Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

739 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 740 lejárat előtt egy évvel, mindig megújulnak automatikusan 5—5 évre. Mi úgy látjuk, hogy nem lenne helyes erre a nemzetközi jogi auto­matizmusra hagyatkozni, hanem meg kell újí­tani a szerződéseket, hogy új szövegük kifejezze az elmúlt emberöltő politikai, társadalmi válto­zásait és megfogalmazza a mai nemzetközi vi­szonyoknak megfelelő követelményeket és kö­telezettségeket. A kétoldalú szerződéseknek ezt a rendsze­rét a Varsói Szerződés keretében teljesen fel­újítottuk. A felújításról rendszeresen jelentet­tünk az Országgyűlésnek. Az Elnöki Tanács je­lentése a mostani ülésünkön számol be a ma­gyar—román barátsági szerződés felújításáról és kihirdetéséről. Miközben a szocialista országok együttmű­ködését igyekszünk növelni, különös örömmel gondolunk az antiimperialista harc kiváló hő­sének, a kubai nép vezetőjének, Fidel Castro elvtársnak a látogatására. A magyar nép széles rétegeinek vele való találkozásai, közvetlen sze­mélyes élménnyé tették számunkra a kubai nép győzelmét, amellyel új történelmi viszonyokat teremtett a kubai nép az amerikai földtekén. Tisztelt Országgyűlés ! örvendetes dolog, hogy közvetlen szomszédainkhoz fűződő kap­csolatainkról nagyon meleg hangon szólhatok és ezektől a mai kapcsolatoktól kedvező jövőt várhatunk. A Szovjetunióról elmondottakat nem kell ismételnem. Romániával a barátsági szer­ződés aláírása baráti kapcsolataink ápolásának kedvező alkalma volt. Csehszlovákia a politikai és gazdasági, kulturális kapcsolataink nagyon jó, új lehetőségeit nyújtja. Jugoszláviával és benne a szövetségi köztársaságokkal biztos ala­pokon fejlődnek kapcsolataink. Figyelembe vé­ve közös történelmünk sok tragikus fordulatát, örömmel lehet mondani, hogy ma már nincs olyan társadalmi erő sem országainkban, sem a nemzetközi életben, amely egymás ellen tudna bennünket mégegyszer fordítani. A magyar—osztrák kapcsolatok a különbö­ző rendszerű országok kapcsolatainak valóban példái lehetnek. Nem ok nélkül érkeztem — tisztelt Ország­gyűlés — ebben a külpolitikai beszámolóban a világtörténelmi távlatoktól, a nagy óceánoktól ide vissza, a Duna, Tisza, Dráva, Száva, Olt, Poprád, Lajta környékére. Az egymás mellett élő országok egymást érintő kérdéseik rendezé­sével tudják segíteni általában az országok és népek szélesebb körű együttműködését, egymás javára. S ebben vagyunk tevékenyek. összefoglalva tisztelt Országgyűlés a kor­mány népgazdasági tevékenysége, a nemzetkö­zi béke és a biztonság ügyét szolgáló terveket valósított meg, s reálisan vette figyelembe ter­vei kialakításában a nemzetközi erőviszonyokat; eredményeivel hozzá is járult a nemzetközi vi­szonyok kedvező alakulásához. Külpolitikai vi­szonylatban pedig a következőt szeretném mon­dani befejezésül. A kormány arról biztosítja az Országgyűlést, hogy külpolitikai tevékenységé­vel minél kedvezőbb nemzetközi viszonyokat igyekszik biztosítani a szocializmust építő Ma­gyar Népköztársaság számára. Köszönöm figyelmüket, (Taps.) ELNÖK: Dr. Dömötör János képviselőtár­sunknak adom meg a szót. DR. DÖMÖTÖR JÁNOS: Tisztelt Ország­gyűlés! A múlt, a jelen és a jövő szervesen ösz­szefüggő, egymásba kapcsolódó egységes folya­mat. A múlt, különösen a közelmúlt eseményei­nek, tevékenységének elemzése akkor igazán ér­demes és értékes, ha ennek során szerzett ta­pasztalatainkat a jövő érdekében hasznosítjuk. Ennek az általános érvényű megállapításnak az igazsága bátorít arra, hogy az 1971. évi költség­vetés végrehajtásáról beterjesztett törvényja­vaslat kapcsán annak egyik összegszerűen nem nagy, de hatásában a közművelődésben betöl­tött szerepe miatt jelentős tételével a jövőre gondolva külön is foglalkozzam. Ez pedig az ál­lami forrásból, tanácsi költségvetésből a műve­lődési otthonoknak juttatott 140 millió forint működési támogatás. Ez az összeg egész költ­ségvetésünknek 0,7 ezrelékét jelenti és kulturá­lis kiadásainknak is csak 1 százalékát teszi ki. Ha azonban azt vesszük figyelembe, hogy ez az összeg 1913 a minimális feltételeknek megfelelt és besorolt klubkönyvtár, illetőleg művelődési otthon tevékenységének a lehetőségét, alapfelté­telét biztosítja, akkor világossá válik, hogy át­tételesen bár, milyen nagy e kiadási tétel jelen­tősége a szocialista tudatformálásban. Arra, hogy e témával itt és most foglalkoz­zam, saját tapasztalataimon kívül, de ezeket tá­mogatva több esemény és tényező is ösztönzést adott. így mindenekelőtt a kulturális bizottság ez év februári, a művelődési otthonok helyzeté­vel foglalkozó tárgyalásának anyaga, állásfog­lalása, továbbá a művelődési otthonvezetők márciusi III. országos konferenciájának tézisei és vitája, valamint az ezt követően kibontako­zott széles sajtóvisszhang, amelyből csak uta­lok a Népszabadságban, a Kritikában, továbbá az Élet és Irodalomban megjelent számos cikkre. A felszabadulás után a szakszervezeti mun­kásotthonok, földmunkásegyletek és olvasókö­rök hagyományára támaszkodva rohamosan jöt­tek létre a művelődési otthonok. Az elmúlt év­tizedekben több új, nagy hatókörű, korszerű, modern intézmény épült. Javultak személyi fel­tételeik is. Tíz év alatt több mint 700 új mun­katárssal gyarapodott létszámuk. Az eredmé­nyek mellett azonban az évek során bizonyos ellentmondások is kialakultak. Elsősorban a működési feltételekben, az anyagi ellátásban, de az itt dolgozók társadalmi megbecsülésében is. Mint bevezető mondataimban jeleztem, a múlt évi költségvetés e rendeltetésű kiadásaira figyelemmel kívánok foglalkozni az intézmény helyzetével. Arra a kérdésre azonban, hogy az említett támogatási összeg elég-e, hogy meg tud-e e keretek között felelni a 2000 intézmény feladatának, csak akkor tudunk megnyugtatóan válaszolni, ha ismerjük azt a társadalmi szere­pet, azokat a feladatokat, amelyeket ennek az intézményhálózatnak be kell töltenie. A művelődési otthonok feladata a helyi kö­zösségi, társadalmi élet érdekében a közös mű­velődés és szórakozás feltételeinek biztosítása, szervezése, a művészeti alkotó tevékenység tö-

Next

/
Thumbnails
Contents