Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

711 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 712 szervezéssel, rugalmasabb vállalati bérpolitikával nagyon spkat leihet javítani a helyzeten. Nem kedvező a kép az elhasználódott, korszerűtlen és amortizált állóeszközök selejtezése tekintetében sem. További üzemeltetésük a legtöbb esetben konzerválja az elmaradt technikát. A banknál ma is több olyan hiteligény van, amelyben magas építési hányad mellett szeretnének a vállalatok beruházni, miközben a meglevő csarnokaikban 25—30 éves — szaknyelven szólva — „nullára leírt" gépek állanak kihasználatlanul. Célszerű tehát előnyben részesíteni azokat a megoldásokat, amelyek az adott kapacitások korszerűsítését, jobb kihasználását, a munkaszervezés javítását, s ennek révén az eszközhatékonyságot és a termelékenységet viszik előbbre. Bátrabban lehet és kell tehát selejtezni. Mindehhez a vállalatok gazdasági és műszaki gárdájának egybehangolt, összefogott munkájára van szükség. Olyan szemléletváltozásra, amelyben a még meglevő műszaki és gazdasági konzervatizmus nem talál egymásra. Valamennyi vállalatunk és szövetkezetünk együttes érdeke a szerződéses kapcsolatok fejlesztése. Nagyobb előrelátásra van szükség a szerződésekben, és a szállítás ütemezésében is több előretartásra van szükség. A kereskedelemnek jobb piacismeret mellett több kockázatot kell vállalnia. A kockázat legtöbbször nem lesz kisebb attól, hogy később kötik meg a szerződést. A fedezetet is segítünk majd megteremteni a kereskedelem számára a szabályozási rendszer továbbfejlesztésével. Természetes dolog, hogy a közgazdasági környezet, a gazdálkodási feltételek, valamint az ezeket is tükröző szabályozók napról napra nagyobb követelményeket támasztanak, s akik erre nem figyelnek, csakhamar pénzügyi nehézségekkel kerülnek szembe. Minden gazdasági vezetőnek a napi feladatokon túl kell látnia, számolva a külső és a belső feltételek változásával. A termelési szerkezet korszerűsítése, a gazdaságtalan termelés visszaszorítása az a tartalék, amelyből vállalataink legtöbbet meríthetnek nemcsak azért, mert nem használtuk ki, hanem azért is, mert ebben számíthatnak az állami szervek legtöbb figyelmére és támogatására. Az állami intézmények és a tanácsok számára most az a legfőbb igazolási pont, hogy tevékenységüket az ötéves népgazdasági terv alapján folytassák, mindennapi gazdálkodásukat pedig saját bevételeik vagy a költségvetési támogatásuk keretei között tartsák. Gazdaságunk helyzete, fejlődése — amint azt a beszámolóból és a költségvetési adat- és információtömegből is meg lehet állapítani — sokkal bonyolultabb, mintsem hogy nagyon röviden jellemezhető lenne. Mégis ha összefoglaló képet akarunk, néhány kérdésre világos választ kell adnunk. Hogy on ítéljük meg erdményeinket a tervek tükrében? Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy minden alapvető gazdasági folyamatban tervszerűen gazdálkodtunk, a legfontosabb feladatunkat megvalósítottuk, még akkor is, ha az elmúlt év sem volt mentes a gondoktól. Vajon miből fakadnak ezek a gondok, nehézségek? Elsősorban abból, hogy a gazdálkodás hatékonysága nem javult az elvárható ütemben; másodsorban pedig abból, hogy nem sikerült még szilárdan ellenállni az elosztási folyamatban erőforrásainkat meghaladó igények nyomásának. Abból, hogy ezekről nyíltan beszélünk, senki sem vonhat le téves következtetést, hiszen gondjainkat megosztjuk, hibáinkkal szembenézünk és határozott intézkedéseket hozunk azok megszüntetésére. Bízhatunk-e intézkedéseink sikerében, várhatjuk-e gondjaink enyhülését? Ügy vélem igen, bízhatunk, ha a gazdasági élet minden területén a vállalatoknál, a szövetkezeteknél, a tanácsoknál, az intézményeknél egyaránt lendületesen és következetesen valóra váltjuk azokat. Kormányzati munkánknak — gazdasági téren — most ez a legfőbb törekvése és ehhez kénem mindannyiuk támogatását. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezen gondolatokkal kiegészítve fogadja el az 1971. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést és hagyja jóvá a beterjesztett törvényjavaslatot. (Nagy taps.) ELNÖK: Ollári István képviselőtársunknak, a terv- és költségvetési bizottság előadójának adom meg a szót. OLLÁRI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az 1971. évi költségvetés végrehajtásáról beterjesztett törvényjavaslat és annak most elhangzott részletes miniszteri indokolása mértéktartóan és tárgyilagosan tárja fel az elmúlt esztendő, a negyedik ötéves terv első évének eredményei mellett a meglevő hiányosságokat. A kedvező és kedvezőtlen jelenségek reális megmutatásával terjeszti vitára és javasolja jóváhagyását. Bizottságunk, a terv- és költségvetési bizottság a rendelkezésre bocsátott részletes és minden eddigieknél színvonalasabb jelentések áttanulmányozása, valamint a társbizottságok elnökei összefoglalójának meghallgatása után részleteiben megvitatta az előterjesztett törvényjavaslatot, és behatóan elemezte az egyes fejezeteket. Megállapítható volt, hogy az 1971. év gazdasági fejlődését összegészében a tervezettnek megfelelő növekedési ütem jellemezte. Különösen kedvező, hogy a nemzeti jövedelem növekedése teljes egészében a munka termelékenységének emelkedéséből származott, miután az anyagi termelés ágaiban a létszám összességében nem változott. A hatékonyság valamelyes javulása mellett végbement gyors fejlődés azonban nem volt problémamentes : a létrehozott nemzeti jövedelmet továbbra is meghaladta a belföldi végső felhasználás. Bizottságunknak csak úgy, mint egy esztendővel ezelőtt, határozott véleménye az, hogy ez évben a költségvetés kiadásainak növelése csak a bevételek növekedésének függvényében engedhető meg. Ennek megvalósítása csak fegyelmezett munkával és a rend szigorú megtartásával lehetséges. Megköveteli ezt a forint védelme és a gazdálkodás folyamatosságának pénzügyi oldalról való biztosítása is. Az 1971. évi költségvetés végrehajtásának részleteit bemutató és elemző dokumentumok