Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-10
709 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 710 gyártásszakosítás és a termelési kooperáció az autóbusz-, a személy- és tehergépkocsi-gyártás, a számítástechnika és a vegyipar egyes területein. Érdekeltek vagyunk a Szovjetunióban épülő, a KGST-orságokkal közösen finanszírozott nagy cellulózgyárban, amelyre vonatkozó megállapodás előkészítés alatt áll. Ennek keretében részt vállalunk a fejlesztés anyagi terheiből, és ezzel hosszú távra biztosítjuk iparunk e fontos nyersanyagának beszerzését. A komplex program értelmében a szocialista országok gazdasági együttműködésében bővülnek a pénzügyi-valutáris kapcsolatok. Megnövekedett a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank szerepe az elszámolásokban, sőt, újabban a nemzetközi pénzpiaci műveletek terén, hitelek felvételében és nyújtásában is. Ami a nem szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainkat illeti, azokat a nemzetközi piac sokféle tényezője befolyásolja. Érintkezései ma már itt is túlmutatnak az egyszerű adásvételi ügyleteken. Műszaki-tudományos, kulturális egyezményeket kötöttünk több európai és Európán kívüli országgal. Bővül a tudományos-műszaki együttműködés, bár ez nem mondható kielégítőnek. Jó áruforgalmunk dinamikája a fejlődő országokkal. Legjelentősebb partnerünk India, Egyiptom, Irak és Irán. A tőkés világgal, köztük az Európai Gazdasági Közösség egyes országaival fenntartott kapcsolatainkat is fejleszteni kívánjuk, úgy azonban, hogy az megfeleljen a kölcsönös érdekeknek, és ne tartalmazzon gazdaságilag számunkra hátrányos megkülönböztetést. A munkamegosztással elérhető előnyökről szerzett tapasztalatok az elmúlt évek során gyümölcsözőek voltak. Fejlődésünk fontos tényezője, hogy milyen mértékben és ütemben igazodnak a vállalatok a külső piacok fokozódó minőségi és korszerűségi követelményeihez. Amikor fejlesztésekről, beruházásokról döntenek, még inkább arra kell gondolniuk, hogy minél több konvertálható kapacitásra és minden piacon jó áron eladható termékre van szükségük. Jó néhány mezőgazdasági, élelmiszeripari termékünk külpiaci értékesítési lehetősége kedvező. Tartósan exportképesnek ítélhető ezen belül különösen a vágómarha és a marhahús. A kormányszervek hosszabb ideje foglalkoznak a szarvasmarha-tenyésztés feltételeit javító intézkedések kidolgozásával. Ezeknek célja, hogy a szarvasmarha-tenyésztés számára is az egyéb állattenyésztési ágazatokhoz hasonló jövedelmezőséget biztosítsunk. Az anyagi érdekeltség eszközeivel el kívánjuk érni, hogy több termeléssel belföldön kifogástalan tej- és tejtermékellátást lehessen nyújtani, marhahúsexportunk pedig növekvő mértékben járuljon hozzá tőkés fizetési mérlegünk javulásához. Őszintén meg kell mondanunk, hogy a jelenlegi helyzetben az államháztartás nagyon jelentős terhet vállalni nem tud, tehát a közeljövőben teendő intézkedéseink pénzügyi kihatását túlnyomórészt a mezőgazdasági ágazaton belüli átcsoportosítások útján kell ellensúlyozni. A nagyobb anyagi erővel, jobb adottságokkal rendelkező üzemek többet vállaljanak. Ugyanakkor már most felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javítása az ár- és pénzügyi intézkedéseken túlmenően összetett feladat. A rét-, a legelő- és takarmánygazdálkodás, a háztáji gazdaságokkal való kapcsolat, a megfelelő tenyészirány megválasztása, a szarvasmarha-tenyésztés technológiájának, az üzemszervezésnek a korszerűsítése, a személyi feltételek megteremtése előkészítő intézkedéseket igényel az üzemi vezetők részéről. Tisztelt Országgyűlés! Gazdasági munkák eredményeire a tervek, a közgazdasági szabályozók és a szubjektív momentumok egyaránt befolyással vannak. Ez utóbbiak, az emberi tényezők jelentősége nagyobb, mint azt gyakran feltételezik. Jogos volt ezért, hogy röviden néhány olyan témát is érintsünk, amelyek a vállalati közgondolkozás problémakörébe tartoznak. Most nemcsak elvileg, hanem gyakorlatilag is mindenkinek el kell fogadni, hogy tartósan nem oszthatunk el többet, mint amennyit megtermelünk. A gazdálkodás alapvető mércéje a fejlesztés területén a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök minél jobb kihasználása; követelmény ez a központi szerveknél, a tanácsoknál és v a vállalatoknál egyaránt. Azok járnak el helyesen, akik időnként felülvizsgálják fejlesztési céljaikat, elgondolásaikat, s elsősorban maguk keresik a kiegyensúlyozott gazdálkodás módját. Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a kapacitások bővülése a forgóalapok iránti igényt is növeli. A beruházási feszültség enyhítésére irányuló intézkedéseinket félreértik azok, akik úgy gondolják, hogy azok lényege az ötéves beruházási terv leszállítása. Erről szó sincs, hiszen az ötéves tervben elhatározott célokat megvalósítjuk. ..a beruházásra szánt eszközöket végül is teljes egészében felhasználjuk, de erőink jobb összpontosításával. A termelési szerkezet korszerűsítése, a gazdaságtalan termelés visszaszorítása érdekében már tettünk kezdeti lépéseket, de még további határozott intézkedésekre is szükség lesz. A gazdasági bizottság ágazati intézkedési terveket hagyott jóvá a közelmúltban és néhány vállalatot is ilyenre köteleztünk. Ezekre az érintett vállalatoknak, termelőknek, forgalmazóknak, felhasználóknak időben fel kell készülniük, hogy az átállás zökkenőmentesen megvalósulhasson. Általában azt kérjük, hogy a vállalatok a gazdaságtalan termelés visszaszorításával vagy gazdaságossá tételével annyit törődjenek, mint amennyi energiát az újabb fejlesztésre, beruházásokra fordítanak. Gazdaságunk intenzív utakra való vezetésének feltétele a meglevő kapacitás jobb kihasználása. Vizsgálataink azt állapították meg, hogy a termelési kapacitások időbeni kihasználása az elmúlt években nem sokat javult. Sok területen még a modern, korszerű gépi berendezések kihasználása sem megfelelő. A teljes műszakokban is jelentős még a kapacitástartalék. A többi szocialista országokhoz viszonyítva a vegyipar műszakszáma nálunk a legalacsonyabb. Jobb
