Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

829 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 830 ra az alapvető tételére, hogy minden gazdasági szektor csak a fennálló törvényes keretek között és ímegengedett eszközök igénybevételével fejthette ki tevékenységét a tényleges társadalmi igények kielégítése érdekében. Ez vonatkozik a kisipari tevékenységre is. Az eljárási törvényünkben biztosított lehetőséggel élve, az elvi irányítás érdekében az eddiginél is jóval több ügy elbírálását kívánjuk másodfokon a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonni. A hatáskörbe vonást főleg gazdasági bűncselekmények miatt indult bűnügyekben arra is felhasználjuk, hogy megfelelő elvi iránymutatást adjunk a büntetéskiszabás tekintetében is. A Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma mindenkor tájékozódik az egyes területeken jelentkező bűnözési tendenciákról, s ezeket az eddigi gyakorlatnak megfelelően felhasználva, meghatározott bűncselekmény^kategóriákban végzett elemzésekkel is biztosítani kívánja az elvi iránymutatás hatékonyságát. Meg kell jegyeznem, hogy bár a büntető törvényikönyv módosítása az ítélkező gyakorlatban felmerült számos jogi értelmezési problémát megoldott, néhány területen továbbra is tapasztalunk jogszabályi hiányosságokat. E problémák megoldása természetesen egy ilyen jellegű részleges felülvizsgálat kereteit meghaladja, s ezért a törvényerejű rendelet nem is vállalkozhatott e kérdések rendezésére, de az ítélkezés-gyakorlat egységének a megteremtése, és a törvényesség biztosítása feltétlenül szükségessé teszi, hogy ezeket a hiányosságokat az új büntetőkódex megalkotásával kiküszöböljük. Csak példaként utalok arra, hogy ez idő szerint nem kellően megoldott a bűncselekmények és a szabálysértések elhatárolása, és ismételt iránymutatásaink ellenére, még mindig bizonytalanság tapasztalható a bűnhalmazat elbírálásánál. A népgazdaság elleni bűncselekmények körében pedig mind az üzérkedés, mind az. árdrágítás törvényi tényállásának olyan mélyreható átdolgozása válik szükségessé, amely szilárd védelmet nyújt az életszínvonal ellen támadó cselekményekkel szemben. A katonai kollégium a Legfelsőbb Bíróság szerves részeként szorosan együttműködve a büntető kollégiummal végzi ítélkező és elvi irányító munkáját. Ennek során arra törekszik, hogy tevékenységével elősegítse a fegyveres erők és a fegyveres testületek szolgálati rendjének és fegyelmének megszilárdítását. A katonai bíráskodásban a sorállományú katonákkal szemben az ügyek nagy többségében fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztés kerül kiszabásra. Ez azt jelenti, hogy a katonaelítélt nem kerül polgári büntetés végrehajtási intézetbe, hanem továbbra is katona marad és büntetésének letöltése után visszatér alakulatához. A fegyelmező zászlóaljban eltöltött időt pedig — jó magaviselet és jó katonai szolgálat eredményeként — beszámíthatják a sorkatonai szolgálat tartamába is. A törvény e katonai célokat szolgáló, de egyébként humánus rendelkezéséből következően a fegyelmező zászlóaljban letöltött szabadságvesztés esetén az elkövető a törvénynél fogva mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. így a leszerelt fiatalt a későbbi élete során nem kíséri el a katonai szolgálat ideje alatt elkövetett bűncselekménynek semmiféle utóhatása. A fegyveres erők és fegyveres testületek állományában élethivatásként szolgálatot teljesítő 'tisztek és tiszthelyettesek csak csekély számban kerülnek összeütközésbe a büntető törvénykönyv rendelkezéseivel, és akkor is az esetek döntő többségében kisebb súlyú vagy gondatlan bűncselekményt követnek el. A velük szemben alkalmazásra kerülő büntetések kiszabásánál nem lehet közömbös, hogy a büntetés eredményeként kikerülnek-e az illető testület kötelékéből. Ezért a hivatásos állományúak bűncselekményének elbírálásánál elsődlegesen azt vizsgáljuk, hogy a cselekmény jellege, súlya és az elkövető emberi magatartása lehetőséget nyújt-e arra, hogy a hivatásos szolgálatban továbbra is megmaradjon. Tisztelt Országgyűlés! Áttérve a polgári ítélkezés területén kifejtett tevékenységünkre, mindenekelőtt szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a gazdaságirányítás jelenlegi rendjében, a tervgazdálkodás és a piac szerves összekapcsolása mechanizmusában a gazdálkodó szervezetek önállóságának növekedése, gazdasági kapcsolataink bővülése és a forgalmi élet élénkülése folytán a polgári jog jelentősége nagy mértékben megnőtt. Ennek szem előtt tartásával a Legfelsőbb Bíróság fontos, feladatának tartotta olyan ítélkezési gyakorlat kialakítását, amely figyelemmel van a népgazdasági összefüggésekre és azokra a gazdaságpolitikai célokra, amelyek megvalósulását a gazdaságirányítás jelenlegi — állandó fejlődésben levő — rendjében az egyes jogintézményeknek elő kell segíteniük. Fokozott igényességet követelt a szerződésekből eredő jogviták eldöntése. Tapasztalható, hogy a felek a korábbinál jóval nagyobb súlyt helyeznek szerződésen alapuló' jogaik érvényesítésére. Az ilyen perekben őrködni kellett azon, hogy a szerződések valóban a gazdasági kapcsolatok szabad alakításának jogi eszközei legyenek. A szerződésszegésből eredő perekben a Legfelső Bíróság ítélkező és elvi irányító tevékenységének egyik fő szempontja a szerződésszegéstől tartózkodásra és általában a gazdasági szervezetektől elvárható gondos, körültekintő eljárásra való nevelés volt. Az egyik határozat hangsúlyozza, hogy a vállalat az előrelátás hiánya miatt keletkezett nehézségeire hivatkozással nem mentesülhet a felelősség alól. Egy másik határozat pedig arra figyelmeztet, hogy az olyan szerződések hibás teljesítése, amelyek külkereskedelmi szerződéshez kapcsolódnak, nemcsak a szerződésszegő félnek okozhatnak súlyos hátrányt, hanem komolyan veszélyeztetik külkereskedelmi kapcsolatainkat is. Az állattenyésztés nagy népgazdasági jelentőségére figyelemmel emeli ki a Legfelsőbb Bíróság egyik határozata, hogy a gyógyszerek forgalomba hozatala előtt alaposan meg kell vizsgálni, megfelelnek-e a kívánt célnak. A gyógy-