Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

813 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 814 kor úgy rendelkezik, hogy a bíróság működésének tapasztalatairól tájékoztatja a tanácsot vagy a végrehajtó bizottságot. E bírósági feladatok ellátása többek között olyan terület, amely biztosítja a tanácsok és a bírósági szervezet gyümölcsöző együttműködését. Az igazságszolgáltatás hatékonyságának növelése irányába jelentkező igény szükségessé teszi azt is, hogy a bíróságok irányításával összefüggésben elvi alapon pontosabban meghatározódjék a Legfelsőbb Bíróság és; az igazságügyminiszter jogköre. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság úgy ítéli meg, hogy a törvényjavaslat a szóban forgó kérdést is helyesen oldotta meg. A bírói függetlenség elvének messzemenő figyelembevételével a jogkörök elhatárolására vonatkozó szabályozások jelentős biztosítékai annak, hogy igazságszolgáltatásunk maradéktalanul betölthesse feladatát. Szocialista demokratizmus hatja át a törvényjavaslat egészét, amely legszembetűnőbben az igazságszolgáltatás alapelvei körében jut kifejezésre. Bizottságunk szükségesnek tartja leszögezni, hogy mindezek az alapelvek eddig is érvényesültek. Az előterjesztett törvényjavaslatban most még erőteljesebben kerültek ezek megfogalmazásra. Például az anyanyelv használatának a joga azt a rendelkezést is tartalmazza, hogy a magyarul tudó, de nem magyar anya^ nyelvű személyek is használhatják anyanyelvüket a bírósági eljárásban. Bővült a védelemhez való jog, új alapelvként került a törvényjavaslatba a képviselethez való jog. Az első fokú bírósági határozattal szembeni, szinte korlátozás nélküli jogorvoslati lehetőség is szélesebbé,vált, mivel a törvényjavaslat rendelkezései szerint a Legfelsőbb Bíróság első fokú határozata ellen is biztosított a jogorvoslati lehetőség. Ezek nem véletlen jelenségei törvényalkotásunknak, igazságszolgáltatásunk demokratizmusából erednek és a szocialista törvényesség biztosítékai. Bizottságunk vitájában hangsúlyt kapott az az elismerés, amely övezi bíróságaink nem könynyű munkáját. ítélkezéseik döntő többségében találkoznak közvéleményünk egyetértésével. A bírók és a bírósági dolgozók államszervezetünk fontos őrhelyein dolgoznak és így rájuk is vonatkozik az elv, hogy az ország erőforrásainak lehetőségeit figyelembe véve növekedjék anyagi megbecsülésük és munkájuk erkölcsi elismerése is. Tisztelt Országgyűlés! A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében a beterjesztett törvényjavaslatot a módosításokkal együtt elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz eddig három képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Dr. Lakatos Pál József képviselőtársunkat hallják. DR. LAKATOS PÁL JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés ! Kedves Elvtársak ! Az a folyamat és változás, ami hazánkban jelenleg végbemegy, természetes következménye a szocializmus magasabb fokon való építésének, a műszaki-tudományos-kulturális forradalomnak és a kialakulófélben levő össznépi érdekeknek. Olyan nagy változások történnek, hazánkban, hazánk társadalmában, hogy alapvető törvényünket, az alkotmányt módosítani kellett és ez maga után von egy sor változást, ami hazánk jelenlegi életében lezajlik. Nem időrendi sorrendben: ilyen az ifjúsági törvény, az egészségügyi törvény és a legfontosabb, az alkotmány módosításáról szóló törvény és ilyen a jelenlegi törvényjavaslat, a bíróságok működéséről. A dolgok természetes következménye, hogy ezt a fent említett változást további szükséges intézkedések fogják követni, amit a jelenlegi gyors fejlődés ír elő. A törvényjavaslat a bíróságokról bevezetőjében kiemeli a bíróságok eddigi tevékenységének, társadalmi jelentőségének a Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjének védelméhez, az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek biztosításához való hozzájárulását. Ezt követően a fokozott követelmények elve alapján az államélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének feladatait és ehhez az új bírósági törvény megalkotásának szükségességét hangsúlyozza. Ezután a törvény célját emeli ki, vagyis, hogy az igazságszolgáltatás alkotmányban meghatározott feladatainak és alapelveinek érvényesüléséhez biztosítsa a szervezeti feltételeket. A törvény a bíráskodás egységének megvalósításával, a bírák választásának bevezetésével, az eddigi kinevezési rendszerrel szemben a bírói hivatás gyakorlásához hatékony biztosítékok megteremtésével az igazságszolgáltatás társadalmi hatásának növelését, a hatékonyság biztosítását célozza. A törvény céljának ilyen megjelölése annál inkább indokolt, mert az eddigi fejlődés alapján a feltételek megteremtődtek az új törvény 'megalkotására az 1954. évi II. törvénnyel szemben, amely a bíróságok szervezetét és hatáskörét szabályozta. Összhangban van a törvényjavaslat bevezető részével az 1. §. rendelkezése, amely szerint a Magyar Népköztársaságban az igazságszolgáltatás a bíróságok feladata. A bírói igazságszolgáltatás ilyen kizárólagosságának alkotmányos alapelve az eddigi jogfejlődésünkben még nem érvényesült ilyen következetesen, vagyis magas szintű jogszabálynak egyértelműen kell meghatároznia, milyen ügyek tartoznak bírói útra. Igazságszolgáltatási feladatot a bíróságokon kívül a különböző döntőbizottságok és államigazgatási szervek is elláttak, ami a jogviták intézésében széttagoltságot, párhuzamosságot eredményezett. Ezzel összefügg a javaslat 3. §-a, amely a bírósági útról, vagyis a bíróságok elé tartozó ügyekben, a polgári jogi ügyekben, a családjogi vitákban, a munkaügyi vitákban és a szövetkezeti tagsági viszonnyal kapcsolatos jogvitákban dönt, ahogy ezt Korom elvtárs expozéjában említette. Ehhez kapcsolódik a törvényjavaslat 15. §-ának (1) bekezdése, amely szerint az igazságszolgáltatást a Legfelsőbb Bíróság, a megyei bíróságok, a járásbíróságok, a munkaügyi bíróságok és a katonai bíróságok gyakorolják. A törvényjavaslat 2. §-a pedig kimondja a bí-