Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

757 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 758 gok elkövetésére, visszaélésekre adtak lehetőséget, és azt eredményezték, hogy az állami szervek, a termelőszövetkezetek számviteli, pénzügyi helyzetéről nem tudtak időben megfelelő információkat szerezni. Ezzel kapcsolatban komoly problémát jelentett az év második felében a veszteségesnek mutatkozó termelőszövetkezetek gazdálkodásának, a várható veszteség felmérésének megnyugtató elvégzése. Heves megyében és az országos jelenségekhez hasonlóan a veszteséges termelőszövetkezetek száma, különösen pedig a veszteség nagysága, hétről hétre növekedett, végül is az ismert objektív és szubjektív okokból eredően október —november hónapokban feltételezett 25—30 millió forintos megyei szintű veszteség a végleges mérlegek elkészítése során 48 millió forintra alakult. Egy-egy üzemen belül éppen a részletes revíziós vizsgálatok során feltárt szabálytalanságok, visszaélések eredményeképpen az üzemi veszteségek a termelőszövetkezet által kimutatott vagy előrejelzett veszteségekhez képest megduplázódtak, vagy többszörösére emelkedtek. Heves megyében a kimutatott 1971. évi veszteségnek jelentős százaléka származott a szabálytalanságok elkövetéséből, visszaélésekből. Ezekben az esetekben a számviteli rendért felelős főkönyvelőket marasztalták el elsősorban, de az üzemek vezetőinek is be kell látniuk, hogy a megbízható nyilvántartás, a bizonylati rend megkövetelése az üzemvezetés számára nélkülözhetetlen. Ugyanakkor ezek hiánya veszélyezteti a közös, illetve társadalmi tulajdont, és alapul szolgálhat a jogtalan haszonszerzéshez. Az elmondottakból kiindulva úgy érzem, már a közeljövőben feltétlenül szükséges lenne néhány intézkedés megtétele a pénzügyi fegyelem javításának, a pénzügyi ellenőrzés színvonalának növelése érdekében. Termelőszövetkezeti vezetők védelmében alapvető fontosságú, hogy a viszonylag bonyolult, de szükséges termelőszövetkezeti számviteli vezetésihez értő szakemberek képzése, továbbképzése megoldódjon. Feltétlenül megkönnyíti az üzemi vezetők dolgát, ha megfelelő képzettségű, hozzáértő, lelkiismeretes munkatársakra támaszkodhat. Az általános vélemény szerint a jelenlegi számviteli rendszer kisebb finomítással alkalmas a megfelelő információk szolgáltatására, az üzemi döntések előkészítésére. Éppen ezért szükséges, hogy a rendszer állandósuljon és az itt dolgozók szakmai felkészültsége ehhez igazodjon. Alapvető fontosságúnak tartanám azt is, hogy a termelőszövetkezetek önállóságának megsértése nélkül, de a jelenlegi ellenőrzési rendszer kiegészítésével, lehetővé váljon a hatósági ellenőrzés hatékonyabbá tétele. Ennek természetesen főleg a személyi feltételeit kell valamilyen formában megteremteni, elsősorban úgy, hogy az ellenőrzés vagy a különböző szervek részéről végzett ellenőrzés alapján meghatározott intézkedések végrehajtásának számonkérése évközben is rendszeresen megtörténjen. Mindezeket azért tartottam szükségesnek ezen fórumon elmondani, mert az ellenőrzés a lelkiismeretesen és becsületesen dolgozó termelőszövetkezeti vezetők érdekeit is és erkölcsi tisztaságuk védelmét is szolgálja. Ehhez tudomásul kell vennünk, hogy szerencsére a termelőszövetkezeti vezetők többsége odaadó, becsületes ember, akik nem idegenkednek az ellenőrzéstől. Ök segítik, támogatják az ellenőrző szerveket. Végezetül a szőlőtermelésben jelentkező gondokról szeretnék egy pár szót szólni. Heves megye mezőgazdaságában a szőlőtermesztésnek és a borgazdaságnak mindig nagy jelentősége volt és az ágazat súlya a jelenben sem csökkent. A megye területén fekszik hazánk két ismert történelmi borvidéke, az egri és a mátraaljai borvidék. A szőlőtermesztés méretei, annak jelentősége túlhaladják a megye határait, így Heves megye szőlőtermesztő gazdaságainak gondjai, bajai, úgy vélem, egyben országos gondok és bajok is. A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta eltelt 12 év alatt Heves megyében kialakultak a szőlőtermesztő nagyüzemi gazdaságok. A második és a harmadik ötéves tervek időszakában a megye két borvidékén mintegy 12 ezer katasztrális hold korszerű üzemi szőlőültetvényt telepítettünk, melyből közel 11 ezer katasztrális hold jelentős állami támogatással a termelőszövetkezetekben valósult meg. Ezek a szőlőültetvények megfelelnek a mai ismereteink szerinti korszerű követelményeknek és a szőlőbortermés túlnyomó részét már ezek az ültetvények adják. Az új telepítések következtében javult az ültetvények kor szerinti összetétele, örvendetesen emelkedett a korai és középérésű, korszerű magasművelésre alkalmas minőségi fehér- és vörösbor szőlőfajtáknak az aránya. Negatív irányú változás viszont, hogy az új telepítés és kivágás aránya különösen az utóbbi években a kivágás oldalára tolódott el, és a megye összes szőlőterülete az 1960. évi 30 ezer katasztrális holdról napjainkra 23 ezer katasztrális holdra csökkent. A területcsökkenés folyamata a negyedik ötéves terv eddig eltelt éveiben meggyorsult és utóbb már egy év alatt 1500 katasztrális holddal csökkent a megye szőlőterülete. A meggyorsult területcsökkenés egyik fontos eredője a megváltozott közgazdasági környezet. Az új beruházási előírások hatására az 1970. évtől a nagyüzemi szőlőtelepítés lelassult, sőt gyakorlatilag leállt. Ismeretes, hogy a második és a harmadik ötéves tervek éveiben a hegyvidéki nagyüzemi szőlőtelepítéseket államunk igen jelentős mértékű 50, illetve 70 százalékos beruházási kedvezménnyel támogatta. Az állami támogatás mértéke a negyedik ötéves terv időszakára csökken, és borvidékeinkre vonatkoztatva 30 százalékkal nyert megállapítást. Heves megyében ahhoz, hogy a szőlőtermesztés területileg legalább a jelenlegi, a már így is lecsökkent szinten maradjon, az elkövetkezendő időszakban évenként ezer katasztrális hold korszerű üzemi szőlőültetvényt kellene továbbra is eltelepíteni. A megye szőlőtermesztő gazdaságaiban ehhez megvan a telepítési kedv, csupán a feltételeket kellene megteremteni. Az elmondottakkal kívántam a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni a szőlőtermesztés