Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

79 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán 80 építőmunka nagy eredményeit, és nem hallgatnak gondjainkról sem. A gazdaságirányítás új rendszerében jelentős eredményeket értünk el. Megnőtt a helyi kezdeményezés, erősödött az alkotó szellem, javult a gazdálkodás. A vállalatok jobban igazodnak a vásárlók igényeihez, a jövedelmezőség növelésében való elsőrendű érdekeltségük folytán határozottan törekszenek kedvezőbb gyártmányszerkezet kialakítására, igyekeznek kiaknázni a különböző — a belföldi, szocialista és tőkés — piacokon adódó előnyösebb értékesítési lehetőségeket. Lassúbb az előrehaladás a gyártmány- és gyártásfejlesztésben, a vezetés és a munkaszervezés javításában, az anyagi ösztönzési rendszer fejlesztésében, a munkaerő-gazdálkodásban, és amiről én is külön szeretnék szólni, a beruházófejlesztő tevékenységben. Erről a kérdésről programbeszédében Fock elvtárs is nagy hangsúllyal szólt. A műszaki-technikai haladás, ezzel összefüggésben a fejlesztői, beruházói tevékenység fontosságát — azt hiszem — nem szükséges külön ecsetelnem. A X. kongresszus határozata erről nagy hangsúllyal szólt. „Gyorsítani kell a tudományos kutatómunka és a műszaki fejlődés nemzetközi és hazai eredményeinek gyakorlati alkalmazását, gyökeres javulást kell elérni a beruházási tevékenységben, az erők koncentrálásával, jobb munkaszervezéssel kell lerövidíteni az építési szerelési időt és véget kell vetni a költségek túllépésének .. . Gondoskodni kell arról, hogy a beruházások volumene és a beruházási kapacitás, továbbá az új termelőegységek üzembe lépése, és a munkaerőhelyzet alakulása összhangban legyenek" — hívta fel erre a X. kongresszus a figyelmet. A kongresszusi határozat, az elfogadott negyedik ötéves terv és azok a minisztertanácsi és egyéb határozatok, intézkedések, amelyek az utóbbi időben a helyzet javítására történtek, egyaránt azt bizonyítják, hogy tisztában vagyunk a beruházási és fejlesztési munka megjavításának fontosságával, ezen dolgozunk. A nemzeti jövedelem felhasználásának célszerű arányát, a népgazdaság kiegyensúlyozott és dinamikus fejlesztését a kormány és a központi szervek együttes munkája biztosítja. A fejlesztésre, beruházásra rendelkezésre álló pénz és kapacitás hatékony, és részleteiben is célszerű felhasználását azonban egyedül kormányszinten biztosítani nem lehet. Ehhez az ágazati minisztériumok, a funkcionális szervek, a vállalatok és a helyi tanácsok közös erőfeszítésére van szükség. Ma a közgazdászok, a gazdasági szakemberek, a vállalatok vezetői, a helyi szervek „túlfűtött beruházási tevékenységről", a beruházási piac „feszült helyzetéről", a beruházási igények és a tervezői, kivitelezői kapacitás között megmutatkozó ellentmondásokról beszélnek. Tény az, hogy nagy a befejezetlen beruházások állománya, rendkívül széles fronton, gyakran szétforgácsoltán, elhúzódva és drágán, tehát nem kellő hatékonysággal valósulnak meg fejlesztési és beruházási terveink. 1970-ben a beruházások terven felül nőttek és a befejezetlen állomány is nagyobb lett. A fővárosban 1971-ben a megkezdett munkák száma 3 százalékkal, értékük több mint 14 százalékkal emelkedett. Budapesten az építési, beruházási tevékenység csaknem 4600 helyen folyik. Egy munkahelyre átlag 31 dolgozó jut és így nem csoda, ha egyes építkezéseken csak néhány ember lézeng. Az építkezések miatt a budapesti autóbuszvonalak 30 százalékát kellett megváltoztatni. A feszült beruházási helyzet sok tényező együttes hatásának következménye. Az ipari üzemekben, a szolgáltatási ágazatokban, a városfejlesztés területén sok probléma halmozódott fel, amelyek megoldásra várnak. És mindig keletkeznek új, meg új, jogosnak ítélhető igények is. A jelenlegi gazdálkodási rendszerben mindenütt képződnek — kisebb-nagyobb mértékben — fejlesztési, beruházási alapok, és rendkívül erőteljes a törekvés arra, hogy ezeket a központi forrásokat kiegészítsék, és így építsenek, beruházzanak, fejlesszenek. Azt ma már a vállalatok komolyan mérlegelik, hogy a beruházás nyomán bővülő kapacitások valóságos piaci igények kielégítését szolgálják és nyereséget hozzanak. A városfejlesztési, lakásépítési, kommunális, oktatási, egészségügyi stb. célú beruházások is sürgető igények kielégítését, tényleges problémák megoldását szolgálják. Az irányítás, a szabályozás, az érdekeltség azonban kevésbé érvényesül abban, hogy a fejlesztési, beruházási célt alaposan előkészítve, gyorsan, jó minőségben érjük el. Az eszközök átengedésére és tartalékolására pedig szinte nincsen példa. Az optimális kivitelezéshez szükséges kapacitás összehangolt biztosítása és a létrehozott kapacitások, magas szintű hasznosításához szükséges feltételek időben való megteremtése pedig gyakran elmarad. Akinek pénze van, az ostromolja az államot, hogy adjon hozzá hitelt, támogatást, s amihez hozzájutott, azonnal és feltétlenül önmaga kívánja beruházni. Ez a helyzet elgondolkoztató. A beruházások tervezésénél ígért gazdasági eredmények elérését pedig és az ígért eredmények számonkérését nagyon gyengén ellenőrizzük, ebben a tekintetben azt hiszem, hogy a tevékenységen javítani kellene. A fejlesztési, beruházási feladatok rangsorolása, gazdaságos megvalósításuk, kivitelezésük lehetőségének alapos mérlegelése ma még nem érvényesül megfelelően. Hogy ebből károk származnak, arról nem lehet vitatkozni. A vita tárgya csak az lehet, hogy ezeknek a károknak mekkora a nagyságrendje, és főképpen az kell hogy legyen, miként lehetne ezeket a károkat csökkenteni, a beruházói munka hatékonyságát javítani. A Minisztertanács munkájához kapcsolódva szeretném érinteni a szocialista elosztás, a helyes jövedelemarányok kialakításának problémáját. Ez a problémakör milliókra terjed ki, a párt és a kormány munkájának középpontjában áll. Fontos rendelkezések, intézkedések történtek a felismert problémák megoldására. Központi intézkedéseket tettek — hozzáteszem: közmegelégedésre — a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók, a fegyveres testületek alkalmazottai fizetésének emelésére, rendezésére. Ismeretes az alapbérrendszer fejlesztéséről, a másodállások, mellékfoglalkozások szabályozásáról hozott rendelet, a telekkel, lakással, autóval