Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

685 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 686 zálás elterjedésével a balesetek száma is növek­szik. Ezekben az esetekben a mielőbbi orvosi segély az életmentést, a sérült gyógyulási ide­jének lerövidülését jelentheti. A körzeti orvos számára tehát a gépjármű ma már szolgálati eszköz, különösen a nagy kiterjedésű körzetek gyors ellátása enélkül nem biztosítható. Az egészségügyi dolgozók júliusi bérrende­zése ugyan kismértékben differenciálta a nagy területtel rendelkező körzeti orvosok bérét, de ez a kis különbség semmi vonzó hatást nem gya­korol az állások betöltésénél. Javasolni szeretném az egészségügyi minisz­ter elvtársnak, hogy a törvény végrehajtásánál az eddigieknél még jobban vegyék figyelembe a területi széttagoltság nehézségeit, a mentőál­lomások létesítésekor. Továbbá a több csatolt községgel rendelkező körzeti orvosoknál diffe­renciáltabb bérezés megállapítását, soron kívül gépkocsival való ellátását, hosszú lejáratú hitel nyújtását gépkocsivásárlásra, szükség esetén közületi jármű biztosítását. A falvak magasabb szintű egészségügyi ellá­tását jelentik a járási gyermekgyógyászok, il­letve nagyobb településeken a körzeti gyermek­orvosok munkába állítása. 14 éves korig végzik a gyermekek gyógyító-megelőző ellátását. E korosztály egészséges életre nevelés előkészí­tése és egyes munkakörök irányítása falun is szakszerűbb, rendszeresebb munkát kívánna, mint amit jelenleg a gondozók, védőnők, peda­gógusok és körzeti orvosok biztosíthatnak ré­szükre. A fejlődési rendellenességekkel születet­tek, szellemileg visszamaradottak, időközben idült betegséggé vált kórok megkívánják, hogy nap mint nap figyelemmel kísérjük őket. A pályaválasztásnál nemcsak adminisztrálni kell, hogy mire alkalmas vagy nem alkalmas a gyermek, hanem a szülőkkel, pedagógusokkal olyan kapcsolat megteremtése szükséges, amely az általános iskola első osztályától figyelemmel kíséri a gyermek szellemi fejlődését, egészségi állapotának alakulását. A továbbtanulási alkal­massági vizsgálatoknál sajnos nem ritkán talál­kozunk olyan esetekkel, amikor az általános is­kolás gyenge tanulmányi eredménye miatt nem tanul tovább, ugyanakkor idült betegsége miatt a szülő által elképzelt fizikai munkára nem al­kalmas. A tanyai kollégiumi rendszer, a mun­kásfiatalok patronálása csak akkor töltheti be tökéletesen feladatát, ha a tanuló egészségi ál­lapotát is figyelembe veszik. A körzeti gyermekorvosok számának emel­kedését falun sok esetben nem a státus kérdése határozza meg, hanem a rendelők és az orvosla­kások hiánya. A községi tanácsok költségveté­sükből csak úgy tudják megoldani a problémát, ha más, szintén sürgős szolgáltatások rovására teszik meg. Központi támogatás nélkül falun a körzeti gyermekgyógyász szakorvosok részvé­tele az egészségügyi ellátásban csak hosszabb távon várható. Az egészségügyi miniszter 20/1969. és 21/ 1969. sz. utasítása a körzeti egészségügyi szolgá­latról többek között meghatározza a körzeti or­vosi ügyeletet és helyettesítést. Az utasítás ki­mondja, hogy a lakosság folyamatos egészség­ügyi alapellátásának biztosítása érdekében az orvosi segítség a nap minden szakaszában ren­delkezésre kell, hogy álljon. Egyben segítséget kíván adni, hogy a 8 órás munkaidőn túl és munkaszüneti napokon a körzeti orvosok el­hagyhassák körzetüket. A Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete a miniszteri utasítás kiadásának évé­ben felmérést végzett a falusi körzeti orvosok munkakörülményeiről. A felmérés szerint az éjszakai ügyelet a körzeteknek csak 16,7 szá­zalékában, munkaszüneti napokon az ügyelet 79 százalékban megoldott. Ez utóbbi azt jelenti, hogy mintegy 400 falusi körzeti orvos munka­szüneti nap nélküli szolgálatot tart egész évben és csak az évi fizetett szabadság jelent számára pihenést. Borsod, Csongrád, Győr, Somogy és Szabolcs megyékben ez az arány még rosszabb az országos átlagnál. Az orvos munkájában a helyettesítés igénye többször jelentkezik: fize­tett szabadság igénybevételénél, kórházi to­vábbképzésnél, katonai szolgálatnál és betegség esetén. A helyettesítés módjai megnyugtatóan a mai napig sem rendeződtek. Az eddigiekben a helyettesítést majdnem minden esetben a szom­széd körzet orvosa látja el, bár a miniszteri uta­sítás elsősorban említi a külső helyettessél való megoldást. Az egyéves helyettesítés igénye a fa­lusi körzetekben mintegy 70 ezer munkanap, amely megközelítően 200 állandó helyettesi stá­tus szervezését tenné indokolttá. Ez különösen magas Pest megyében, ahol körülbelül 35 ál­landó helyettesítő orvosi státusra lenne szük­ség. Ez annál is szükségesebb lenne, mivel a jelenlegi helyettesítési rendszer mellett a la­kosság csak a legszükségesebb egészségügyi el­látást veheti igénybe. Az érvényben levő rendelkezések nem te­szik lehetővé, hogy az állandó készenlétet és a heti egy pihenőnap hiányát valamilyen módon, esetleg felemelt szabadsággal kompenzálják. A készenléti szolgálat, az ügyelet és a helyettesítés a körzeti orvosok fizikai és szellemi igénybevéte­lén, megterhelésén keresztül erősen kihat az alapellátás színvonalára, annak a csaknem 6 millió embernek az egészségügyi alapellátására, akikről ezek az orvosok gondoskodnak. Kérem ezért a miniszter elvtársat: a falusi körzeti orvosok ügyeleti készenléti és helyettesí­tési problémáit szíveskedjék megvizsgáltatni, hogy az 1969-ben kiadott miniszteri utasítás a gyakorlatban is minél hamarabb érvényesüljön. Tudom, hogy hozzászólásomban sok nehéz feladat megoldását érirítettem, amelyek megva­lósításához hosszabb idő szükséges. De sokat vár az egészségügyi törvénytől a lakosság, és az egészségügyi dolgozók is. És a kéviselők ezeket az elvárásokat a legtöbb eredménnyel az or­szággyűlésen tolmácsolhatják. A magyar egészségügy olyan eredményes fejlődését rögzíti a törvényjavaslat, amellyel a világ kevés állama rendelkezik. Színvonalát, szervezettségét a gyakorlat is számtalanszor bi­zonyította, amikor rendkívüli körülmények kö­zött — elemi csapások vagy járványok idején — becsületesen helyt tudott állni. Az egészségügyi törvénytervezet meghatá­rozza a lakosság egészségügyi ellátását, annak módjait, a betegségek megelőzésének, lehetősé-. 29*

Next

/
Thumbnails
Contents