Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

869 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 870 szektor, az eltelt hat esztendőben tartotta pár­tunk a IX. és X. kongresszusát, amelyek dönté­sei meghatározták célkitűzéseinket és egész gazdaságpolitikánkat. Ebben az időszakban ke­rült kidolgozásra és bevezetésre a gazdaságirá­nyítás új rendszere, és végül 1967-ben alkotta meg az Országgyűlés azt a törvényt, amely megteremtette az egységes állami irányítást, lét­rehozta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumot, valamint a mezőgazdasági és élel­mezésügyi szakigazgatási szervezetet. E tényezők figyelembevételével készült az írásos beszámoló. Arra törekedtünk, hogy az anyag felölelje a leglényegesebb adatokat, ame­lyek világosan tükrözik az elért eredményeket, utalnak a fejlődést befolyásoló tényezőkre, a különböző problémákra, a legfontosabb felada­tokra. Szóbeli beszámolómban ezért csupán né­hány kérdést szeretnék kiemelni. Az első kérdés a mezőgazdaság, az élelmi­szeripar, és a fagazdaság helyzetének, fejlődésé­nek megítélése a társadalmi igények kielégíté­sének oldaláról. Alig egy évtizede annak, hogy a mezőgazdaság szocialista építésünk állandó té­mája, a politikai és gazdaságszervező munka mindennapi feladata volt. A mezőgazdaság tör­ténelmi jelentőségű szocialista átszervezésével megnyílt az út a korszerű fejlesztés számára; a társadalmi átalakulás lehetővé tette a tudomá­nyos és technikai forradalom eredményeinek széles körű felhasználását. A mezőgazdaság szocialista átszervezése és az elért eredmények a párt és a kormány agrár­politikájának helyességét és következetességét bizonyítják. A szocialista átszervezés során a munkásosztály nélkülözhetetlen eszmei-politikai és anyagi segítséget adott a parasztságnak. A termelőszövetkezeti rendszer kibontakozásában a munkásosztály politikai, erkölcsi és anyagi támogatása is megtestesült. A szocialista átszer­vezés teremtette meg a legfontosabb feltételeket ahhoz, hogy parasztságunk mind egységesebb politikai, társadalmi szemlélettel, 'egyértelműen a szocializmus ügye mellé álljon. Ezzel új tar­talmat nyert a két testvéri osztály szövetsége, a munkás-paraszt szövetség. A szocialista termelési viszonyok kialakulá­sával a munkásosztály, de egész társadalmunk joggal elvárta és elvárja, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság a megelőző időszakhoz képest gyorsabban fejlődjék, folya­matosan elégítse ki az egyre növekvő társadal­mi igényeket. Lakosságunk a mezőgazdaságról, az élelmiszeriparról és az erdőgazdaságról, va­lamint az elsődleges faiparról, de hozzáteszem, a felsorolt ágazatokban dolgozók munkájáról főleg azon keresztül alkot véleményt, hogy mi­lyen az élelmiszerellátás színvonala, és folyama­tossága, mennyire tudjuk kielégíteni igényeit fagazdasági termékekből, hogyan segítik elő az emberek pihenését, felüdülését az erdők, par­kok, ligetek. Ezekkel a kérdésekkel találkozunk napról napra, hiszen lakosságunk állandó és közvetlen fogyasztói kapcsolatban áll termékeinkkel, szol­gáltatásainkkal. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy az érintett ágazatok hozzájárulása a társadalmi igények kielégítéséhez nagymértékben befolyá­solja az életszínvonalat, ezzel együtt belpoliti­kai életünket, társadalmi közvéleményünket. Kedves Elvtársak! Ügy gondolom, túlzás nélkül megállapíthatjuk — amint azt az írásos beszámoló is tartalmazza —, hogy ágazataink mind magasabb szinten képesek a társadalmi igények kielégítésére. Pedig az igények gyorsan növekednek. Ezt bizonyítja például, hogy az egy főre jutó fogyasztás hús- és húskészítmények­ből, valamint tojásból az elmúlt évtizedben ke­reken annyival növekedett, mint az 1960. évet megelőző 22 esztendő alatt összesen. Ami a tárgyszerűséget illeti: hús- és húskészítmények­ből 12,2 kilogrammal, tojásból 5,6 kilogrammal, cukorból 6,9 kilogrammal, zsiradékból pedig 4 kilogrammal növekedett az egy főre eső fo­gyasztás a jelzett időszakban. A mennyiségi el­látás növekedésével egyidejűleg javult az élel­miszerek minősége, feldolgozottsága, csomago­lása, és általában az egész ellátás színvonala. Az eredményekről szólva azt is meg kell mondanunk, hogy egyes élelmiszerekből vannak még ellátási gondjaink, mind mennyiségi, mind pedig minőségi vonatkozásban. Ezek a problé­mák rontják lakosságunk hangulatát. Amellett az itthon is megtermelhető élelmiszerek import­ja devizakiadással jár, vagy éppen a nem kielé­gítő termelés miatt csökken az exportálható árualap. Ezzel kapcsolatban néhány olyan kérdéssel kívánok foglalkozni, amelyek foglalkoztatják közvéleményünket. Az egyik: a zöldség- és gyü­mölcsellátás terén mutatkozó nehézségek. Ezek­nek a termékeknek — tömeges felhasználásuk­nál és a korszerű táplálkozásban betöltött sze­repüknél fogva — mindig is nagy jelentőségük volt a fogyasztásban. A belföldi ellátás mellett fontos feladat a népgazdasági szempontból min­denképpen indokolt exportkötelezettségek telje­sítése is. Így például az idén szeptember 30-ig e cikkekből 82 millió rubel és 23 millió dollár bevételünk származott. Sajnos, a termelés nem kielégítő alakulása miatt zöldségből és gyü­mölcsből a hazai fogyasztók növekvő igényeit — még az export időszakonkénti visszafogása mellett — sem tudtuk folyamatosan és teljesen kielégíteni. A zöldségtermesztésben nagy az in­gadozás mind a vetésterület, mind pedig a ter­mésmennyiség vonatkozásában. Jelenleg ha­zánkban az egy főre jutó évi zöldségfogyasztás 85 kilogramm, a gyümölcsfogyasztás pedig 65 ki­logramm körül van. Ez az arány az össz-élelmi­szerfogyasztás magas színvonalán belül — figye­lemmel az egészségesebb táplálkozásra és ter­mészeti adottságainkra — nemzetközileg köze­pes szintnek felel meg-. A termelés ingadozása és bizonyos értékesítési problémák miatt a zöld­ség- és gyümölcspiacon a kereslet meghaladta a kínálatot. Ezért a fogyasztói árak emelkedtek, ami különösen a kisfizetésűeket, a nagycsaládo­sokat, a nyugdíjasokat, és általában a nagyvá­rosi munkásságot érintette hátrányosan. A zöldség- és gyümölcsellátás kialakult helyzetét sok összefüggésben lehet indokolni. Közülük néhányra az írásos beszámolómban is utaltam. Mindenekelőtt figyelmet érdemel, hogy a gyümölcsfélék árnövekedése a zöldségek ár­emelkedését is meghaladta. Amíg a gyümölcsfé­37*

Next

/
Thumbnails
Contents