Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

735 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 736 nelmi követelményekhez igazítsák. Azonban aláássák a Német Szövetségi Köztársaságnak a kelet-európai országokkal való kapcsolatai normalizálására irányuló politikáját azok, akik diplomáciai és gazdasági pressziókkal, vagy más módon hátráltatják harmadik országok, és általában nemzetközi fórumok elismerését a Német Demokratikus Köztársaság vonatkozásában. A Német Szövetségi Köztársaság keleti politikáját a Német Szövetségi Köztársaságnak azok a szövetségesei segítik igazán, akik a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi elismerését szorgalmazzák. A mai bonni kormány keleti politikája — tisztelt Országgyűlés — azért kapott jelentős fokú támogatást a nyugatnémet közvéleményben, mert a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi tekintélye világossá tette Nyugat-Németországban is sokak előtt, hogy Brandt kancellár keleti politikája az egyetlen lehetséges reálpolitika a Német Szövetségi Köztársaság nemzetközi viszonyainak rendezése érdekében. A Német Szövetségi Köztársaság szövetségesei nemcsak a ratifikációs eljárást könnyítették volna meg, ha nem gátolták volna a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi elismerését, hanem általában is kedvezően hatottak volna a nemzetközi erőviszonyokra. Ezt a politikai elvet mi a Német Szövetségi Köztársaság szövetségeseivel, kormányainak képviselőivel való tárgyalásokban mindig félreérthetetlenül hangsúlyozzuk. Itt most ebben az új összefüggésben a mi külpolitikánk további lépései tekintetében kormányunk két kérdést vizsgál: egyrészt a Német Szövetségi Köztársasággal a diplomáciai kapcsolatok felvételének, másrészt az európai biztonsági konferencia előkészítésének kérdését. A Német Szövetségi Köztársasággal — tisztelt Országgyűlés — kapcsolataink elismerten jók. Ügy gondolom, hogy tulajdonképpen egyikünk sem hiányolja valamilyen nagy mértékben a diplomáciai kapcsolatokat. Mi 1966 végén, 1967 elején azon a válaszúton voltunk, hogy vajon előbb felvegyük-e a diplomáciai kapcsolatokat és ezek alapján rendezzük a közöttünk levő problémákat, vagy pedig előbb rendezzük a problémákat, nyitott kérdéseket, vagyonjogi kérdéseket és így tovább, s azután vegyük fel a diplomáciai kapcsolatokat. Bizonyos nemzetközi tapasztalatok alapján mi az utóbbi eljárás mellett döntöttünk. Ezt a Német Szövetségi Köztársaság kormánya érti és együttműködik velünk a kapcsolatok fejlesztésében diplomáciai kapcsolatok nélkül is. Mi mindig azt az elvet képviseltük, és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői általában meg is értették, hogy akkor vesszük fel a diplomáciai kapcsolatokat a Német Szövetségi Köztársasággal, amikor ez a két ország érdekeit és az európai béke és biztonság ügyét egyaránt szolgálja. A szovjet-—nyugatnémet, a lengyel—nyugatnémet, a nyugat-berlini szerződések életbelépése után minden progresszív erőnek azt kell elősegítenie, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság tárgyalásai, valamint a Német Szövetségi Köztársaság szövetségeseinek, s a Német Demokratikus Köztársaság diplomáciai kapcsolatainak rendezésében előrehaladjanak. Ezzel térek át az európai biztonság kérdéseire. Az európai biztonság ügyében ismert, hogy mi a többi szocialista országgal együtt már hoszszabb idő óta készek lettünk volna a konferencia egybehívására. Kénytelenek voltunk azonban egyes nyugati partnereink magatartását politikai realitásként elfogadni, figyelembe venni és ezért várni arra, hogy ők is felkészültnek érezzék magukat a konferenciára. Most közel vagyunk már a komolyan vett előkészítő értekezésekhez, bár ezt bizonyos tényezők lehet hogy még mindig késleltetik. Ugyanis a NATO-országok legutóbbi tanácsülésén kiadott közlemény még mindig tartalmaz olyan fenntartásokat, amelyek egyes kormányoknak ürügyet adhatnak a konferencia összehívásának halogatására. Tisztelt Országgyűlés! Mi abban a meggyőződésben élünk, hogy az európai biztonsági rendszer kidolgozására, s az európai együttműködési konferencia összehívására irányuló eddigi javaslatok és eddigi tárgyalások önmagukban is nagy jelentőségűek voltak, kedvezően hatottak a nemzetközi életre. Ezek nélkül sokkal nehezebben jött volna létre a szovjet—nyugatnémet, a lengyel—nyugatnémet, a nyugat-berlini négyhatalmi, a két német állam közötti és legutóbb a moszkvai szovjet—amerikai szerződések, s megállapodások sorozata. Mindezt az európai konferenciára vonatkozó előkészítő tárgyalások segítették. Mi a konferencián abban a tudatban lennénk készen már ma, vagy holnap részt venni, hogy az együttműködésre, a biztonság megszilárdítására már minden erő rendelkezésre áll és a konferencia nem vallana kudarcot. Ennek ellenére szükséges továbbra is a jóakaratú erők mozgósítása, hogy azok a kormányok, amelyek még nem értették meg a konferencia egyetemes szükségességét és hasznosságát, felismerhessék, saját érdekeltségük is azt követeli meg, hogy a konferenciát hívják egybe. A napnál is világosabbá tette az európai konferencia egyetemes jelentőségét a napokban lezárult brüsszeli társadalmi konferencia. Ügy gondolom, el lehet mondani, hogy soha a történelem során politikai kérdésben ilyen széles platformú nemzetközi és társadalmi front nem jött létre. Az európai biztonság ügyének a szuronyok egyensúlyáról a népek együttműködésének új alapjaira való áthelyezése a mai nemzetközi viszonyok között a világtörténelem jövőjét befolyásoló közös vállalkozása Európa népeinek, nemcsak az európai népek javára, hanem a Föld minden népe javára. Ezért Brüsszelben az európai közvélemény ezer részvevője között ott voltak és a konferencia munkájában tevékenyen részt vettek a magyar küldöttek is. Egyébként, tisztelt Országgyűlés, Magyarország képviselői meglehetősen ismert módon és ismert aktivitásban vesznek részt egyfelől az európai biztonsági konferencia előkészítésében, másfelől magának a biztonsági rendszernek a kidolgozásában. Ezért is örülünk annak, hogy né-