Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

665 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 666 a fiatalok 10—12—14 éves korban már kezdenek dohányozni. Ez a későbbiekben különböző súlyos légzőszervi megbetegedésekhez vezet. Továbbá közismert, milyen kiszámíthatatlan egyéni, családi és társadalmi következményei vannak az alkoholfogyasztásnak. Ha ezt a fiatalsággal megértetjük és beléjük sulykoljuk, úgy ezek a problémák — reméljük — csökkeni fognak. Az egészségügyi nevelés másik fontos témája a helyes táplálkozás. Véleményem szerint hazánk lakosságának csaknem négyötöde évszázadokon keresztül éhezett, és ennek tudható be, hogy a szervezet spontán igyekszik ezt az éhezést bepótolni, és azért fogy annyi szénhidrát, zsír és fehérje, mint soha eddig. Ennek viszont káros következményei vannak, amelyek általában az elhízáson, cukorbetegségen, érelmeszesedésen keresztül a szívinfarktushoz, a megrövidített élethez vezetnek. Ezt hirdeti az Egészségügyi Világszervezet 1972. évi programja. Tisztelt Országgyűlés! Hazánk évente csaknem körülbelül 10 milliárd forintot fordít az egészségügyi ellátásra. Ez a szám részben kevés, részben sok. Kevés azért, mert egészségügyi intézeteinknek több mint 70 százaléka a századforduló körül vagy azelőtt épült, vagyis elavult, kis létszámú, nem felel meg a ma követelményeinek, és ezeket a kis létszámú intézményeket lényegesen drágábban lehet fenntartani és üzemeltetni, mint egy új, modern létesítményt. Erről egyébként szólt Karakas elvtárs is. Egy példa megyénkből. Komárom megyében hét kis kórház van, viszont műszerezettség tekintetében az alapműszerezettséget mind a hét kórházban biztosítani kell. A távlati fejlődés útja az lenne, pl. a következő ötéves tervben vagy a továbbiakban — és ez talán bele is férne 9—10 milliárd forintba, tehát népgazdaságunkat sem terhelné meg —, minden évben egy központi, hatajmas, modern egészségügyi létesítményt építenének ott, ahol a legfontosabb. Korszerűbb, olcsóbb lenne az ellátás, a felszabadult épületek pedig alkalmasak lennének a nagyon-nagyon égető szociális problémák legalább részleges megoldására. Hazánk szocialista egészségügyének másik legnagyobb eredménye az ország alapfokú orvosellátottságának biztosítása. Mivel az ismeretek nagymértékben szaporodnak, nagyon fontos a törvényjavaslatnak az a bekezdése, amely szerint a továbbképzéseket rendszeressé kell tenni. Továbbá célszerű vizsgálat tárgyává tenni, hogy néhány éven belül nemcsak Budapesten, hanem a vidéki városokban és falvakban is csak olyan orvosokat nevezzenek ki körzeti orvosokká, akik belgyógyászati szakképesítéssel, vagy — ahogy Radnai elvtársnő mondta — körorvosi szakképesítéssel rendelkeznek. Hazánkban tízezer lakosra 22 orvos jut, tehát a lakosság orvosi ellátottsága biztosított. Most engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a 75. § (2) bekezdéséről, az etikai kérdésről. Teljes egészében egyetértek szocialista társadalmunknak azzal a felfogásával, hogy az etikai kérdés, az emberi magatartás, a humánum, az orvos magatartása milyen fontos és elsőrangú feladat. Ezt az expozé nagyon szépen tárgyalta. Amit Óbuda képviselőnője és Győr-Sopron megye képviselőnője mondott el felszólalásában, az bizonyára igaz, de szerintem ezt nem lehet általánosítani. Mert nem hiszem, hogy minden fiatal kivétel nélkül csak azért megy orvosnak, hogy több pénzt keressen. Mert akkor elmondhatnám azt is, hogy azért megy mérnöknek, vagy lakatosnak, vagy tv-szerelőnek, vagy ennek vagy annak. Noszkay elvtárs azt mondta, hogy csaknem 50 éves gyakorlat alapján ilyen és ilyen következtetéseket von le. Nekem — szerencsére — még nincs 50 éves tapasztalatom, de — sajnos — 31 éves már van. Engedjék meg, hogy ezt én mondjam el. Az az orvos, ha a munkaideje letelt, hazamegy. De nem telik le akkor a munkaideje, hanem gondolkozik, gyötrődik, spekulál, hogy „vajon jót tettem-e azzal a beteggel, nem kellett volna-e mást tennem, vagy mit kellene még tennem, mit csináljak, hogy megmaradjon, hogy meghosszabbítsam az életét, vagy meggyógyítsam?" Ez így megy napról napra, hónapról hónapra, évről évre, és ennek a következménye, amit Noszkay képviselő elvtársam mondott: az orvosok átlagos életkora 56 év, szemben a 67— 70 évvel. Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslat 29. §-ának (1) bekezdése kimondja — és most idézem —, „Annak érdekében, hogy a terhességből egészséges gyermek szülessen, biztosítani kell a nők számára a szükség szerinti gondozást, orvosi ellátást, valamint a sajátos, házasságkötéssel, illetve a családtervezéssel kapcsolatos kérdések megoldásához a tanácsadást." Ugyanezen szakasz (4) bekezdése kimondja, hogy „A terhesség megszakításának csak jogszabályokban meghatározott esetekben és rendelkezések szerint van helye. Nem szabad a terhességet megszakítani, ha a terhesség megszakítása a nő egészségét veszélyezteti, vagy súlyos egészségkárosodást okozhat." Itt egy kicsit meg kell állnunk, mert az egyik rendelkezés úgy szól, hogy a nő saját maga dönti el, világra akarja-e hozni gyermekét, vagy sem. Ez vita tárgyát nem képezheti. Viszont, ha a törvényjavaslat kimondja, hogy a terhességből egészséges gyermek szülessen, akkor meg kell mondani, hogy mikor, milyen esetben lehet vagy kell megszakítani a terhességet. Mindez a leendő anya és a születendő gyermek érdekét szolgálja. Köztudott, hogy a jelenleg alkalmazott terhesség-megszakítás nem veszélytelen. A családtervezésnek ez a formája nem a leghelyesebb. Mindenki tudja, hogy a művi terhesség-megszakítás bizonyos százalékban tartós, végleges sterilitással járhat, vagyis a nő soha többé nem szülhet gyermeket. Eddig még nem is beszéltem azokról a komplikációkról, amelyek a terhesség megszakításával járnak az anyára nézve. Továbbá nagyon gyakoriak ilyenkor a vetélések, nagyon gyakoriak a koraszülések, és főleg az, hogy az anya nem tudja gyermekét kihordani. Ha mindezeket összevetem a fenti törvényjavaslat idézett szakaszával, továbbá azon előírásokkal, illetve rendelkezésekkel, hogy a nők helyzetén minél töb-