Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

751 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 752 sági és a kulturális bizottságban egyaránt. Törekvésünk minden bizottságban és a különböző rétegek találkozóján az volt, hogy az európai biztonság és együttműködésnek nálunk kiformálódott gondolatait, lehetőségeit és korlátait minden fórumon kifejtsük és szocialista hazánk szándékait és törekvéseit ily módon mindenki számára érthetővé tegyük. Általános volt az a vélemény is, hogy egyetlen konferencia nem oldhatja meg az öszszes nyitott kérdéseket, hiszen a nyitott kérdések száma még nagy, a részt vevők köre még kiegészítésre szorul; a helyzet pedig amit befolyásolnunk kell, gyakran változik. Ezért született olyan döntés, hogy a konferenciának fenn kell maradnia, és a különböző bizottságoknak mint a politikai, gazdasági, kulturális bizottságoknak ki kell egészíteniük magukat az európai közvélemény jelentős képviselőivel, akik an ég nem voltak jelen Brüsszelben. Csak ily módon számíthatunk arra, hogy az európai közvélemény képviselői között igazi párbeszéd alakul ki. Szeretnék nagyon röviden arról is szólni, hogy a másik síkon, tudományos élet síkján, napjainkban sok olyan nemzetközi értekezletre és megbeszélésre kerül sor, amelyek ugyancsak az európai biztonság és együttműködés nagy céljait szolgálják. E kerekasztalkonferenciákon természetesen más a légkör. Itt szenvedélyesebbek a viták, élénkebb a dialógus, és itt részletekbe mennek a viták. E megállapítás annyit jelent, hogy ilyen összejöveteleken már nem elegendő például a kooperáció gondolatának elfogadása. A nemzetközi érintkezés ezen síkján az a természetes cél, hogy megtalálják az együttműködési formákat és módszereket a különböző társadalmi rendszerű és különböző tulajdonviszonyokkal rendelkező országok között, amelyek mindkét fél számára elfogadhatók és konkrét gazdasági haszonnal járnak. Természetesen mindkét félnek biztosnak kell lennie a felől is, hogy a létrejövő együttműködés belső koherenciáját nem veszélyezteti. E kerekasztalkonferenciákkal kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy azokon mindig az a kellemes tapasztalat adódik — a sok vita és nehéz munka mellett —, hogy Magyarország, a magyar politika és a magyar gazdaság ma számottevő nemzetközi elismerést élvez és hogy a magyar gazdasági eredmények és az a fejlődés, ami nálunk az elmúlt másfél évtizedben végbement, mindenkinek a figyelmét felkeltette. Erről a fejlődésről mindenki csak elismeréssel és tisztelettel emlékezik meg, még olyan személyiségek is, akik egyébként számos politikai kérdésben velünk szemben állnak, vagy tőlünk nagyon eltérő nézeteket vallanak. Hozzáteszem, hogy ez az elismerés, amivel találkozunk, nemcsak a politikai vagy a tudományos élet képviselőire terjed ki, hanem általában véve a gyakorlati gazdasági élet reprezentánsaira is, ami annyit jelent, hogy országunk tekintélyt és bonitást élvez a nemzetközi politikai, gazdasági és pénzügyi körökben, aminek — ezt azt hiszem felesleges hangsúlyoznom — igen nagy jelentősége van országunk további fejlődése szempontjából is. Ez a munka természetesen, ami a közvélemény képviselőinek értekezletével, tehát a tömegek mozgósításával, vagy pedig a tudományos élet képviselőinek részvételével folyik, kiegészítője a kormányok tevékenységének, amelyről Péter elvtárs itt részletesen szólt. Mégis utalni szeretnék e vektorok nagy jelentőségére, hiszen egyes esetekben a közvélemény, a tekintélyes szakemberek javaslatai helyes irányba fordíthatnak kormányokat. Máskor viszont — például — éles politikai fordulatok esetén, mint amilyenekre a nyugati világban az utóbbi időkben sor került, előfordulhat, hogy a közvélemény egyes részei elmaradnak a nemzetközi politika változásai mögött. Ez annyit jelent, hogy a nagy politikában, amelyet más törvények kormányoznak és amelynek kialakításában másfajta meggondolások és másfajta törvényszerűségek érvényesülnek — és időnként az adott ország közvéleményében is meglepő fordulatok következnek be. Más kérdés természetesen az, hogy figyelmes szemlélő az ilyen fordulatok bekövetkezésére el van készülve. Addig azonban, míg a szóbanforgó kormányzatok meghatározott politikát követnek, addig a közvéleményt ennek megfelelően igyekeznek manipulálni. A közvélemény egy része természetesen átveszi a „manipuláció" útján kapott felfogásokat és ennek következtében fordulat bekövetkezése esetén előállhat olyan helyzet, amelynek az a látszata, mintha a kormányzatnak a szocialista országok iránt barátságosabb politikája a tömegek ellenzésével, vagy meg nem értésével találkoznék. Ez persze csak látszat, mert valójában egy időbeli eltolódásról (fáziskülönbségről) van szó, tudniillik arról, hogy a közvéleményben egy fázissal később jelentkeznek azon manipulációs tevékenység hatásai, amit a kormányzatok az előző időszakban végeztek. Ez tehát egyáltalán nem kell, hogy elkeserítsen bennünket, ellenkezőleg, csak nagyobb munkára és erőteljesebb tevékenységre kell, hogy ösztönözzön. Néhány megjegyzés a belső gazdasági kérdésekkel kapcsolatban: Itt elsősorban az bizonyosodott be a mostani, 1971-es gazdasági fejlődéssel és azokkal az eredményekkel kapcsolatban, amelyekről Faluvégi elvtárs itt részletesen szólt, hogy gazdasági reformunk mennyire kiállta a próbát. Nemcsak, olyan körülmények között bizonyult alkalmas irányító eszköznek és rendszernek, amikor a külső feltételek minden tekintetben kedvezőbben voltak — például — nemzetközi piacok oldaláról, hanem olyan körülmények között is, amikor nehezebb és komplikáltabb feladatokat kellett ezen irányítási rendszer segítségével megoldani, tudniillik olyan feladatokat, amelyek egyfelől a fejlődést ösztönözték, de másfelől bizonyos tevékenységeket, amelyek aránytalanok voltak már a gazdaságon belül, visszafogtak és a helyes arányok bizonyos intervenciók útján történő helyreállítását előmozdították. Nyilvánvaló tehát ebből az is, hogy az irányítási rendszerben megvan a lehetőség arra is, hogy a kormányzat időben és hatásosan tudjon interveniálni akkor, ha magában a belső gazdasági életben végbemenő: fejlemények okoznak bizq-v