Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

803 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 804 gyük ezeknek a nagyüzemi telepeknek a helyzetét. Gazdaságunk helyzetéről és a jövő évi költségvetésről: Nagy Miklós elvtárs úgy fogalmazott, hogy a referátum véleménye idei eredményeinket illetően mértéktartóan óvatos volt — körülbelül ez volt a fogalmazás. — Azt hiszem, ezt nem lehet rossz néven venni, nem a kötelező óvatosság miatt, hanem amiatt, hogy a gazdaságban meglevő javuló tendenciák azért nem teljesen egyenletesek. Figyelemre méltó a termelékenység javulása, nagyon figyelemre méltó az export-import alakulása — viszonylag rövid ido alatt nagyon szép eredmény, amit elértünk. A beruházási görbe igen lassan laposodik, de hozzá kell tenni, hogy nem is szeretnénk, ha ilyen inflexiós pont alakulna ki — tehát ha törések lennének ebben a görbében —, de mindenesetre lassan megy vissza a növedési ütem a kívánt szintre. Van egy új gond, amiről talán hadd tegyek említést. Ez az, hogy az ipari termelés növekedési üteme egy-két területen azért lassabb, mint a korábbi években! Ez figyelemre méltó jelenség, és éppen ezért szeretném ezzel kapcsolatban elmondani, hogy ebben a tekintetben nagyon nagy felelősség van a vállalatokon. A beruházási kereslet visszafogásából adódó visszahatás a temelésre — azokra a nagyüzemeinkre, amelyek beruházási javakat szállítanak — nagyon nagy és fontos követelménye, hogy ne legyen topogás, ne legyen rendezetlenség, hanem viszonylag gyorsan tudják fogadni ezt az új helyzetet és ennek megfelelően a termelést koncentrálni azokra a megrendelésekre, amelyekre beruházások futnak, összébb vonni az anyagi-technikai erőket, másrészt exportpiacokat keresni, ott ahol szabad kapacitások vannak. Nagymértékben ezen múlik a beruházási egyensúly tekintetében tett intézkedéseink hatásának a megítélése, hogy nem lesz-e más területen visszahatás, kiesés, vagy esetleg átmeneti veszteség. Ha már a teendőknél vagyok, nem tudom megállni, hogy két mondatot arról ne szóljak, hogy jelenleg aratási idő van nálunk? Korábbi években az volt a helyzet, hogy nagy felhívásokat kellett kiadni, hogy most aratni kell, most kapálni, most vetni, szerencsére ez az idő elmúlt. Mindenki nagyon jól tudja, hogy mi a dolga. De azért, őszintén szólva én mostanában a legizgalmasabb hírnek azt tartom — mikor a baranyai vagy csongrádi első táblákról aratnak —, hogy hogyan alakulnak az átlagtermések. Ezek az átlagtermések most elég jók — hogy mértéktartó legyek — és a mi országunk számára az nagyon fontos, hogy a gabona mielőbb veszteség nélkül vagy a lehető legkisebb veszteséggel a magtárakba kerüljön, meg némi tartalékunk is legyen. Ez egy nagyon lényeges része annak, hogy hogyan tudjuk majd megítélni az idén a gazdaság fejlődését. Bár most sokkal több gép van a földeken és talán könnyebbedéit a munka, de azért mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a kombájnok acél lemezeiről legalább annyira visszaverődik a napsugár, mint a kasza pengéjéről. Ügy hogy ez egy nagyon nehéz, komoly imunka amit ezekkel a gépekkel végeznek ma. Gondolom, mindannyian nagy várakozással tekintünk a mezőgazdasági terméseredmények elé. A jövő évi költségvetésről nagyon sok olyan vélemény, javaslat hangzott itt el, amelyre nem tudok ebben a keretben nagyon konkrét választ adni, főleg a javaslatok sokrétűsége miatt. Ezért azt szeretném kérni, hogy fogadja el a tisztelt Országgyűlés azt az általános eljárási módot, hogy a kormány az itt elhangzott javaslatokról külön intézkedési tervet készít, fogad majd el és ezekre vagy külön vagy a jövő évi költségvetés összeállításánál vissza fogunk térni. A rend kedvéért szeretném megemlíteni, olyanokra gondolok, mint amit szociálpolitikai és egészségügyi kérdésekkel kapcsolatban Marton és Petri elvtársak elmondottak, ami a kultúrotthon ügyeiben Domtftor elvtárs hozzászólása alapján, továbbá bér- és létszámkérdésekben, az oktatási rendszer és az óvodaellátás tekintetében, az élelmezési normák tekintetében elhangzott. Annyit szeretnék az utóbbihoz megnyugtatásul elmondani, hogy az érdekelt állami szervek közintézményeink élelmezési normáit vizsgálták, és javaslatokat készítettek, amelyeket a következő költségvetésnél fogunk előterjeszteni. Szeretném azt elmondani, hogy a költségvetési munka előkészítése persze nemcsak ilyen intézkedésekben ölt testet, hanem nagyon nagy szükség van arra, hogy a közszellem, amelyet Rujsz elvtársnő képletesen vázolt számunkra, nagyon-nagyon sokat javuljon. Nemcsak a közvetlen munka eredményeiben, hanem abban is, hogy a mi közvéleményünk hogy fogadja a köz eszközeinek, javainak nem kellő hasznosítását, ezeknek az értékeknek a lebecsülését. Azt hiszem, abban a tekintetben is javítani kell a közfelfogást — amelyeit én megmondom, egyik leglényegesebb kritikának látok ebből a vitából —, hogy állami szerveinknek, különösen olyan időszakban, amikor intézkedéseket hoznak egyes gazdasági kérdéseknek másképp való kezelésére, mint tavaly vagy tavalyelőtt, akkor ezeknek az állami szerveknek kell a legnagyobb határozottságot mutatni, a konkrét kérdésekben időben is és határozottan dönteni. Azt hiszem, hogy még nincs késő ezt hangsúlyozni és a kormányzati területen dolgozóknak ezt a kritikát nagyon komolyan kell venni, még akkor is, ha ez mértéktartóan hangzott el. Végezetül, tisztelt elvtársak, szeretnék röviden rámutatni arra, hogy a vitában ebből az alkalomból nagy súlyt kaptak külpolitikai kérdések. Péter elvtárs beszámolója részletes áttekintést nyújtott erről, és azt hiszem, mindannyiunk számára jól példázta, hogy kormányunk milyen aktív külpolitikát folytat és hogyan tesz eleget azoknak a követelményeknek, amelyekkel népünknek felelünk és azoknak a követelményeknek is, amelyek internacionalista voltunkból fakadnak. Bognár elvtárs hosszan beszélt arról, hogy nemcsak a hivatalos külpolitikában, ha-nem a tudomány és a közvélemény képviselőinek nemzetközi fellépéseiben is milyen eredményeket értünk el, és mindez jól példázza a külpolitika és a belső gazdasági fejlődés összefüggését.