Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

81 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán 82 folytatott spekulációs tevékenység meggátlására tett intézkedések sora. A szabályozórendszer több módosítása is a jobb jövedelemarányok kialakítását célozza. Tudjuk, hogy bonyolult, szerteágazó és hoszszú távra szóló feladatokat támaszt a munka szerinti elosztás szocialista elveinek gyakorlati érvényesítése. Közismert, hogy az elmúlt időszakban megnőtt és ma is nagymértékű a munkaerő-vándorlás, s ennek egy része kifejezetten káros. Vannak gondok a munka szervezettségében, rendjében, helyenként laza a munkafegyelem. Ezekben a problémákban valószínűleg megjelennek az anyagi ösztönzési rendszer egyes hibái, a jövedelemarányok torzulásai is. A szövőnők a Hungária Jacquardban, a Ruhagyár vagy a Ganz Műszer Művek szalagjai mellett dolgozó aszszonyok és férfiak, a teljesítménybérben dolgozó munkások a forgácsoló üzemekben vagy az öntödékben, általában a dolgozók többsége sokat és becsületesen dolgozik, s abból él, amit munkájáért kap. Ismeretem szerint azonban, legalábbis a fővárosban a szövetkezeti szektorban és egyes szolgáltató ágazatokban gyorsabban nőttek a jövedelmek, mint a nagyipari üzemekben, holott a munka társadalmi produktivitása a nagyiparban mégiscsak kedvezőbb. Nagy iparvállalatokat érzékenyen sújtja a munkaerőhiány, rossz a kapacitás kihasználása, értékes gépek állnak. Szeretnék érinteni egy, a jövedelemarányokkal összefüggő problémát, amely társadalmi, morális hatásában igen jelentős, ha a nemzeti jövedelemhez vagy az összes jövedelmekhez mérten nem is nagy. A személyes jövedelmek újraelosztásáról, bizonyos átcsoportosulásáról van szó. Ebben szerepet játszanak a magánkisiparosok, kereskedők egy részének indokolatlanul magas jövedelmei, s az a jelenség, amelyet finoman „hálapénznek" neveznek, holott gyakran fogcsikorgatva adják, amit borravalónak hívnak, pedig víkendházra és autóra is futja belőle, továbbá a különböző, gyakran az államot, a közösséget, a társadalmi tulajdont károsító „szívességek" megfizettetésének gyakorlata. A szükséges intézkedéseken és rendszabályokon kívül szerintem elkerülhetetlen a vezetők, a kommunisták munkája, hogy a helyes szemléletet, magatartást, a szocialista társadalmi-erkölcsi normákat érvényesíteni tudjuk. Végül a munkám során szerzett tapasztalatokra is apellálva szeretném felhívni a figyelmet néhány népgazdaságunkban fontos szerepet játszó iparvállalatra, amely komoly nehézségekkel küszködik. Erről szó esett a szakszervezetek nemrég lezajlott kongresszusán is. Ezeket az iparvállalatokat persze nem lehet teljesen egy kalap alá venni, hiszen nehéz helyzetük egyben-másban különböző okok folytán alakult ki. Olyan iparvállalatokról beszélek, amelyek nagy állóeszköz-állománnyal és munkáslétszámmal dolgoznak, termelési értékük milliárdos nagyságrendű, de nem megfelelő jövedelmezőséggel dolgoznak, nehézségekkel küszködnek. Ha középvagy nehézgépipari üzemekről van szó, amelyeknek meghatározott gyártási profilja, ehhez a profilhoz igazodó gépparkja, berendezései és szakembergárdája van, akkor a gyártmányszerkezet radikális megváltoztatása, a profilváltozás igen nagy nehézségbe ütközik, anyagi eszközöket és időt igényel. Ha egy ilyen vállalat perspektivikus feladatairól, kívánatos profiljáról és gyártmányszerkezetéről a vita elhúzódik, a döntések lassan érlelődnek meg, a vállalat pénzügyi nehézségekbe keveredik, akkor eluralkodik a bizonytalanság, a kapkodás, a szervezetlenség, amely bomlasztja a dolgozó kollektívát, rontja a munkamorált, és ez ismét csak kedvezőtlenül hat vissza a vállalati tevékenység eredményességére. Az ilyen vállalat bűvös körbe kerül, amelyből kitörnie rendkívül nehéz. Alacsony jövedelmezősége és belső problémái folytán a vállalat fejlesztésének és az átállás költségeinek fedezésére relatíve csekélyebb mértékben van lehetősége, dolgozóinak is kevesebbet tud nyújtani, mint a jövedelmezően, dinamikusan fejlődő vállalatok, holott a vállalati tevékenység átállításával kapcsolatban plusz terheket kellene vállalnia. Ügy hiszem, hogy az illetékes ágazati irányító szerveknek, a funkcionális szervekkel együttműködve, határozottabban kellene segíteniük az ilyen vállalatokat abban, hogy a népgazdasági érdekekkel összhangban kialakítsák feladataikat és hozzájussanak a feladataik megvalósításához szükséges eszközökhöz. Ha tervszerűen és szervezetten lehet az ilyen vállalatokat átállítani, feltételeiket hozzáigazítani az új követelményekhez, tisztán gazdasági szempontból is kevesebbe kerül, mint ha krónikus vergődésre kárhoztatjuk őket. Kedves Elvtársak! A Minisztertanács programjával egyetértek, a kormány tevékenységét helyeslem, Fock elvtárs programbeszédét elfogadásra ajánlom képviselőtársaimnak. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nánási László képviselőtársunk. NÁNÁSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnökének beszámolója alapos és hű képet adott hazánk politikai, társadalmi és gazdasági helyzetéről, népünk életéről. A beszámolót különösen értékessé tette őszinte hangja. Dicsekvés nélkül adott számot az elért sikerekről, országunk fejlődéséről, a népünk életében bekövetkezett kedvező változásról, népünk jólétének folyamatos növekedéséről. De szólt kormányelnökünk a még meglevő gondokról, megoldásra váró problémákról is. Megítélésem szerint nem volt a kormány elnök beszámolójában semmi újszerű sem hangvételében, sem tartalmában. Évek óta ilyen formában szólnak már országunk vezetői mind az Országgyűléshez, mind az egész magyar néphez. Nyugodtan hozzátehetem, hogy ezt a tárgyilagosságot, őszinteséget nemcsak mi, országgyűlési képviselők, hanem az egész magyar nép is igen nagyra becsüli. A bizalom megnyilvánulásának tekinti, s a bizalomra bizalommal felel. Tanúbizonyságot tett erről népünk a nemrég megtartott választásokon is. Párttagok és pártonkívüliek milliói fejezték ki bizalmukat szavazataikkal a nép, az ország érdekeit szolgáló helyes politikai vezetés iránt. Tények alapján győződött meg a magyar nép arról, hogy hazánkban jó a politikai vezetés.