Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

725 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 726 a vállalatok egy része nem a népgazdasági elvárásnak megfelelő hatékonysággal működik. Ezzel pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1971. évi december 1-i határozata alapján a gazdasági vezetőknek és a tanácsoknak is folyamatosan kell foglalkoznia. Nálunk külön vizsgálni kell azt is, hogy az ipari struktúra ilyen erős átalakulásával párhuzamosan lehetséges-e a vállalatoktól a hatékonyság átlagos alakulását számításba venni? E problémát fokozza még az a tény is, hogy termelőszövetkezeteink csaknem háromnegyed része kedvezőtlen adottságok között gazdálkodik. Le kell vonnunk azt a következtetést, hogy a tervezésnél az orientációk automatikus alkalmazása problémákat okoz. Persze nem is tudtunk mást tenni. Első alkalommal készítettünk ilyen jellegű tervet, nem rendelkeztünk a gazdasági egységek belső életéről többoldalú információval. Az elmúlt év bizonyította, hogy a helyi tanácsok bevételei nagy szóródással, hiányokkal és többletekkel alakulnak. Megyénkben, 53 községnél volt bevételkiesés, ezek határa 1 százaléktól 27 százalékig terjedt, ugyanakkor 23 tanácsunknál 5 százalékot meghaladó többlet keletkezett. Arra persze nem gondolhatunk, hogy a várt bevételek a jövőben is ingadozás nélkül alakulnak. De egy 15—20 százalékos kiesés még megfelelő tartalékolás esetén is súlyos gondokat okoz a helyi tanácsoknál, a kulturális, szociális, egészségügyi intézmények működésében. Természetes az is, hogy ahol tartósan jelentős többlet keletkezik, azok felhasználását is figyelemmel kell kísérni. Helyeseljük azt a korábbi állásfoglalást, amely kimondja, hogy év közben hozott központi döntések pénzügyi kihatásait a tanácsok részére biztosítani kell. Ennek jó példája a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók béremelése, jutalomkiegészítése, a gyógyszernorma emelése stb. Sajnos tudunk kedvezőtlen példákat is felsorolni. A tanácsok öt évre szóló középtávú pénzügyi tervet készítettek. Elfogadtuk azt az orientációt, hogy a bevételi források között lehet — a szükségletek miatt kellett is — hitelt előirányozni. A tervek készítésénél és népszerűsítésénél természetesen nem a forrásszerkezetet magyaráztuk a lakosságnak, hanem azt, hogy mit, hol, mikor akarunk építeni, megvalósítani. A tervek realizálásánál probléma viszont az, hogy a hitelpolitikai irányelvek menet közben változnak, évenként fogadják el. Ez azt eredményezi, hogy több elképzelt beruházást a tanácsok nem tudnak terveiknek megfelelően megvalósítani. Nem tartjuk jó dolognak azt sem, hogy a különböző minisztériumok, főhatóságok év közben újabb és újabb ajánlásokat, javaslatokat tesznek a tanácsok részére, amelyeknek megvalósítása jelentős pénzeszközöket igényel. Reálisan számolnunk kell azzal, hogy a beruházási feszültség csökkentése érdekében hozott nagyon fontos intézkedések — a 20 százalékos kötelező tartalékolás, az építőipari termékek árának emelkedése, a vállalatoktól, szövetkezetektől átvehető pénzeszközök korlátozása stb. — jelentősen csökkentik a tanácsok pénzügyi lehetőségeit. A célcsoportos lakások áremelkedésének ellensúlyozására biztosított összeg számításaink szerint a tényleges emelkedést nem fedezi. Ehhez még hozzájárulnak a telep ülésszerű en épülő különböző lakások és intézmények közművesítésének, járulékos és kapcsolódó beruházásainak gondjai is. Úgy látjuk, terveink felülvizsgálata után, hogy fő céljaink teljesíthetők, de az eredetileg elfogadott, jóváhagyott fejlesztési elképzeléseinket nem tudjuk teljesen megvalósítani. A fejlesztési céljaink realizálásán túl ismerjük azokat a feszültségeket is, amelyek különösen a társadalompolitikai célokat szolgáló növekvő gyermek- és egésszégügyi intézmények működésében jelentkeznek. A működési feltételeket szolgáló beszerzések, a szabadkategóriás élelmiszerek piaci árának növekedése komoly megterhelést jelent az intézmények számára. A gyors ütemben létrehozott gyermekintézmények működtetéséhez tervezett eszközeink egyelőre nem elégségesek. Ezek a körülmények elengedhetetlenül szükségessé teszik, hogy a tanácsok minden szinten hatékonyabban gazdálkodjanak meglevő eszközeikkel. A beruházásoknál szükséges mellőzni mindenfajta túlzást, az egyszerű, a szerényebb megoldásokat kell keresni. Okosan kell gazdálkodni a különböző anyagi erőforrások felhasználásánál is, még tudatosabban kell szervezni a lakosság, a gazdasági egységek összefogását, támogatását a jogosan felmerülő igények kielégítésére. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezekben a kérdésekben a realitásoknak megfelelően nyíltan beszéljünk lehetőségeinkről. A terv fő céljainak megvalósítására feszes, fegyelmezett, következetes munkára van szükség. Minden újabb, nagyvonalú, megalapozatlan igény csak nehezíti a tanácsok helyzetét, nem számol a realitásokkal. Tisztelt Országgyűlés ! Megállapíthatjuk, hogy a tanácsi gazdálkodásban az érvényben levő szabályozási rendszer alapvetően jó. Ügy gondolom, hogy sem az alapkoncepción, sem az azt megvalósító eszközrendszeren változtatni nem szükséges. Ügy látjuk, hogy az 1971. évi tapasztalatok tendenciájukban az 1972. évi gazdálkodásra is jellemzőek. Ezért szükségesnek látnám, hogy a zárszámadási tényadatok birtokában a középtávú tervidőszak hátralevő idejére egy alkalommal legyen lehetőség a központi szerveknél és a megyei tanácsoknál egyszeri korrekcióra. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez az egyszeri korrekció semmiképp sem csökkentheti a középtávú pénzügyi terv készítésekor elhatározott feladatok megvalósítását. A korrekcióval azt kell elérni, hogy a korábbi jogosnak ítélt szükségletek a pénzügyi lehetőségekkel összhangba kerüljenek. A központi szervek az állami hozzájárulás odaítélésekor fokozottabban vegyék figyelembe azt a tapasztalati tényt, sajátosságot, hogy néhány megyében az elmúlt évi bevételkiesés egyik oka az ipari struktúra átlagosnál erőtelje-