Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

763 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 764 nére csökkent az állomány. Mint ahogy a tájé­koztatóból kiderül, 31 000 darabbal a szarvas­marha összlétszáma, ezen belül a tehénállomány 13 000 darabbal. Ez évben tovább csökken a te­hénállomány és várható, hogy a vágómarha­termelés nem fogja elérni a múlt évi szintet. 1970-ben a gyengébb növénytermelési ered­mények mellett kedvező tendenciák mutatkoz­tak az állattenyésztés fejlődésében, amikor is a sertésállomány és ezen belül a kocaállomány felülmúlta az eddigi elért legmagasabb szintet. A szarvasmarha-állomány csökkenése mellett, 1970-ben valamelyest emelkedett a tehénállo­mány létszáma. 1971-ben a nagyobb vetésterü­let és a kiemelkedő termésátlagok következté­ben 2 millió tonnával több kenyér- és takar­mánygabona termett. Javult és korszerűsödött a növénytermelés anyagi-műszaki bázisa. A szarvasmarha-tenyésztésben mégis folytatódtak a korábbi negatív tendenciák és az 1970. január 1-gyel életbe .léptetett intézkedések ellenére az állomány tovább csökkent. 1965 előtt 2 millió darab feletti szarvasmar­ha állományunk mintegy 100—150 ezer darab­bal csökkent. 1965—1968 között még 760—780 ezer darab tehénről beszéltünk, jelenleg nem valószínű, hogy 700 ezernél több termelő tehe­nünk van. Megyénkben is, mintegy 4000 darabbal csökkent a szarvasmarha-állomány, noha a bonyhádi tájfajta rekonstrukciós állomány fej­lesztése szép eredményeket igazol Bonyhádon, Aparhanton, Alsótengelicen és másutt a me­gyében. A háztáji és kisegítő gazdaságokban is mintegy a felére csökkent az állomány hat év alatt Tolna megyében. A vizsgált időben 1500 darabbal csökkent a tehénlétszám. Ugyanakkor — a nagyobbik problémát az okozza —, hogy a tejhozam pedig változatlanul 2500 liter körül alakult. Vágómarha-értékesítésünk viszont 25 százalékkal emelkedett. A népgazdaság exportteljesítése 1971-ben — az első évek 200—240 ezer darabjával szem­ben — 258 ezer darab élőmarha volt, és további 2—3 ezer vagon vágott marhahúst vittünk ex­portra. A vágás volumene tehát tovább nő, az utódokat létrehozó tehenek száma pedig nap­jainkban is csökken. Szükséges a fajtakérdés kísérleti tisztázása. A magyar tarkára van exportigény. Kérdés, hogy ha a lapályvért bevisszük az állományba, nem veszítjük-e el a tőkés exportunkat? Lehet, hogy a feketetarka friz jó lesz, de azt megfelelő létszámú állományban kísérletezzük ki, ismer­jük meg mit kapunk. A kanadai vöröstarkáról tudjuk mit tud, de 15—20 darabos kísérlettel semmit nem tudunk meg. Legalább 2—3 százas állományban kellene több éves tenyésztési kí­sérletet végezni. Teremtsünk fórumot a szarvasmarha-te­nyésztésnek. Az Országos Állattenyésztési Fel­ügyelőséggel a szarvasmarha-tenyésztés szerve­zete, mint végrehajtó szerv megvan, de hiányzik az érdekképviseleti szerv, amelyet a Termelő­szövetkezetek Országos Tanácsán, vagy a tsz területi szövetségeken belül meg lehetne olda­ni. Fel kell számolni a mesterséges termékenyí­tés problémáit. Hiányzik a termékenyítő pisz­toly, vagy a sperma szállításához a konténer és a műszalma, vagy mind a kettő. Sürgősen rendezni kellene a szarvasmarha­ágazat jövedelmezőségét. 1970. január 1. előtt az ágazatban a legtöbb helyütt ráfizetés volt. Az áremeléssel és az üsző dotációval a jövedelmező­ségi mutató 7,5 százalékra be lett állítva. Ezt követően a tápok és az állati fehérje takarmá­nyok 20 százalékos áremelkedése, valamint az elvonások növekedése és a férőhely-beruházá­sok drágulása a jövedelmezőségi mutatót 3—7 százalékra mérsékelte. Mielőbb kerüljön bejelentésre az előzetesen ismertetett árarányok módosítása. Marad-e az 50 százalékos épületberuházási állami támoga­tás, vagy nem marad? Hogyan alakul a vágó­marha és a tej felvásárlási ára? Az egész ár­rendszer úgy alakult ki, hogy az igénybe vett eszközök — álló- és forgóeszközök — nagyobb jövedelmet adnak az árunövénytermesztésnél, mint a szarvasmarha-ágazatban. A termelési költségekhez viszonyított 10— 15 százalékos jövedelemráta helyett a lekötött eszközök után célszerűbb lenne arányosítani a jövedelmeket úgy a növénytermesztésnél, mint a szarvasmarha-ágazatnál. Nemcsak a tehéntar­tás évi költsége, de a 60—80 ezer forintos férő­hely beruházási költségnek is magas az évi jö­vedelemigénye, így az árunövény jövedelmi színvonala messze magasabb a szarvasmarha ágazaténál. Az ágazatba beruházott összeg jöve­delemigénye 5 százalék. A vállalkozás jövede­lemigénye további 1—2 százalék, a kockázat jö­vedelemigénye úgyszintén 1—2 százalék, és ha hitelfelvétel van, további jövedelemigény merül fel a visszafizetési kötelezettség idejével ará­nyosan. A legtöbb esetben a szakosított telepeknél a beruházás visszatérülése 15 év alatt realizáló­dik. A hitelvisszafizetési kötelezettség viszont a versenytárgyalásoktól függően általában 4—6 év. Tehát minden befektetett forintnak évi 20— 25 fillért kellene hozni. Ez tovább differenciál­ja a gazdaságokat és a szövetkezeteket, mert az óvatosabb gazdák ilyen hitelügyletekbe nem mennek bele. Inkább lemondanak a tehenészeti telep építéséről és benépesítéséről. A népgazda­sági szükségletek figyelembevételével vizsgál­ják meg az illetékes szervek, hogy az ágazatok jövedelmi színvonala arányos legyen, a termelés arányai csak így szabályozhatók helyes irány­ban. Ez a generális kérdés. Problémák jelentkeznek a takarmányozás­ban is. A koncentrált takarmányárak emelkedé­se mellett, a szálas- és a tömegtakarmányok vetésterülete, az 1938-as szinthez mintegy 20 százalékkal visszaesett. Termesztésük a leg­gyengébb területekre szorult. Betakarításuk, tá­rolásuk legépesítése a legtöbb üzemben nincs megoldva. A szálastakarmányokat 20—30 száza­lékos keményítő, 30—50 százalékos fehérje táp­anyag és mintegy 75—80 százalékos karotin­veszteséggel takarítják be a gazdaságok. Az ál­lamilag dotált, melorációs munkákkal tovább szűkül a szarvasmarha-szálastakarmány termő­területe. Ha sikerül a területet megjavítani, üzemeink felszántják az ősgyepet és más kul-

Next

/
Thumbnails
Contents