Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

671 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 672 az alacsony iskolai végzettséggel — két-három általános iskolai végzettségre gondolok •—, és a nehéz fizikai munkával. Az otthoni kedvezőtlen körülményeket, illetve elégtelen bánásmódot kiegyensúlyozandó megoldást a speciálisan erre a célra berendezett koraszülött utógondozó intézetek, vagy részlegek jelenthetnek, amelyekben a családi körülmények folytán, vagy egyéb okokból veszélyeztetett koraszülöttek a szükséges gondozási időre elhelyezést nyerhetnek. Ennek érdekében a legcélszerűbb lenne az úgynevezett csecsemőotthonok kapacitását, vagy hálózatát gyarapítani, de főként az új létesítmények tervezésekor kellene nagyobb tekintettel lenni erre a jogos igényre. Salgótarjánban, Szekszárdon és Pécsett a most épülő megyei csecsemőotthonokban ez az elv már a megvalósulás felé halad. Ezen egyedi esetek országos mérvű elterjedése mielőbb kívánatos volna. Végezetül említésre érdemes jelenségnek tartom, s ez az Országgyűlésen többször is említett csecsemőhalálozási statisztika szempontjából sem jelentéktelen, hogy a szülési segély juttatása élveszülés esetén négyszeres a halvaszülésihez viszonyítva, a szülési szabadság pedig pontosan a kétszerese. Emiatt az élveszülötté nyilvánítás érdekében szüléskor elég sok liberális értékelés tapasztalható, aminek eredménye az, hogy nálunk a halvaszülöttnek nyilvánítottak száma az európai szinthez képest minimális, míg a koraszülések frekvenciája, az éretlen újszülöttkori halálozás, sajnálatosan a legnagyobb. Javasolom, tétessék revízió tárgyává a szülési segély és szabadság kérdése olyan megvilágításban, hogy ne a szerencsés vagy tragikus kimenetelű szüléstől függhessen az anya és a család szokásos kedvezményekben történő részesítése, hanem a szándéktól, hogy gyermeket akartak világra hozni. A törvény szövegével és tervezetével egyetértek, azt elfogadom, és képviselőtársaimnak is elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Spisák András képviselőtársunk. SPISÁK ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Választókerületem, valamint megyénk, Szabolcs-Szatmár megye lakossága mindig nagy figyelemmel kísérte és kíséri az Országgyűlésen elhangzott vitákat, az Országgyűlésben végzett munkát. Biztos vagyok abban, hogy megelégedéssel veszik tudomásul a napirenden szereplő témakör megtárgyalását, mert az egészségügy kérdése fontos helyet foglal el népünk életében. A szóban levő törvénytervezet összefüggésében mutatja, mintegy tudományos igénnyel, az elmúlt évtizedek során e téren elért fejlődést, összegezi és megfogalmazza a tudomány mai állásának megfelelően a tennivalókat. Meghatározza az egészségügy körébe tartozó feladatokat, világos és félreérthetetlen megfogalmazásban. A tegnap elfogadott módosított alkotmány az állampolgárok alapvető jogaiként és kötelességeiként határozza meg, hogy a Magyar Népköztársaságban az állampolgároknak joguk van az élet, a testi épség és az egészség védelméhez. Ezt a jogot a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, az emberi élet védelmével valósítja meg. A mai törvénytervezet tárgyalása nagyszerűen bizonyítja, hogy alkotmányunk végrehajtása érdekében új egészségügyi törvény születik, mintegy reprezentálva azt, hogy nálunk legfőbb érték az ember. Megyénkben és választókerületemben pártunk, kormányunk intézkedése során dolgozó népünk alkotó munkájával az egészségügy vonalán nagy eredményeket értünk el. Az eredmények elérésében nagy szerepe volt a helyi tanácsoknak, valamint a társadalmi és a tömegszervezeteknek. Az új tanácstörvényből fakadóan, de elsősorban az alkotmányban rögzített jogok és kötelességek feladatukká teszik] hogy szervezzék a lakosság szükségleteinek kielégítését. Tisztelt Országgyűlés! Közismert, hogy megyénkben a tbc-s megbetegedések száma, az ország más területeihez viszonyítva a legmagasabb volt. A dolgozó emberről való gondoskodás, az életszínvonal fokozatos emelkedése, az-egészségügyi hálózat fejlődése nyomán ez a betegség megszűnt pusztítani népünket. 1945 előtt egyetlen kórházi ágyunk sem volt a tbc-s betegek számára. Ma 745 ágy áll betegeink rendelkezésére. A megfelelő tbc-s kórházi ágy és korszerű gondozói hálózat eredménye, hogy évek óta nem volt megyénkben tbc-s gyermekhalálozás. 1960-ban 8812 volt a nyilvántartott betegeink száma, az új betegeké 2371. Jelenleg nyilvántartott betegeink száma 3502. Űj beteg 573, nyilvántartott gyermekbeteg 28. Dolgozó népünk életében bekövetkezett alapvető változásokat, az egészségügyi hálózat fejlődését a csecsemőhalandóság alakulásán keresztül is igen jól érzékelhetjük. 1938-ban ezer újszülött közül 163 halt meg, mindössze 26 védőnőnk volt. 1971-ben ezer újszülött közül 37 csecsemő halt meg, 256 védőnőnk van. Eredményeinkben tükröződik az a fejlődés, amelyet a kórházi ágvak, csecsemőotthonok, körzeti gyermekorvosi hálózat fejlesztésében elértünk. Pártunk gondoskodása és dolgozó népünk alkotó munkája nyomán Fehérgyarmaton, Vásárosnaményben korszerű kórház épült, amire dolgozó népünk nagy hálával és elismeréssel tekint. Bővítettük a mátészalkai kórházat, s új kórház épül Kisvárda városban. 1945-ben összes kórházi ágyaink száma 1262, 1971-ben 3181. Korszerűsödik a megye központjában levő területi kórházunk is, bár ezzel még sok a gondunk. Űj rendelőintézetek épültek megyénk különböző településein. Megszerveztük a korszerű mentőszolgálatot. Korszerűsítettük a körzeti orvosi hálózatunkat és a fogászati ellátást. Ma az egészségügyi intézményeinkben kórházi ágyaink hiányát magasabb műszerezettséggel igyekszünk pótolni, tanácsaink támogatásával. Tisztelt Országgyűlés! Azt a fejlődést, ami megyénkben az elmúlt 27 év alatt az egészségügy területén végbement, csupán mutatószámokkal kifejezni nem is tudjuk. Nagy orvosegyéni-