Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

737 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 738 hány hónap múltán Budapesten találkoznak az európai fővárosok polgármesterei itthoni ünnepünk alkalmából, Buda, Öbuda és Pest egyesülésének évfordulóján. Ugyanígy üdvözöljük a szakszervezetek és az Interparlamentáris Unió kezdeményezéseit az európai konferencia érdekében, s az európai kulturális miniszterek most folyó Helsinki-i értekezletét. Európa a nagy ideológiai és kulturális-tudományos kezdeményezések, ugyanakkor a szörnyű emlékű gyarmatosítások, a forradalmi eszmék és harcok s két világháború bölcsője — most a nemzetközi béke és biztonság vérzivatarokban tapasztalt megszervezője lehet. A mi kormányunk — tisztelt Országgyűlés — felkészült arra, hogy Helsinkiben az előkészítő megbeszéléseken részt vegyen, miután különböző szinten szinte minden európai országgal folytattunk már tájékozódó megbeszéléseket, s nemcsak az európai országokkal, hanem az Amerikai Egyesült Államokkal és Kanadával is, amely megbeszélések során javaslatokat is tettünk az európai biztonsági rendszer konkrét szervezetére és működésére vonatkozólag. Az úgynevezett harmadik világ országai: a nemzetközi békét és biztonságot Európában és a világ minden más táján, csak a földkerekség összes lakosságának közös vállalkozásával lehet elérni. Ma a földkerekség egész lakosságának túlnyomó többsége a fejlődő országokban, az úgynevezett harmadik világban él. Idézőjelben mondom: „harmadik világ". Bár tulajdonképpen ez olyan világ, amely nem is kapitalista és nem is szocialista. Legjobb vezetői keresik az úgynevezett nem kapitalista utat. Az a valószínű, hogy ezek az országok már nem is lépnek a kapitalizmus hagyományos útjára. A sorsuk azonban egyetemes világprobléma. Mindannyiunk számára nagy öröm és megtiszteltetés az, hogy a világtörténelmi tényezővé lett India nagy nemzetközi tekintélyű vezetője: Indira Gandhi ezekben a napokban a Magyar Népköztársaság vendége és hogy ezen a napon itt a parlamentben is köszönthettük. Ebben az évben Santiagóban, a nemzetközi együttműködésben most részt venni kezdő Latin-Amerika fontos országának, Chilének a fővárosában tartották a „harmadik világ" országai fejlődésével foglalkozó nemzetközi konferenciát. Ez volt a harmadik ilyen konferencia. Az első Genfben volt, a második Indiában, ŰjDelhiben. Mindegyik csalódást okozott a legérdekesebbeknek, a fejlődő országoknak, mert e konferenciákon a fejlett tőkés országok nem mutattak kellő megértést problémáik iránt. A Magyar Népköztársaság nagy megbecsüléssel tekint a harmadik világ országaira. Együttműködést úgy keres velük, hogy ezek az országok minél gyorsabban váljanak a nemzetközi gazdasági együttműködés szuverén tagjaivá, szabadon használva és értékesítve saját nemzeti anyagi és szellemi kincseiket, termelő munkáik eredményeit. Amilyen mértékig sikerül a nagy konfliktusokat rendezni és a fegyverkezési versenyt csökkenteni, olyan mértékig tudunk majd együttműködni — az eddiginél fokozottabb mértékben — minden erre kész kormánnyal a fejlődő országok, a harmadik világ országai mérhetetlenül súlyos megélhetési problémáinak megoldásában. Ebben a külpolitikai tevékenységben mi kormányunk alapelve? Kormányunk és általában országunk intézményei nemzetközi tevékenysége aktív és sokrétű. De ennek alapelvét a párt X. kongresszusa is meghatározta, mégpedig a következő módon: minél kedvezőbb feltételeket biztosítani a szocialista építés számára Magyarországon. Mi tehát abban a feladatban élünk, hogy minél kedvezőbbek legyenek a nemzetközi viszonyok a Magyar Népköztársaság számára, mind a baráti országok viszonylatában, mind egyéb vonatkozásban. Magyarország természetesen nem elszigetelten él, miként a világ egyetlen más országa sem. Ezért a mi életünk nemzetközi feltételei összefüggnek az általános nemzetközi feltételek alakulásával. Ezek pedig a szocialista országok együttműködésével. A világ mai helyzetében a nemzetközi feltételek kedvező vagy kedvezőtlen alakulása döntő mértékben a szocialista országok együttműködésétől függ. Ha ez az együttműködés töretlen lett volna, akkor ma nem kellene a vietnami agresszió ügyével, a Közel-Kelet válságával és más tragikus kérdésekkel foglalkoznunk. A mi külpolitikánk alapvető törekvése a szocialista országok egységének ápolása. Mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatunkat tekintjük fontosnak nemcsak a magunk érdekében, hanem — mint korábban említettem — az általános nemzetközi érdekeknek megfelelően is. A népek barátsága — éppen úgy, mint az egyes emberek barátsága — nem valami statikus állapot, hanem elevenen lüktető élmény. Éppen ezért a barátságot állandóan gondozni kell, illetve a barátság állandóan új és új élményeket, új, meg új megnyilatkozási formákat követel. A barátság új élmények útján táplálja önmagát. így készülünk mi most a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal az együttműködés új távlataira. Az együttműködés ilyen távlatait készítette elő a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja együttműködése terén Kádár János elvtárs legutóbbi szovjetunióbeli látogatása és megbeszélése Brezsnyev elvtárssal, s a Szovjetunió Kommunista Pártja többi vezetőivel. Erre következett Fock Jenő elvtárs látogatása és Brezsnyev, valamint Koszigin elvtársakkal folytatott tárgyalása, együttműködésünk elmélyítéséről. Ebben az összefüggésben említem a következőket: A Varsói Szerződés közösségét abban a tudatban erősítjük, hogy minél elevenebb a szövetségi együttműködésünk ennek keretében és a KGST keretében, annál inkább elősegítjük a katonai blokkoktól megszabadított független országok együttműködését. Ez a cél vezette a Varsói Szerződés tagállamait, amikor elkezdték javasolni a barátsági szerződések felújítását, amelyekét az európai szocialista országok első ízben az 1948—1949-es évek során kötöttek meg. Ezek a szerződések 20 évre szóltak azzal, hogy ha a szerződő felek nem mondják fel a