakozzanak és megszilárduljanak a szocialista termelési viszonyok, hogy megvalósuljanak a párt IX. és X. kongresszusán meghatározott gazdaságpolitikai feladatok. Az utóbbi években számos párt- és kormányhatározat született a parasztság jövedelmi viszonyainak, társadalombiztosítási és szociális ellátottságának javítására. A párt és a kormány a gyakorlatban is beváltotta azt a nagy jelentőségű elvi állásfoglalást, hogy a szövetkezeti tulajdon a szocialista tulajdon egyik, az állami tulajdonnal egyenrangú formája és hogy a szövetkezeti rendszer szocialista társadalmunkban nem átmeneti jellegű, hanem hosszú távon is fennmaradó forma. Hatásos intézkedések születtek az élelmiszeripar, az állami gazdaság és a fagazdaság területén dolgozók helyzetének javítására. Ezeknek az intézkedéseknek a társadalmi visszhangja sem maradt el. Ennek jegyében dolgozóink cselekedeteikkel, mindennapi helytállásukkal bizonyítják, hogy helyeslik és elfogadják a párt és a kormány politikáját, készek annak minél eredményesebb végrehajtására. Ágazatainkban ugyanúgy, mint egész népgazdaságunkban jelentős változást hozott a gazdaságirányítás 1968-ban bevezetett rendszere. Ebben a gazdaságirányítási rendszerben lehetőség nyílt a fejlődés meggyorsítására, a vállalati önállóság kibontakoztatására, a vállalati és társadalmi érdek összehangolására, a gazdálkodásban meglevő tartalékok jobb kihasználására, ugyanakkor a központi akarat érvényesítésére. Ezt bizonyítja, hogy ágazataink fejlődése az elmúlt öt évben volt a legdinamikusabb és gazdaságpolitikai céljaink minden megelőző időszakhoz képest nagyobb tervszerűséggel valósulnak meg. Ez azt is mutatja, hogy a közgazdasági eszközökre alapozott központi irányítási módszer ilyen tekintetben is bevált. Az elmúlt évek tapasztalatai világosan jelzik, hogy mind a termelésben, mind a műszaki fejlesztésben csak a jól átgondolt központi tervezés, az ehhez alkalmazott közgazdasági szabályozás és az üzemi érdekeltség összhangjának megteremtésével — együtt az információáramlás gyorsításával — lehet előbbre jutni. Természetesen a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében sem mellőzhetjük a fejlődést befolyásoló tényezők elemzését. Ennek alapján határozzuk meg és szükség esetén tovább is fejlesztjük a szabályozókat. Ez a mi területünkön, ahol a termelés a hazai és a külföldi igények állandó és gyors változása közepette folyik, amúgy is elengedhetetlen. Kedves Elvtársak! Az elmúlt esztendőkben a fejlődés az előzőkben vázolt társadalmi és gazdasági környezetben ment végbe. Ez a környezet teremtette meg a további haladás alapjait. Nem volt könynyű a megtett út, hiszen sok régóta vajúdó problémát kellett megoldani és közben olykor új ellentmondások, új feszültségek is keletkeztek. Felvetődik a kérdés, milyennek ítélhető meg ágazataink fejlődése, jelenlegi színvonala. Mint már említettem, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, valamint a fagazdaság különösen az elmúlt öt év alatt dinamikusan fejlődött. Ezt a megállapítást a tények rövid összefoglalásával szeretném alátámasztani. Az erőteljesebb fejlődés előmozdítása végett az érintett társfőhatóságokkal együttműködve, a népgazdasági érdekekkel összhangban, koncepciókat dolgoztunk ki a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, illetve az erdőgazdaság és az elsődleges faipar tevékenységének összehangolására, a vertikális kapcsolatok erősítésére. A rendelkezésre álló anyagi eszközeinket a tervekben elhatározott célok megváló-