Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

755 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 756 zése sikeresen haladt előre az idén, sokkal kisebb kilengést jelentett, mint amekkora a korábbi irányítási rendszerben normális volt. A szocialista gazdaságot leginkább fluktuáltató tényezőt ugyanis, mindenkor a beruházások jelentették. Az elmúlt két évtized tapasztalatai, statisztikai adatai, görbéi bizonyítják, hogy a beruházások révén következtek be azok a nagy ciklusváltások a gazdaságban, amelyekre még valamennyien emlékezünk. Visszatérve tehát a magyar mikrokozmoszra: változatlanul bízom abban, hogy fenn tudjuk tartani és meg tudjuk erősíteni azt a belső politikát — a gazdaságpolitikát is beleértve —, amelyet egyrészt társadalmunk minden rétege helyesel, másrészt kivívta számunkra azt a megbecsülést, amelyet mindannyian előnyösen érzünk, akik a nemzetközi porondon is munkálkodunk. E politika további megerősödése és megszilárdítása még tovább szolgálja egész népünk javát és még kedvezőbbre fordítja hírünket a nagyvilágban. (Szünet 16,54—17,18. — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. A következő felszólaló Vadkerti Miklósné képviselőtársunk. VADKERTI MIKLÓSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Amikor elhatároztam, hogy felszólalok az Országgyűlés fórumán, azon gondolkoztam, hogy a sok téma közül, amelyekkel választóim megbíztak, melyiket válasszam. Mezőgazdasági területről választottak képviselőnek. Tudom, hogy elsősorban is a fogadóórákon oly sokat elhangzott nyugdíj kérdés fölvetését várnák el tőlem. Én mégsem erről kívánok szólni, mert bízom benne, hogy ezt is meg fogjuk oldani, mint ahogyan eddig is már sok olyan problémát megoldottunk, amely népgazdaságunk, ezen belül a mezőgazdaság fejlesztését, a mezőgazdasági lakosság életszínvonalának javítását szolgálja. Ezt bizonyítja az 1971. évről szóló költségvetési, zárszámadási jelentés is. Maradok tehát azoknál a témáknál, amelyek országosan, de területemen is jelentkeznek. Először is a kis községi tanácsok költségvetési gondjairól szólnék. Tisztelt Országgyűlés! Az 1971-es gazdálkodási év különös jelentőséggel bír, hiszen ez negyedik ötéves tervünk első éve volt. Ebben az évben vezették be tanácsi vonalon az új rendszerű szabályozást, amelynek bevezetését nagy várakozás előzte meg. Az első év tapasztalatai alapján azt mondhatjuk, hogy a kialakított formát a gyakorlat igazolta. A tanácsok bevétele minden szinten növekedett és most vált igazi gyakorlattá a tanácsok érdekeltségének megteremtése a bevételi tervek teljesítésében. Az év első felében egyes községeknél kezdeti bizonytalanság volt tapasztalható a kötelezettségvállalásokban. Az év végére azonban megbizonyosodhattak a tanácsok, hogy tervezett bevételeik, amelyekre számítottak, reálisak voltak. A megyei tanácsok megfeszített munkával vették számba és bontották le az egész évben képződő bevételi forrásokat. A tanácsi feladataink zavartalan ellátásához szükséges pénzeszközök alapjában véve egész éven át folyamatosan biztosítva voltak, de a kisebb községekben csak a költségvetési és a fejlesztési számla öszszevonásával volt kellő anyagi fedezetük a tervezett kiadásaik teljesítéséhez, az év első három negyedévében a fejlesztési számla, illetőleg a feladat rovására. Közismert, hogy a kis községek bevételeinek zömét a termelőszövetkezetek befizetései alkotják. Ennek nagyobb része az év harmadik, illetőleg negyedik negyedévében került a tanácsok számláira. Jó lenne megvizsgálni annak lehetőségét, hogyan lehetne a működésükhöz szükséges arányos befizetéseket biztosítani. Van továbbá olyan tapasztalat, ha ez nem is általános, hogy a kisebb községek egy részénél, ahol egyébként is a legkevesebb forintfelhasználás jut egy lakosra számítva, a költségvetésből és a fejlesztési alapból az indokoltnál nagyobb mértékben kerülnek elvonásra a helyi szövetkezetek befizetései. A termelőszövetkezeti adónak például mindössze 15 százaléka marad a kis községekben. Ha a teljes befolyt összeg helyben maradna, felhasználása elősegítene sok eddig kielégítetlen és jogosnak ítélt szociális és kommunális probléma megoldását. Tisztelt Országgyűlés! A másik kérdés, amivel foglalkozni kívánok, a termelőszövetkezetek pénzügyi ellenőrzése. A termelőszövetkezetek ellenőrzési rendszerében, mely az önálló vállalati gazdálkodásból eredően sajátosan került kialakításra, elsőrendű fontosságú az érvényes jogszabályok alapján végzendő belső ellenőrzés. Ez az ellenőrzési módszer annak ellenére, hogy a termelőszövetkezetek, szövetségek revizori irodái is bekapcsolódnak, az elvárásoknak nem mindenben felelnek meg. A termelőszövetkezeten belül a belső ellenőrzést az ellenőrző bizottságok végzik, amelynek tagjai az esetek többségében a megfelelő szakmai felkészültség hiányában, komoly segítségre szorulnak. Mind az ellenőrző bizottsági tagok, mind a tsz szövetség revizorai függőségi viszonyban állnak a termelőszövetkezeti vezetőséggel, és így a vizsgálatok realizálása során előfordulhat, hogy a hibák előidézésében esetleg vétkes vezetőség a megállapításokat nem tárgyilagosan terjeszti a közgyűlés elé, a szükséges határozatok meghozatala céljából. A Magyar Nemzeti Bank szakemberei szinte kizárólag fedezet-vizsgálatokat végeznek, csak egy szűkebb területet fognak át; a legátfogóbb vizsgálatokat a Pénzügyminisztérium bevételi igazgatósága megyei hivatalának revizorai bonyolítják. Munkájukra jellemző, hogy elsősorban utóvizsgálatokat végeznek, és munkastílusuk sem alakult még ki teljesen. Probléma az is, hogy a revízió hatásossága a nagy kifutási idő miatt, kevésbé érzékelhető. A kialakított ellenőrzési rendszer mellett, problémaként jelentkezett az, hogy a kis számviteli rendszer igen gyakran változott és az üzemek pénzügyi szakemberei nehezen tudták követni ezeket a változásokat. A nagy vonalakban ismertetett tényezők együttesen szabálytalansá-