Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

831 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 832 szergyártó vállalatnak az általánosnál nagyobb körültekintéssel kell meggyőződnie a forgalomba hozandó gyógyszer, szérum hatékonyságáról, valamint arról, hogy nem tartalmaz-e káros hatású anyagot. Természetesen nemcsak ahhoz fűződnek nagy érdekek, hogy a károsodáshoz vezető szerződésszegések ne következzenek be, hanem ahhoz is, hogy szerződésszegés esetén a kár minél kisebb legyen. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mindig nagy súlyt helyezett arra, hogy a károsult is tegyen meg minden elvárhatót a kár csökkenése érdekében. Az egyik határozat szerint a szocialista gazdálkodó szervektől éppen üzemi szervezettségükből folyóan még az is elvárható, hogy ha a kárt más módon elhárítani nem lehet, tevékenységük jellegétől függően kisebbnagyobb mértékű átszervezésre is törekedjenek a károk megelőzésére, illetve csökkenésére. A jogalkalmazás során szerzett tapasztalatök egyértelműen amellett szólnak, hogy a Polgári Törvénykönyvnek a hibás teljesítésre és jótállásra vonatkozó szabályai nem kielégítők, nem mindig teszik lehetővé a fogyasztók érdekeinek hatékony védelmét. Rugalmas, a valóságos életviszonyokkal számoló megoldási lehetőségek megteremtésével a Legfelsőbb Bíróság korábban alkotott polgári elvi döntései segíthették át a bírósági gyakorlatot nap mint nap felbukkanó jogalkalmazási problémák megoldásához. Egyébként számos külön jogszabály is tartalmaz a hibás teljesítésre vonatkozó rendelkezéseket, ami a szabályozás áttekinthetőségét indokolatlanul nehezíti. Ennek a helyzetnek a felszámolása — úgy gondolom — a Polgári Törvénykönyv módosításával kapcsolatos kodifikációs munkálatok egyik legfontosabb feladata. Nem hallgathatom el, hogy a szerződéses kapcsolatok megszervezése egyes területeken feleslegesen bonyolult. Tapasztalataink szerint sok jogalkalmazási nehézség származik abból, hogy a termelő és a fogyasztó közé olyan szervek ékelődnek be, például a tenyészállatok értékesítésénél, amelyek egyrészt szerződő félként szerepelnek, 'másrészt állami felügyeletet is ellátnak. Amikor azután a szerződésszegésért helyt kell állni, az ilyen szerv arra hivatkozik, hogy csak formailag szerződő fél, valójában azonban csak közvetítő, illetve hatósági funkciót tölt be. A perekből kétségkívül megállapítható, hogy ez bizonytalanná teszi a felek helyzetét és sok zavar forrása. Ezért helyeselhető az a törekvés, amely az állami élet fejlesztése keretében a hatósági és gazdálkodási funkció elkülönítésére irányul. A Legfelsőbb Bíróság ugyancsak a fejlődést szolgáló ítélkezési gyakorlatot igyekszik kialakítani a szerződésen kívüli jogviszonyból eredő perekben. A nagymérvű iparosodás, az üzemek kapacitásának növekedése folytán nemegyszer érdekösszeütközés keletkezik az ipar és a mezőgazdaság között. Az üzemek működése folytán például a vizek szennyeződnek, ennek következtében kipusztul a halállomány, vagy a víz öntözésre alkalmatlanná válik. Nagy, sok esetben milliós nagyságrendű károkat okoz az ipari üzemek kéményeiből távozó füst és gáz is. Mindezek a károsítások nemegyszer súlyosan sértik az ugyancsak minél nagyobb terméseredmény és jövedelem elérésére törekvő mezőgazdasági nagyüzemek érdekeit. A Legfelsőbb Bíróság ilyen konfliktusok keletkezésénél szigorú felelősségi mérce alkalmazásával törekedett arra, hogy az üzemeket megfelelő kárelhárító intézkedések megtételére szorítsa. Nem szükséges kiemelnem, hogy az ilyen döntéseknek a felek érdekkörét messze meghaladó, népgazdasági jelentősége van, de jelentősek az emberi környezet általános védelme szempontjából is. Gazdasági bírság kiszabása iránti ügyek csak szórványosan kerültek a bíróságok elé. Ez nem arra vezethető vissza, hogy a gazdálkodó szervek csak igen ritkán tanúsítanak olyan magatartást, amely alapot adhatna gazdasági bírság kiszabására. A valószínűbb ok az, hogy az ellenőrzés terén nincs még minden rendben. A tudományos-technikai forradalom időszakában népgazdasági céljaink elérésének, a műszaki fejlődés előmozdításának fontos eszközei a szellemi alkotások. Nagy érdekek fűződnek az ezekkel kapcsolatos bírósági döntések minden szempontból való helytállóságához, különös tekintettel arra is, hogy ezek a döntések messze országhatárainkon túl is éreztetik hatásukat. Gazdálkodásunk jelenlegi mechanizmusának pezsdítő hatását jelzi bizonyára az is, hogy a Legfelsőbb Bíróságon a találmányok szabadalmi oltalmával kapcsolatos, sokszor igen bonyolult műszaki problémákat felvető ügyek száma az elmúlt időszakban megkétszereződött. Ezekben az ügyekben, valamint általában a szellemi alkotásokkal, így az- újításokkal kapcsolatos perekben is a Legfelsőbb Bíróság a társadalmi érdek, a csoport érdek és az egyéni érdek összhangjának szem előtt tartása mellett az alkotó munkára való ösztönzést tartotta fontos feladatának. Figyelemmel volt arra, hogy a szellemi alkotások hatékony védelméhez mind a társadalomnak, mind a gazdálkodó kollektívának, mind pedig az alkotónak igen jelentős érdekei fűződnek. Ugyanakkor azonban gátat vetett a megalapozottság nélküli pénzszerzésre irányuló törekvések elé. A munkaügyi ítélkezés területén a Legfelsőbb Bíróság arra törekedett, hogy hathatós védelemben részesüljön a dolgozók jogos egyéni érdeke, ugyanakkor azonban ügyelt arra is, hogy alaptalan igények érvényesítése útján ne csorbulhasson a társadalmi tulajdon. Felelősségteljes feladatot jelent az üzemi balesetekből és a foglalkozási betegségekből eredő jogviták eldöntése. A Legfelsőbb Bíróságot e téren főleg az a jogpolitikai szempont vezérelte, hogy a munkáltatókat a biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtésére, a munkavédelmi szabályok szigorú megtartására nevelje, ugyanakkor azonban a dolgozókat is arra ösztönzze, hogy munkájukat fokozott gondossággal végezzék, mindig tartsák meg a biztonsági előírásokat. Az emberről való gondoskodás fontos része a munkafeltételek javítása. A Legfelsőbb Bíróság a kongresszus határozata szellemében járt el akkor, amikor az üzemi balesetekből és fog-