Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

723 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 724 Az anyagmozgatás korszerűsítése révén ugyanis a viszonylag alacsony átlagbérű anyagmozgató-létszám csökkenése miatt a vállalati átlagbérszínvonal emelkedésével kell számolni, aminek kihatása kedvezőtlenebb, mint a létszámcsökkenésnek a hatékonysági mutatószám alakulására gyakorolt hatása. Ezen túlmenően a hatékonysági mutatószám alakulását kedvezőtlenül befolyásolja az anyagmozgatás gépesítésével kapcsolatosan felmerülő többletköltségek eredményrontó hatása is. Tekintettel az anyagmozgatás korszerűsítésével kapcsolatos beruházások közismerten hoszszú megtérülési idejére, jelenleg hitelből való kivitelezésre reális lehetőség nem látszik, nem beszélve arról, hogy az ilyen jellegű beruházások a jelenlegi szabályozók mellett a vállalati dolgozók jövedelemalakulására is kedvezőtlen kihatással vannak. Az elmondottak figyelembevételével is megállapítható, hogj

r a gazdálkodás jelenlegi feltételei között a vállalatok többsége az anyagmozgatás hatékonyságának fejlesztés útján történő növelésében nem érdekelt, lehetőségeik igenigen behatároltak. A téma súlyára való tekintettel javasolom, hogy az érintett szervek komplex módon szíveskedjenek e témával foglalkozni. A gazdasági szabályozók kiegészítésével, ha kell módosításával lehetővé tenni, hogy a következő években a műszaki fejlesztés ezen az igen nagy jelentőségű területén is érvényre juthasson a népgazdasági érdekek és a vállalati érdekek összhangja. Tisztelt Országgyűlés! Ezekben a gondolatokban kívántam felvetni néhány olyan problémát, amelynek megoldása elősegíthetné, hogy az elkövetkezendő években fejlődésünk még nagyobb ütemben ívelhessen felfelé. Mi mindannyian tudjuk, hogy „Csak egy életünk van ezen a földön. Nekünk kell azt széppé tenni, de úgy, hogy a magunkéval mások életét is megszépítsük". Mivel a törvényjavaslat is ezt a célt szolgálja, azt elfogadom, tisztelt képviselőtársaimnak elfogadásra javaslom, megköszönve figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Géczi János képviselőtársunk. GÉCZI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Az 1971. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, ennek mellékletei, szóbeli kiegészítések, középtávú tervünk első éyének gazdálkodásáról adnak számot. À törvényj^avaslat indokolása, Faluvégi elvtárs beszéde, értékeli a tanácsok múlt évi gazdálkodását is. Hozzászólásomban ehhez kívánok néhány gondolatot, megjegyzést fűzni. Tanácsaink elmúlt évi gazdálkodásának tapasztalataiból nem vonhatunk le végleges, teljes körű következtetéseket. Azt azonban elmondhatjuk, hogy az új szabályozási, gazdálkodási rendszer elvei, alapvető módszerei általában helyesek, beválnak, összhangban vannak a Tanácstörvény alapvető célkitűzéseivel, a tanácsi önállóság fokozatos fejlődésével. Jól szolgálja a terület és a település célkitűzéseinek megvalósítását, a lakosság szükségleteinek kielégítését. Űj, pozitív helyzetet teremtett az érdekeltségi viszonyokban a szabályozóknak az az elve, hogy a tanácsok részesednek a területükön tevékenykedő vállalatok, szövetkezetek gazdasági eredményeiből. Ez kedvezően változtatta meg a helyi tanácsok vezetőinek a szemléletét. A területükön működő gazdasági egységeket szektorális megkülönböztetés nélkül magukénak tartják. Tudják, számukra nagyon fontos az ott működő vállalatok, szövetkezetek gazdasági eredménye. Ismerik, hogy ennek nagy szerepe vanköltségvetésük, fejlesztésük alakulásában. A gazdasági vezetők is felismerték, hogy ez az újszerű kapocs, amely most már intézményesen is összeköti a tanácsokkal, számukra sem közömbös. A kapcsolatok kezdenek kölcsönössé, eredményessé válni. A vállalatok, szövetkezetek számára is fontos, hogy milyen a tanácsok fejlesztési, fenntartási lehetősége. Ennek függvényében épülhet, bővülhet az ő munkájukat is elősegítő infrastrukturális ellátás. Jelentős előrelépésnek kell tekinteni az 1971. évi gazdálkodásban, hogy a korábban megyei szinten gyakorolt önállóság kiterjedt a helyi tanácsokra is. Az új, korszerűsített szabályozási rendszerből fakadóan helyi tanácsaink ma már nem abszolút keretösszeget kapnak meghatározott feladatokra. Első alkalommal öt évre kapták meg a bevételi forráslehetőségeket abból való részesedésük arányát. Ennek alapján készítették el bevételi tervüket, határozták meg annak felhasználását. Az elmúlt év tapasztalata azt bizonyítja, hogy alaptalan volt az a korábbi aggály, hogy esetleg majd a tanácsok bizonyos ágazatok fejlesztését, fenntartását nem a jelentőségüknek megfelelően fognak kezelni. Helyesnek bizonyult az az alapelv is, hogy a döntési jogot oda decentralizáltuk, ahol az igények és a végrehajtás szempontjából a helyzetet a legjobban ismerik. A tények azt igazolják, hogy a tanácsok megfelelnek a^ megnövekedett feladatoknak, nagy felelősséggel éltek önállóságukkal. Döntéseiknél jól egyeztették a helyi szükségletet a központi orientációval, lehetőségeiken belül tervszerűen, fegyelmezetten gazdálkodtak. Az alapvetően kedvező tendenciák mellett szólni kell azokról a gondokról, a problémákról is, amelyek a tanácsi gazdálkodásban előfordultak. Ezek egy része a tanácsok tevékenységéből, más, jelentősebb része pedig rajtuk kívülálló okokból származik. A jelentés arról szól, hogy néhány megye — köztük Nógrád is — az átengedett bevételeket nem tudták biztosítani a kívánt szinten. Igaz, hogy ennek nagyságrendje nem jelentős. De már a tervciklus első évében is gondot okozott ez a kiesés. Különösen nagy problémát okozna, ha a következő években is tartós bevételi hiánnyal kellene számolni. Ez kedvezőtlenül hatna a társadalmi fogyasztási alapokra. Nógrádban a bevételi forráshiány zömében a vállalati, költségvetési kapcsolatokból származik, ott is elsősorban a város- és a községfejlesztési hozzájárulásból. Következésképpen az a véleményünk, hogy