Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

819 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 820 mennyi jogászi réteg közül a bírónak a munkája a legnehezebb. A bíró az, akinek az ügyben ügyészi, ügyvédi, jogtanácsosi felszólalás után dönteni kell. Felelősségteljes a munkája annak is, aki a tárgyaláson indítványt, javaslatot tesz, de legnagyobb azé, akinek döntenie kell. A bíróságok elé kerülő ügyekben hozott döntések egyéni sorsok alakulására, kisebb-nagyobb közösségek tevékenységére és esetenként a társadalom szélesebb rétegeire is kihatnak. Az is közismert, hogy a bíróságok ítéleteinek hatása nemcsak az érintett állampolgárok Körére szorítkozik, hanem tovább gyűrűzik ezek környezetében, a társadalom különböző rétegeiben. Egy-egy ítélet pedig az ország közvéleményét is megmozgatja. Az igazságszolgáltatásnak társadalmi hatása tehát igen jelentős. A társadalmi hatást jelentősen fokozza a hírközlő szervek felvilágosító és nevelőmunkája is. Nemegyszer bírálják a bíróságok döntéseit. Természetesen nem arról van szó, hogy a bíróságok munkáját ne lehessen bírálni. A szocialista demokratizmussal nagyon is összeegyeztethető az egészséges közvélemény bíráló hangja, de nem egyeztethető össze az, ha a közvéleményt egy bírósági ítéletről nem a teljes összefüggésében tájékoztatják. Megengedhetetlennek tartom azt is, ha jogerősen még el nem döntött ügyekhez fűznek a ( sajtóban értelmező megjegyzéseket. Még ma is előfordul, hogy egy-egy helytelen, téves bírósági döntésből olyan általánosító következtetést vonnak le, amely távolról.sem jellemző bíróságaink tevékenységére. Tisztelt Országgyűlés! A miniszteri expozéból hallottuk, hogy az elmúlt évben a járásbíróságokhoz körülbelül 300 000 büntető- és polgári peres ügy érkezett. Ez a szám így önmagában nem sokat mond. Ami azonban a számok mögött van, az abból a szempontból érdemel figyelmet, hogy a bíróságok hosszú évek óta nagy munkateherrel küzdenek. Bíróságainkat az elmúlt évtizedben sokat segítettük technikai fölszereléssel, javítottuk az elhelyezési körülményeiket is. E területen is vannak még feladataink. De közben nem szabad elfeledkeznünk az ítélkező munkát végzőkről, a bíróság dolgozóiról sem, akik fáradságot nem kímélve dolgoznak, erőfeszítéseik minden elismerést megérdemelnek. Nyugodtan állíthatom, hogy országunkban ma a törvényesség szilárd. Az Igazságügyminisztérium felügyeleti munkája, nem különben a Legfelsőbb Bíróság elvi irányítása, valamennyi bíró áldozatos munkája ezt a jövőben is biztosítani fogja. Bíróinknak az eléjük kerülő ügyet a szó szoros értelmében meg kell tanulni, ezenkívül alaposan el kell sajátítani az alkalmazandó jogszabályokat, amelyekről éppenséggel nem mondhatjuk, hogy kevés. A döntéssel járó felelősség megkívánja azt is, hogy mindezek mellett a bíró ismerje meg az életet, a fejlődés tendenciáit, a társadalmunk életéből kivetnivaló káros jelenségeket, és azok okait. Ismerni kell a politikai és ' szakmai kérdéseket, csakis így tud helyes és jó ítéletet alkotni. Ha ilyen fokozott követelményeket támasztunk bíráinkkal szemben, akkor azt is fel kell vetni, hogy állunk anyagi, erkölcsi megbecsülésükkel? Elsősorban politikai kérdésnek tartom ennek fölvetését. Mert különös fontosságot tulajdonítok annak, hogy az igazságszolgáltatás tekintélyét tovább növeljük. Az anyagi megbecsülés fokozása elsősorban a bírói kar színvonalas utánpótlása szempontjából is kívánatos. Tudom, hogy más területre is kell kiemelkedő képességű jogász. De a bírói pályát anyagilag is olyan megbecsült hivatássá kell tennünk, hogy az odamenni szándékozókat a hivatásszeretet mellett az anyagi megbecsülés is vonzza. Eddig is sokat tett e területen a párt és a kormány. Most jutott tudomásomra ugyanis, hogy a kormány a népgazdaság erejéhez viszonyítva emelte a bírák és ügyészek fizetését. Itt az Országgyűlés színe előtt hálásan köszönöm ezt az intézkedést, biztos vagyok benne, hogy a megérdemelt anyagi megbecsülés meghozza gyümölcsét és további áldozatos munkára serkenti az érintetteket. Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy az új bírósági törvény jelentősen hozzájárul a bíróságok ítélkezési színvonalának emeléséhez, igazságszolgáltatásunk tekintélyének növeléséhez. A törvényjavaslat elfogadását képviselőtársaimnak is ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Megadom a szót Zámbó József képviselőtársunknak. ZÁMBÓ JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársak! A beterjesztett törvényjavaslattal, az elhangzott miniszteri expozéval és a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság módosító javaslataival egyetértek. A napirenden levő, bíróságokról szóló törvényjavaslat egyik nagyjelentőségű változtatása a bírósági fórumrendszer egységesítése, a munkaügyi döntőbizottságok és a gazdasági döntőbizottságok bíróságokká alakítása. Az igazságügyminiszter elvtárs előterjesztésében több oldalról indokolta ennek a rendezésnek szükségességét. Ha az átszervezést az állampolgárok, jogkeresők oldaláról vizsgáljuk, az a véleményem, hogy minden vonatkozásban teljes egyetértéssel fogunk találkozni. A felszabadulás után, de különösen az utóbbi tíz-tizenöt évben a bíróságokról kialakult társadalmi közvélemény általában és döntően kedvező. A becsületes dolgozók legszélesebb rétegei a törvényesség érvényesülésének egyik legfőbb biztosítékát a bíróságokban látják. Ennek a megállapításnak a bizonyítására számos jelenség utal. Ilyen például, hogy a bírósági fogadónapok rendkívül látogatottak, nagyon sok esetben akkor is a bíróságokhoz fordulnak az állampolgárok felvilágosításért, tanácsért, ha nem bíróság elé tartozó ügyről van szó. A bíróságok iránti bizalomra utal az a tény is, hogy az ügyeknek mintegy 80 százaléka elsőfokon válik jogerőssé. Túlnyomó többségében tehát a fellebbezési lehetőséget sem merítik ki. Az egységes bírósági fórumrendszer természetesen egységes eljárási szabályozást is maga után von, az eljárási elvek egységét is jelenti. Ez úgy az állampolgárok, mint a jogalkalmazók együttes érdeke. Meggyőződésem, hogy az egységes felügyelet és irányítás eredményeképpen a munka-