Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

765 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 766 túrák termelésébe vonják be. A legelő- és rét­művelést, de az egész gyepgazdálkodást kötni kellene a szarvasmarhatenyésztéshez,'a dotációt a szarvasmarha teljesítményéhez. Ki kell dol­goztatni olcsóbb és hatékonyabb takarmányo­zási módszereket, különösen a húsmarha tar­tásban. Ösztönözni kell az öntözéses tömegta­karmány termelésre. Rendezzük végre az ál­lategészségügyi helyzetet a szarvasmarha te­nyésztésben. Szűrjük ki a káros ökológiai hatá­sokat. Nagyon eltértünk a természetszerű állat­tartástól, lecsökkent az állatok ellenálló képes­sége, magas a borjúelhullások száma. A mi tartásrendszerünk lényegében ma is a kisparaszti istállózott tartás továbbfejlesztése, amit nem kellene követni. A tartásmódnál ne­csak a gondozók igényeit igyekezzünk kielégíte­ni a szakosított telepeken, hanem a termelő marháét. Főleg a húshasznosítású állományok­ban a borjú kint szülessen a legelőn. Lépjünk fel végre hatékonyan a brucella és a tbc ellen, amit legtöbb külföldi fejlett szarvasmarha-te­nyészetben megoldottak, nálunk nem. Vizsgál­ják meg az illetékesek, nem lenne-e célszerű lehetőséget biztosítani, hogy a gazdaság maga válassza meg, hogy a hús- vagy a tejtermelés irányába akarja fejleszteni saját termelését. Jó példája ennek a hazánkban megvalósuló Dália­program. Szabadon választhasson már a beru­házás előtt, hogy a hústermelő állományok fé­rőhelyét ne 60—80 ezer forintosra keljen meg­építtetni, hanem csak 10—15 ezer forintba ke­rüljön. Nem szabad minden tehénre nagy beru­házásokat tervezni, a cél legyen minél több hús, minél kisebb áldozattal. Egy évvel ezelőtt — holnap lesz egy éve —, amikor Fock Jenő elvtárs, a Minisztertanács el­nöke a kormány programjában azt mondotta, hogy az iparszerű hústermelésre kell törekedni és a kormány programjában megjelölte, hogy bővíteni kell a vágó-, tároló- és hűtőkapacitást, azt ki kellene egészíteni azzal, hogy végre és teljes mértékben oldódjanak meg a szarvas­marha programmal a fennálló problémák és ezek okozta feszültségek. Aki tejet termel, ne 2500 literes tehenet tartson, hanem törekedjen a magasabb tej ho­zamra, amihez a tenyésztési feltételeket közpon­tilag segíteni kell. A műszaki tervezők olyan típusterveket és termelőtelepeket tervezzenek, amit a termelés vár és már kipróbált. Meg kell vizsgálni, milyen a termelés eredményessége és mennyibe kerül, mielőtt a pénzt elköltenénk. Sajnos a szarvas­marha ágazatban kialakult a drága beruházási eljárás. A tervezők legtöbbször a műszaki telje­sítményt mérik és nem a termelés gazdaságossá­gát. A tehén igényét kielégítő olcsó és praktikus épületeket építsenek. A műszaki tervezőket ne a belekerülési összegek után díjazzák, hanem a praktikus teleprendszert premizálják. Az állami támogatást kössék tehenenként megfelelő tejtermeléshez, illetve hústermelés­hez. Új telepen egy tehén után kelljen a nép­gazdaságnak átadni . meghatározott tejet és húst. A telep benépesítéséhez kapjon az épít­tető állami támogatást, de legalább előnyös hitelt. Legyen támogatás, de a belekerülés sohase legyen drágább, mint az elkerülhetet­len. Ne százalékosan adjuk meg az állami do­tációt, hanem a minél olcsóbb, takaré­kosabb beruházáshoz nagyobb arányú dotációt adjunk. A programhoz a kormány, adhat pénzt, megéri az áldozatot, fontos népgazdasági érde­kek fűződnek hozzá, de ne úgy próbáljuk meg­oldani a szarvasmarha programot, hogy akár a sertés, a baromfi vagy a gabona árakhoz nyúl­nak, mert ott lesz probléma. A háztáji szarvasmarha-tartás generációs probléma is, meg takarmányozási probléma is. A fiatalok inkább a kisebb lekötöttséggel járó sertéstartással és a baromfival foglalkoznak. A tehén takarmányozása nyáron úgy, ahogy meg van oldva legeltetéssel, de a téli takarmányozás a legtöbb szövetkezetnek teher, és nincs megold­va. A tsz-tag lovat már nemigen tart, mert gaz­daságtalan, talicskával a tehéntartás pedig nem megoldható. A közösből származó személyi jö­vedelemszint emelkedésével nem is várható, hogy a kiegészítő keresetre való törekvést a te­héntartással kívánná megoldani a tag. Fontos tényezője a szarvasmarha program­nak, hogy a korszerű elhelyezés mellett bizto­sítva legyen a korszerű tartás és gazdálkodás személyi feltétele. Indítsák meg a korszerű tar­tásmódok szaktechnikusi és mérnöki tovább­képzését. A továbbképző tanfolyamokon ne a régi, hanem a korszerű szemléletet, a korszerű technológiát oktassák. Élelmezéspolitikánk és az exportérdekeink sürgetik: intézkedéseket kell tenni a szarvas­marha ágazatnál tapasztalható problémák fel­számolására. Üzemeink nagy hányada szíveseb­ben foglalkozik áru-növénytermesztéssel, ami­nek bizonyos történelmi hagyománya is van : a szegénység. Aki olcsó növényi tápanyagokat fogyaszt, az már nem éhezik. Szocialista társa­dalmunk élelmezéspolitikája a magasabbrendű állati fehérje fogyasztás irányába tolódik, ami­ben a jó minőségű marhahús is fontos tényező. A nemzeti jövedelem emelkedésével emelkedik a nép életszínvonala. A marhahús termelésnél és a tejtermelésnél nem azonosak a népgazda­sági igények. Tejfogyasztásunk viszonylag sta­bil. Évi 100—105 liter — jó lenne, ha többet fogyasztanánk — a szarvasmarhahús-fogyasztás viszont várhatóan emelkedni fog. Főleg ha jó minőséget biztosítunk. A feladat tehát az, hogy a tehén fedezze tejből a belső ellátást, de jóval több tehén kel­lene a húsellátás és az exportigények kielégíté­se, az utódok szempontjából. E komplex feladat problematikájához kívántam csatlakozni, né­hány gondolatot felvetni és kihangsúlyozni a termelőgazdaságok felelőssége, feladatai mel­lett a központi szervek döntéseinek jelentősé­gét olyan fontos népgazdasági területen, mint a szarvasmarha-tenyésztés és tartás. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak ! A Magyar Népköztársaság 1971. évi költ­ségvetésének végrehajtásáról szóló törvényja­vaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Kállai Árpádné képviselőtársunk; a következő felszólaló. 32*

Next

/
Thumbnails
Contents