Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

825 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 826 megvalósítani, amelyeket a társadalom gazdasági fejlődése és a jogfejlődés tapasztalatai meszszemenően igazoltak. Ezért úgy gondolom, egész jogásztársadalmunk véleményét is kifejezem, amikor a törvényjavaslatot, mint jogfejlődésünk fontos megnyilvánulását örömmel üdvözlöm. Tisztelt Országgyűlés! Az új bírósági szervezeti törvény javaslata tükrözi azt a törekvésünket, hogy minél tökéletesebb bírósági szervezet megteremtése útján is biztosítsuk az igazságszolgáltatásra háruló feladatok minél jobb teljesítését. Engedjék meg, hogy a törvényjavaslat vitáját felhasználjam arra is, hogy az alkotmányban előírt kötelességemnek is eleget téve, egyben beszámoljak a tisztelt Országgyűlésnek a Legfelsőbb Bíróság működéséről. Beszámolóm nem adhat teljes képet legmagasabb bírósági szervünk sokoldalú tevékenységéről, ezért csak annak bemutatására szorítkozom, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélkezésének és elvi irányító tevékenységének melyek voltak a fő jellemzői, milyen feladatokat tűztünk magunk elé, s miként igyekeztünk a magunk eszközeivel is elősegíteni további fejlődésünket, népi demokráciánk célkitűzéseinek megvalósulását. A pártunk X. kongresszusának határozatában foglalt programnak megfelelően mi is azt tekintettük alapvető feladatunknak, hogy munkánkat minden területen az eddiginél magasabb szinten végezzük. Az alkotmány a bíróságok alapvető feladatait akként határozza meg, hogy a Magyar Népköztársaság bíróságai védik és biztosítják az állami, gazdasági és társadalmi rendet, az állampolgárok jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit. A Legfelsőbb Bíróság munkájának értékmérője tehát csak az lehet, hogy ezeket a feladatokat miként teljesítette, illetőleg elvi irányító tevékenysége útján országos szinten mennyiben segítette elő e feladatok teljesítését biztosító bírósági gyakorlat-kialakulását. Jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy munkánkat az alkotmányban' meghatározott feladatok maradéktalan teljesítésére való törekvés hatotta át. Annak szemelőtt tartásával végeztük munkánkat, hogy a jog alapját és tartalmát a társadalmi viszonyok adják, amelyek állandóan mozgásban, fejlődésben vannak. A bíróságok elé kerülő minden konkrét ügy a társadalmi valóság egy-egy tanulságos darabja és ezért minden bírósági döntés szükségképpen társadalmi hatású is. Ennek tudatában igyekeztünk tevékenységünket szervesen beleilleszteni a társadalmi fejlődés folyamatába. Az általános fejlődéssel lépést tartó, a társadalmi környezetre pozitív hatást gyakorló munkával egyben erősíteni kívántuk az igazságszolgáltatás alaposságába és megbízhatóságába, a törvényesség feltétlen érvényesülésébe vetett bizalmat. Fontos általános jellegű feladatunknak tartottuk, hogy a jogi és erkölcsi normák szerinti magatartást mindenkitől — az állampolgároktól és szervezeteiktől egyaránt — megköveteljük és a normák megsértése esetén a megfelelő szankciót mindenkivel szemben alkalmazzuk. Az elmúlt két év mintegy „jogi csúcsforgalmi időszak" is volt. Számos nagyjelentőségű új jogszabály megalkotására került sor, ami jelentős többletfeladatot jelentett számunkra. A jogszabályváltozásokkal együtt jár a jogalkalmazás változása is. A bírósági gyakorlatot egyes területeken nemegyszer egészen új vágányokra kellett átállítani. Éppen a jogszabály változásokra tekintettel haladéktalanul felülvizsgáltuk elvi döntéseinket és kollégiumi állásfoglalásainkat, a már meghaladottakat hatályon kívül helyeztük, a módosításra szorulókat pedig megváltoztattuk. A Legfelsőbb Bíróság az elmúlt két évben az általános jellegű elvi iránymutatások mellett több mint 2200 büntető és csaknem 2700 polgári perben, összesen tehát mintegy ötezer konkrét ügyben hozott határozatot. Ezek az elvi irányításnak ugyancsak fontos eszközei voltak. Nagy gondot fordítottunk az állampolgárok, illetőleg a különféle szervezetek panaszaira. Az elmúlt időszakban csaknem 3200 büntetőjogi és majdnem tízezer polgári ügyben nyújtottak be törvényességi óvás iránti kérelmet. A büntetőügyekben előterjesztett kérelmek 14 százalékában, a polgári ügyekben előterjesztett kérelmek 12 százalékában kellett törvényességi óvást emelni törvénysértés vagy megalapozatlanság miatt. A törvényességi óvás alapján hozott határozatok amellett, hogy a konkrét jogsértést kiküszöbölték, számos fontos időszerű elvi kérdésben adtak a bíróságok számára hasznos iránymutatást. Tisztelt Országgyűlés! A következőkben a büntető, a katonai és a polgári ítélkezés területén kifejtett tevékenységünk egy-két lényeges vonásáról számolok be. Legutóbbi országgyűlési beszámolómban rámutattam a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának arra az alapvető céljára, hogy a maga eszközeivel hozzájáruljon a bűnözés, különösen az élet és a testi épség ellen elkövetett erőszakos, garázda bűncselekmények, továbbá a visszaeső bűnelkövetők elleni küzdelem még eredményesebbé válásához. Ezúttal is hangsúlyozom, hogy egymagában még oly szigorú ítéletekkel sem lehet a bűnözés csökkentése terén tartós eredményt elérni, mégis a társadalmi teendők, a szocialista tudatformálás és a bűnmegelőzés terén végzendő feladatokon túl, igen lényeges szerepe van a büntetőbíróságok ítélkezésének. Ami a bűnözés alakulását illeti, az állam elleni bűncselekmények annyira csökkentek, hogy számuk elenyésző. Ez politikai rendünk szilárdságát bizonyítja. Magától értetődik, hogy a büntető kollégium ennek ellenére sem tévesztette szem elől, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények változatlanul fokozott "társadalmi veszélyességgel bírnak, és ugyanakkor megfelelő differenciált büntetés-kiszabási gyakorlatot folytatott ezen a téren is. Évekkel ezelőtt komoly gondot okozott, hogy az erőszakos és garázdajellegű bűncselekmények, különösen a nagyobb városokban elszaporodtak és a békés állampolgárok elleni durva támadások sértették biztonságunkat. A Legfelsőbb Bíróság az alsó bíróságok ítélkezésének elvi irányítása során és büntetéskiszabási