Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

805 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 806 Mostanában divatos a szélárnyék példázatával élni. Én azt gondolom, hogy a mi külpolitikánk és a világpolitika eseményei ma nem szélárnyékot csinálnak a belső gazdasági munka számára, hanem inkább valamiféle más, egy kicsit más, mozgékonyabb levegőt, amely mozgékonyabb levegő a maga szükséges és előbbre vivő kompromisszumaival együtt új lehetőségeket is teremt abban a tekintetben, hogy ezt a lehetőséget belső gazdaságunk fejlesztésében felhasználjuk. Elhangzott olyan vélemény is — engedjék meg, hogy ezzel fejezzem be—, hogy a képviselő elvtársak egy része szívesebben olvasott volna olyan jelentést, amelyben a hiány végül is kisebb és a vonal alatt szaknyelven szólva nem piros szám van. őszintén be kell vallanom — és ezt gondolom, megértik —, hogy én is szívesebben terjesztettem volna elő ilyet, s abban bízom, hogy ha a vita tapasztalatait mindanynyian jól hasznosítjuk, főleg az állami szervek, akkor a következő költségvetéseink már ilyenek lesznek. És ebben a szellemben kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy válaszomat fogadja el és a törvényjavaslatot szavazza meg. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérem képviselőtársaimat, hogy akik az 1971. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a benyújtott eredeti szövegben elfogadják, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik) Van-e valaki ellene? (Nem.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Kimondom a határozatot: Az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1971. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a benyújtott eredeti szövegben egyhangúlag elfogadta. Napirend szerint következik a bíróságokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter elvtárs kíván szólni. DR. KOROM MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! Állam- és jogrendszerünkben fontos szerepük van az igazságszolgáltatásra vonatkozó jogszabályoknak. Alkotmányunk V. fejezete tartalmazza a bíróságok működésének és szervezetének legfontosabb alapelveit, a részletes szabályok megalkotását pedig törvényre utalja. Az előterjesztett törvényjavaslat ennek a célnak kíván eleget tenni azzal, hogy részletesen szabályozza a bíróságok szervezetével és hatáskörével összefüggő kérdéseket. Á törvényjavaslat kidolgozása során az alkotmányban foglalt alapvető rendelkezésekkel összhangban az államélet és a szocialista demokrácia továbfejlesztésének, jogrendszerünk korszerűsítésének követelményei vezettek bennünket. Bíróságaink feladata az egyik legfontosabb állami tevékenység, az igazságszolgáltatás. Olyan jelentős értékek és fontos érdekek felett kell őrködniük, mint társadalmunk védelme, az állampolgárok jogainak érvényre juttatása, a jogviták igazságos eldöntése. Hazánkban szilárd a törvényes rend. Aki törvényeinket megsérti, megbüntetjük. Ugyanakkor jogrendszerünk minden becsületes állampolgár számára biztosítja a nyugodt és félelem nélküli életet. Bíróságainknak jelentős szerepük van e fontos elvek megvalósításában. A rájuk bízott feladatok további jó ellátásának feltételeihez járul hozzá a törvényjavaslat. Fontos láncszeme ez azoknak a magas szintű jogszabályoknak, amelyek — a társadalmunkban bekövetkezett változásokkal összhangban — az igazságszolgáltatás továbbfejlesztését szolgálják. Csak példaképpen hivatkozom a Btk. már elfogadott módosítására, a polgári és büntetőeljárási jogszabályok napirenden levő korszerűsítésére, vagy éppen az Országgyűlés mostani ülésszakán előterjesztett ügyészi törvényjavaslatra. A jelenleg hatályban levő bírósági szervezeti törvényt közel két évtizeddel ezelőtt alkotta meg Országgyűlésünk. A mostani törvényjavaslatot az elmúlt évtizedek gyakorlati tapasztalatainak felhasználásával, a jelen és a jövő követelményeinek figyelembevételével készítettük elő. Rendelkezései arra hivatottak, hogy egész igazságszolgáltatásunk munkája hatékonyabbá váljék. Tisztelt Országgyűlés ! Mielőtt rátérek a napirenden szereplő törvényjavaslat legfőbb rendelkezéseinek ismertetésére, röviden szólni kívánok arról a munkáról, amelyet bíróságaink és döntőbizottságaink végeznek. A bíróságok és a döntőbizottságok évente az ügyek százezreivel foglalkoznak. 1971-ben első fokon csaknem 100 ezer büntető és 200 ezer polgári peres ügy indult a bíróságokon. A gazdasági döntőbizottságok több mint 35 ezer, a területi munkaügyi döntőbizottságok pedig csaknem 14 ezer munkaügyi vitában hoztak megfelelő határozatot. A bíróságokon és a döntőbizottságokon évente több millió állampolgár fordul meg különböző minőségben. Az említett számadatok mindennél jobban mutatják, hogy az igazságszolgáltatás szerveinek kapcsolata a lakossággal milyen kiterjedt. A törvényes és igazságos döntés, a jogi felvilágosítás és tanácsadás azonban nem pusztán az érintett állampolgárok ügye, hanem társadalmi hatású is. Ha az igazságszolgáltatás különféle szervezeteiben dolgozók jól végzik munkájukat, az nagyban elősegíti a közrend, a közbiztonság erősödését, a törvénytisztelő közszellem fokozását, az állampolgári fegyelem megszilárdítását, a társadalmi együttélés szabályainak jobb megtartását és nem utolsósorban a jogsértések megelőzését is szolgálja. Nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg, hogy igazságügyi hatóságaink vezetői és munkatársai a nagy munkateher ellenére is alapjában jól és becsülettel teljesítik kötelességeiket és hathatósan segítik elő jogpolitikánk gyakorlati megvalósíitását, a szocialista törvényesség biztosítását. A munka elismerése további erőfeszítésre ösztönzi az igazságszolgáltatás valamennyi dolgozóját. A nagy munkateherről szólva nem lehet hallgatni néhány olyan körülményről, amely ma